Világmegváltók

"Ne olvass összeesküvés elméleteket. Hülyeség. Szart sem érnek. Csak silány utánzatai a valóságnak."


-Ha én elvégzek egy napi munkát, készítek egy terméket, ezt valakinek átadom és erről az elkészített és átvett termékről az átvevője kiállít egy elismervényt, hogy ő tartozik nekem egy napi munkával-amit alkalomadtán viszonozni fog nekem ha kérem-, akkor nekem van egy váltóm.

-Előfordulhat, hogy nekem az ő munkájára közvetlenül nincs szükségem és én ezt a váltót arra szeretném használni, hogy valaki olyannak adjam aki azt valami számomra szükséges dologgal tudja viszonozni és a váltó kiállítója így majd neki kell, hogy elvégezzen egy napi munkát. Ebben az esetben csak azt kell elérnem, hogy az én nevem helyett az szerepeljen a váltón, hogy a kiállítója elvégez egy napi munkát a váltó felmutatójának.

-Ha én a munkát nem személy szerint egy embernek végeztem, hanem egy nagyobb csoportnak és a csoport nevében állították ki a váltót olyan feltételekkel, hogy a csoport tagjaira az egy napi munka elvégzésének kötelezettsége egyenként is egyaránt érvényes, bármikor érvényesíthető  és a kiállított váltó mindenkori felmutatója számára kell elvégeznie azt az egy napi munkát akkor már egy olyan, értékcserére általánosan használható váltót állítottunk elő amelyet pénznek nevezhetünk. Hogy ez a papír igazán pénzzé váljék, mindössze arra van szükség, hogy kikössük azt is, hogy a csoport tagjainak csak akkor kell ezt az ígéretet betartaniuk ha az ő érdekükkel is egybe esik.

-Ha én elvégzek egy napi munkát, készítek egy terméket és erről az elkészített termékről az átvevője kiállít egy elismervényt, hogy ő tartozik nekem egy napi munkával amit alkalomadtán viszonozni fog nekem ha kérem, akkor nekem van egy ígéretem, neki pedig van egy kézzel fogható materiális tulajdona amit tőlem kapott egy ígéret fejében.

-Ha nekem az ő munkájára közvetlenül nincs szükségem és én ezt a tőle kapott váltót arra szeretném használni, hogy valaki olyannak adjam aki azt valami számomra szükséges dologgal tudja viszonozni és a váltó kiállítója majd neki kell, hogy elvégezzen egy napi munkát, akkor ennek a megoldása nagyon egyszerű. Ebben az esetben csak azt kell tennem, hogy az én nevem helyett az szerepeljen a váltón, hogy a kiállítója elvégez egy napi munkát a váltó felmutatójának. Ha ezt a váltót én ilyen módon felhasználom, akkor ennek a harmadik személynek van egy ígéret a birtokában, nekem és a váltó kiállítójának egy-egy kézzel fogható materiális tulajdonunk van. Neki az amit tőlem kapott amit tőlem kapott egy ígéret fejében, nekem pedig az amit a harmadik személytől kaptam a továbbadott ígéret fejében.

-Ha én a munkát nem személy szerint egy embernek végeztem, hanem nagyobb csoportnak és a csoport nevében állították ki a váltót olyan feltételekkel, hogy a csoport tagjaira a napi munka elvégzésének kötelezettsége egyenként is egyaránt érvényes, bármikor érvényesíthető  és a mindenkori felmutatója számára kell elvégezni azt az egy napi munkát akkor már egy olyan, értékcserére általánosan használható váltót állítottunk elő amelyet pénznek nevezhetünk.Hogy ez a papír igazán pénzzé váljék, mindössze arra van szükség, hogy kikössük azt is, hogy a csoport tagjainak csak akkor kell ezt az ígéretet betartaniuk ha az ő érdekükkel is egybe esik.
Ha tehát én vagy bárki más nem egy személynek végez el egy napi munkát hanem egy nagyobb csoportnak és ennek fejében kap egy ilyen megtekintésre szóló váltónak nevezett pénzt, akkor neki van egy ígérete a váltót kiállító csoporttól, hogy majd egyszer beváltják ezt az ígéretet ha az ő érdekük is ezzel egybe esik. A csoportnak, a váltó  kiállítójának pedig van egy kézzel fogható materiális tulajdona amit tőlem kapott egy ígéret fejében.

-Tehát ha valaki elvégez egy napi munkát és pénzt kap érte, akkor neki van egy ígérete, hogy egy napi munkabérnek megfelelő értékkel tartoznak neki.

-Ha a logikánk nem vezet félre minket, akkor azt kell látnunk, hogy akinél a pénz van, az odaadott hitelbe egy napi munkával előállítható értéket annak akitől a pénzt kapta.

-Ezek szerint akinél a pénz van, az egy hitelező.

-Ha én hitelt veszek fel, odaadom érte cserébe a jelzálog tárgyamat, azzal a megkötéssel, hogy alkalomadtán azt részletekben visszavehetem. Adtam egy használati értékkel bíró tárgyat és kaptam cserébe egy köteg készpénz, azaz egy rakás ígéretet, hogy valaki majd egyszer le fogja dolgozni ennek a pénznek az ellenértékét. Megint csak az történt, hogy valaki adott egy használati értékkel bíró instrumentumot és kapott helyette cserébe egy csomó ígéretet.
Tehát ha én egy jelzálog hitelt veszek fel, akkor addig amíg el nem költöm én vagyok a hitelező.

-Ezek az ígéretek mivel személyhez nem kötöttek, saját személyében senki felelősséget nem vállal a betartásukért, a csoport tagjaira nézve csak annyiban jelentetnek kötelezettséget, hogy saját jó szántukból betarthatják amennyiben az ő érdekük is ezt kívánja. Amennyiben én egy személyben nem rendelkezem eszközökkel, hogy a csoport tagjait kényszerítsem az ígéretük betartására, akkor az ígéret betartása kizárólag a csoport jó szándékán múlik.

-Ebből egyetlen következtetést tudok levonni. Ha nekem rengeteg pénzem van, akkor nekem semmi kézzel fogható, használható, értéket képviselő, ehető, iható, materiális javam nincs, mert azt odaadtam pénzért, pontosabban mint az előzőekből kiderült ígéretekért cserébe.   

-Ezek szerint ha nekem rengeteg pénzem van, akkor én nem gazdag vagyok hanem hülye.

-Első pillanatra ez a következtetés helyesnek tűnik. Vizsgáljuk tovább ebből a nézőpontból a helyzetet.
Minél régebb óta van nálam a pénz, annál tovább hitelezek azoknak akik a valódi használati értékkel bíró javakat tőlem átvették és esetleg már régen el is fogyasztották. Érzésem szerint nekem ezért a hitelezésért kamatot illene kapnom, azaz az én pénzemnek egyre többet kellene érnie. Ez csak egyféleképpen lehetséges. Az áraknak folyamatosan csökkenniük kellene, hogy egységnyi egyre értékesebb pénzemért egyre több árut kaphassak. Ha én nagyobb gyakorlatra teszek szert, ügyesebb leszek, jobb szerszámokkal dolgozom akkor ugyanannyi idő, egy nap alatt több terméket fogok előállítani. Az egy napi munka ellenértéke több termék lesz. Ha a pénz értéke az egy napi munka, akkor egy napi munkáért egyre több terméket kellene kapnom. A pénzemnek mindenképpen egyre értékesebbnek kellene lennie.

-Ehhez képest megdöbbenve tapaszthatjuk, hogy az árak nemhogy csökkennének egyre csak felfele mennek. Egy napi munkáért már két napi munka árát kell adni. Mivel egy napi munka az egy napi munka, ez csak úgy lehetséges, hogy valaki olyan munka elvégzését igazoló váltót használ, amelyért nem végzett egy napi, de egyetlen percnyi munkát sem. Vagy ígért valamit egy terméket átvételekor és azt nem tartotta be és már nem is fogja, vagy nem is vettek  át tőle semmilyen terméket hanem ő maga kiállított önmagának egy váltót amelyen el nem végzett munkát igazolt magának.

- Ha nem tartotta be az ígéretét és már nem is fogja, akkor egy egységnyi pénzzel több van a birtokunkban mint amennyi munka elvégzésre került. Ha felhasználja és valódi árura cseréli a  váltót amelyért nem is vettek  át tőle semmilyen terméket hanem ő maga kiállított  amelyen el nem végzett munkát igazolt magának ugyanaz történik, tehát egy egységnyivel több pénz lesz a birtokunkban mint amennyi munka elvégzésre került. Ezt az ígért munkát később még elvégezheti, de addig ellentételezés nélkül használja a más tulajdonát és a helyzet eddig az időpontig nem is változik.

-Amikor az árak emelkednek akkor ezek szerint az történik, hogy olyan pénz kerül hozzánk amelyért senki nem végzett munkát. Amikor egy darab ilyen pénz kerül hozzánk, akkor száz egyégnyi pénzünkért már csak kilencvenkilenc napi munkát kaptuk, illetve kapunk  majd. Azaz a pénzünk egy százalékát elveszítjük. Az árak emelkedése azt jelzi, hogy az ritkán fordul elő, hogy valaki elvégez egy napi munkát és nem kér érte cserébe  semmit. Az viszont a jelek szerint jóval sűrűbben, hogy nem végez semmilyen munkát csak megígéri, vagy hamisan igazolja magának.

-Ebből megint csak az következik, hogy aki elvégez egy munkát és az érte kapott ellenértéket huzamosan megtartja az a be nem tartott ígéreteken minden esetben annak egy egy részét mindig  elveszíti. Aki nem tartja be az ígéretét vagy csak jóval később, az vagy véglegesen, vagy eddig az időpontig a más munkájának gyümölcsét használja.

-Ezek szerint ha nekem rengeteg pénzem van és nem materiális javaim, akkor én tényleg nem gazdag vagyok hanem hülye.

-Azt hiszem a félmegoldások tényleg nem vezetnek sehová. A pénzrendszerünk toldozgatása, foldozgatása, megreformálása teljesen reménytelen feladat.

Mégis csak Cato-nak volt igaza.

"Ceterum censeo Carthaginem esse delendam"

                                        Marcus Portius Cato

Avagy a mesebeli félpénz definíciója.

-Létezi-e a  mesebeli félpénz? Létezik bizony! Létezik, de azt hiszem nem pont olyan mint amilyennek elképzeltük. Hogy milyen? Hát ilyen. Mintha életfogytiglani kényszermunkára ítéltek volna. Íme a mesebeli félpénz definíciója.

-A pénz egy dipólusos konstrukció. Csak akkor születik, ha valakinek tartozunk valamivel és ez a valaki jogosan követelheti tőlünk ezt a valamit. Tehát a két kritérium együttes megléte szükséges ahhoz, hogy megszülessen a pénz. Az kell hozzá, hogy létrejöjjön egy adósság és vele szemben létrejöjjön egy követelés. Ha ezt az információt valamilyen formában rögzítjük és mindketten tanúsítjuk, akkor egy váltót állítottunk ki. Ha ennek a váltónak a valóságtartalmát rajtunk kívül is mindenki elismeri és biztos benne, hogy az azon szereplő adós az adósságát a váltón szereplő feltételekkel ki is fogja egyenlíteni akkor már majdnem megszületett a pénz.
Amennyiben egy közösség az általa kibocsátott váltókon felelősséget vállal érte, hogy a tagjai által vállalt adósságokat a közösség bármely tagja bármikor hajlandó a követelés felmutatójának kiegyenlíteni, akkor valóban megszületik a pénz.
Amikor valaki valamilyen értéket ad a közösségnek, a közösség egy ilyen elismervénnyel ismeri el, hogy tartozik annak aki ezt az elismervényt felmutatja. Az elismervény birtokosa bármikor kérhet a közösség bármely tagjától valamilyen értéket és ha ezt az értéket a tulajdonosa hajlandó átadni, akkor cserébe az elismervényét átvéve ettől kezdve a közösség neki fog tartozni.
Ha ez általánossá válik akkor elértük, hogy a személyhez, lejárati időhöz nem kötött váltó pénzzé váljék és az adósság, illetve a vele szemben álló követeléscsere a végletekig leegyszerűsödjön.    

-Ha én pénzt szeretnék, akkor ezzel azt akarom, hogy valaki adósodjon el. Ha az adós megadja nekem az adósságát, akkor ezzel megszünteti az én követelésemet is és ezzel megszűnik az ezt jelképező elismervény, a pénz is.
Minden esetben amikor valaki hitelt vesz fel, adóssága keletkezik és vele szemben valakinek követelése keletkezik. Amikor valakinek a betétjét kapja meg akkor a betétes a követelés jogosultja. Ha jelzálog hitelt vesz fel, akkor viszont olyan pénzt kap ami senkinek nem a tulajdona, hanem új ezen jelzálog fedezete alatt kibocsátott pénz. Ebben az esetben az adós megkapja a kívánt összeget, a közösség pedig megkapja a rendelkezésére bocsátott pénz ellenében az adós jelzálogtárgyát. Ezt azonban azzal a  kikötéssel, hogy az adós részletekben visszavásárolja a közösségtől. Ha a visszavásárlás bármilyen okból nem történne meg, akkor a követelés a jelzálogtárgynak a közösség általi tulajdonba vételével kiegyenlítődik.
Az eddigiek abba a tévhitbe ringathatnának minket, hogy tényleg csak dipólusos tulajdonságú pénz létezik. Azaz, pénz kizárólag  úgy keletkezhet, ha van egy követelésünk és azzal szemben egy tartozásunk.

-A valóság sajnos ennél jóval árnyaltabb.
Amint egy hitelt elkezdünk törleszteni, a visszafizetett összeg a követelő kezében azonnal megjelenik új, elkölthető, vagy újrahitelezhető  pénzként. Gyakorlatilag a közösségben használt pénz, azaz a követelések és az adósságok összes mennyisége ezzel nem változik, csak adóst és követelés tulajdonost cserélt a pénzünk. Azonban ha nagyon sok azonos tárgyra adtunk jelzáloghitelt és az adósok a jelzáloghitelüket nem törlesztik, akkor ezek a hitelösszegek a közösségben maradnak fedezetlen pénzként, mert a jelzálogtárgyak eladhatatlanná válásával ezzel a pénzzel szemben semmilyen behajtható adósság nem marad.
Ez a fedezetlen pénz mint követelés forgalomban marad, viszont vele szemben a közösségben nincs semmilyen fedezet, tehát a közösség egésze válik érte adóssá. A betétes aki követelését hitelként másnak átadja, az érte kapott hozammal, a kamattal csak részeben kapja meg a neki járó hozamot, mert ő egyben mint a közösség tagja a fedezetlen követelésekkel infláció formájában keletkező veszteséget is kénytelen ebből levonni.
Ennél azonban sokkal rosszabbul jár az a tagja a közösségnek, aki kizárólag csereeszközként használta a pénzt, mert a közösség adósságából származó értékvesztés őt is ugyanúgy érinti és ő azt semmivel nem tudja kompenzálni. A közösség tőkével rendelkező tagja vagy nyer a különbségen, vagy legalábbis nem veszíthet rajta, amíg a tőkével nem rendelkező kizárólag csak veszíthet. Ezzel elindul az értékek áramlása a nagyobb követelésmennyiséggel rendelkező tőketulajdonosok felé.
A hitelező pénzintézetek a kezelésükben lévő teljes pénzkészletet kihitelezhetik. Azt a pénzt is amely lekötés nélkül, folyószámlán, átutalás alatt folyamatosan, de pillanatnyilag van csak náluk és azt a pénzt is, amely egy rossz hitelkihelyezés után fedezetlenül került vissza hozzájuk egy másik számlára, mert a hiteligénylő már elköltötte. Ezeknek a kihelyezett összegeknek egy része a betétesek pénze amelyre a pénzintézet kamatot fizet. A másik részére viszont vagy elenyésző, vagy semmilyen kamatot nem fizet. Viszont a hitel felvevőjétől természetesen minden tételre kamatot kér.

-Ekkor érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. Itt keletkezik egy szintetikus pénz, amelynek csak adós oldala van, követelés nem áll vele szemben. Bizonyára sokan olvasták már, de álljon itt a könnyebb érthetőség céljából újra a tanmese.

"-Egy cowboy bemegy a kocsmába és megkéri a csapost, hogy vigyázzon a százdollárosára, mert ő most a hegyekbe megy, ahová veszélyes lenne elvinni és a kocsmáros használja ha akarja. Ő mindössze azt kéri a kocsmárostól, hogy ugyanezt a százdollárost szeretné visszakapni és tíz százalék kamatot kér majd a kölcsönért, ha visszajön. A csapos vár, vár, a cowboy csak nem jön. Renováltatni kellene és a cowboy végül is felajánlotta neki, hogy kölcsönadja neki a pénzét ha szüksége van rá használja. Végül meggyőzi magát, ezt a legényt biztos megölték és ha visszatérne legfeljebb vissza kell adnia a kölcsönt. Felújítja a kocsmát, az asztalosnak aki pedig a munkálatokat végezte, annak a kerítéséhez kellett a pénz, a kovács kertesíteni akart, a kertész utat akart a házához, és így tovább, valamennyien továbbadták a százdollárost. A lánc végén egy örömapa állt, aki a lányát házasította ki. Nagy bulit csapott a kocsmában és több száz dollárt fizetett.
-Azután betoppan a cowboy, aki csodálkozva jegyzi meg, ebből a porfészekből micsoda takaros kis hely lett! Persze kéri a százasát plusz a kamatot. A kocsmáros rezzenéstelen arccal benyúl a kasszába és visszaadja neki százdollárosát, ami a körbefizetés során természetesen visszakerült hozzá, plusz még egy tízdollárost, a tíz százalék kamatot amit a szépen felújított kocsmában megnövekedett forgalomból könnyedén ki tudott fizetni. A cowboy megköszöni, kisétál a kocsmából, zsebre rakja a tízdolláros amit az üzleten keresett és amikor már senki nem látja, a tűzbe dugja az eredeti hamis százdollárost és rágyújt vele, majd hagyja elégni. Hisz hamis volt és ő ezt tudta, és ilyen hamis pénze volt még bőven."

-Tehát összefoglalva, ha egy közösségben fedezetlen pénzt helyezek ki hitelbe és a hitel visszafizetése után az eredeti fedezetlen pénzt megsemmisítem, akkor a közösség pénzéből a kamat összegét elvontam minden ellenszolgáltatás nélkül. Ha ezt újra és újra megismétlem, gazdasági depressziót okozok, mert a közösségben egyre kevesebb pénz lesz, egyre nehezebb lesz törleszteni és megindul egy megállíthatatlan defláció. Minél többen próbálják meg materiális javaikat pénzre váltani,  annál rosszabb helyzetbe kerülnek. Ha ezt elegendő ideig folytatom, egy idő után a közösség teljes vagyona ellenszolgáltatás nélkül a tulajdonomba kerül.  
-Amikor a fedezetlen kihelyezést elindítom a gazdaság egy szűk szegmensében indokolatlanul nagy volumenben (amit szofisztikáltan és szemérmesen csak pénzügyi buboréknak neveznek a szakemberek), akkor a hitelezés szinte automatikusan egy össztársadalmi pilótajátékká válik, mert a megjelenő hitelpénzek amit a hitelfelvevő elkölt, a gazdasági közösségben  olyan bevételeket generálnak amelyet csak a következő hitelfelvevő pénzéből lehet folytatni. A folyamat mindaddig nem áll le, amíg van újabb hitelfelvevő, mert annak a hitele mindig vásárlóerőként jelenik meg a piacon folyamatosan azt a képzetet keltve a résztvevőkben, hogy a piaci igények reális alapokra és jövedelmekre épülnek. Ez egészen addig folytatódik amíg el nem fogynak a hitelfelvevők, mert már nincs mit elzálogosítaniuk.

-Amikor a szereplők rájönnek, hogy már mindenki tartozik mindenkinek és nincs is valódi kereslet, hiszen eddig is csak a saját vagyonukat élték fel, akkor a katasztrófát betetézendő elkezdenek fogyasztást visszafogni ami még jobban felgyorsítja a gazdaság visszaesését. Hiszen a gazdaság szerkezete közben átalakul és az eddigi többszörös sebességű tempóhoz alkalmazkodik. Beruházásaiba benne áll a most már feleslegesen nagy befektetett tőke, költségei szinte ugyanazok maradnak, bevételei pedig szinte egyik napról a másikra eltűnnek.
Ha még ebben a stádiumban ráadásul megpróbálják visszafizetni a hiteleket, ez már csak mint kegyelemdöfés teríti le végképp a gazdaságot. Ebben az esetben ugyanis a hitelek visszafizetésével a hitelösszeg a hitelező által leírásra kerül, ezt a pénzt ezzel végleg kivonva gazdaságból. Az ezzel okozott pénzszűke azonban tovább fokozódik, mert a fedezet nélküli szintetikus pénzek a hozzá kapcsolódó kamattal olyan pénzt vonnak ki a gazdaságból amely pénz eredetileg, a buborék felfújása előtt annak még része volt.
Itt már azt láthatjuk, hogy az így tönkretett gazdasági közösségnek nem csak egy pillanatnyi stresszhelyzetet okoztunk, hanem az is jól látszik, hogy az okozott elsődleges káron túl az eredeti tőkéjének egy részét szereztük meg ezzel a manipulációval.

-Ezt a trükköt többféle formában, újra és újra más álruhába öltöztetve és állandóan ismételgetve mára már eljutottunk oda, hogy gazdasági közösségek egymás után veszítik el szinte teljes vagyonukat és adósodnak el olyan mértékben, hogy külső segítségre szorulnának. Szerencsétlenségükre a segítség meg is érkezik, sőt többnyire rohan, vagy ha nem hívják akár még tolakszik is, hogy segíthessen. Az ilyen agonizáló gazdaság korlátlanul kap a kölcsönnek nevezett segítség gyanánt olyan szintetikus pénzt hitelként, aminek természetesen semmiféle fedezete nincs. Ettől a pillanattól kezdve a hitel visszafizetése folyamán a kamattal nem csak teljes egészében az esetleg termelődő javakat, de még az eredeti vagyonának az utolsó cseppjeit is kiszívják a szerencsétlenből.
-Az eddig a stádiumig eljuttatott élőhalott a továbbiakban már csak vegetálni tud, mert minden termelődő csepp vérét a vámpíroknak adva soha többé nem tud lábra állni.  Ha mégis megpróbálná, utolsó csepp vérének az eltávolításával pillanatok alatt végeznek vele
és tetemén zajos halotti tort ülve még azt is felhasználják a többiek elrettentésére.




"mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."

                         Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

"Amit magad körül látsz és valóságnak hiszel, az egy összeesküvés eredménye. Amiről azt hiszed, hogy egy összeesküvés elmélet, az a valóság!"

                                                              

1. A martalócok

-A hajnali ködben a hajók néma csendben siklottak a part felé. Az evezősök lassan, megfontoltan eveztek, alig emelve a víz fölé lapátjaikat,  hogy még a lehulló vízcseppek se csapjanak zajt. A fedélzeteken egyetlen pisszenés sem hallatszott. A kormányosok feszülten az előttük meredező ködfalra meredtek, várva a pillanatot amikor a szinte áthatolhatatlan ködből kibukkan a part és inteniük kell az evezősöknek, hogy hagyják abba az evezést. A harcosok a  mellvédek mögött guggolva várták, hogy érezzék a talpuk alatt a fedélzet rándulását ahogyan a hajók gerince finoman kifut a parti fövenyre. Fegyvereik rongyokba csavarva, hogy se a derengő hajnali fény ne csillanjon meg rajtuk, se zajt ne csapjanak ha véletlen odaütődnének valahová.
Hirtelen, szinte az összes hajón egyszerre a kormányosok karlendítése jelezte az evezősöknek, hogy állj. A víz fölött megmerevedett evezőikkel, lendületüket fokozatosan elveszítve egyre lassabban siklottak a hajók a ködből homályosan kibukkanó part felé. Enyhe rándulás és halk, szinte hallhatatlan csikorgó hang jelezte ahogyan a hajók gerince a homokra felfutott. A harcosok csendben, szinte semmi zajt nem csapva, egyenként ereszkedtek a sekély vízbe és óvatosan lépdelve megindultak a part felé. A parton minden utasítás nélkül fegyelmezetten csatasorba rendeződtek és hangtalanul közeledtek a derengésben alig kivehető házak felé. Jól begyakorolt mozdulataikon látszott, hogy összeszokott harcosok, már nem először indulnak együtt ilyen akcióba.
A falu még utolsó, mély,hajnali álmát aludta és csak néhányan hallották félálomban a felriadt gázlómadarak rémült rikoltásait. Mire felébredhettek volna csatakiáltás hasított a csendbe és a martalócok megrohanták az éppen csak ébredező védtelen falut. Nem kíméltek senkit. Nekik csak az értékek kellettek.

-Ugye így képzeltek el egy rablótámadást? Az ókorban, vagy a  kora középkorban valóban így, vagy legalább is nagyon hasonlóan játszódott le egy-egy nép,  vagy népcsoport kifosztása. Manapság a módszerek és az eszközök is egészen mások, egyedül talán a csendben lopakodás a változatlan. Az sem teljesen. No meg az irgalmatlanság, a gátlástalanság és a telhetetlenség. Úgy látszik ezek örök emberi tulajdonságok.

A mai martalócok már régen nem  igazi fegyvert szorongatnak a kezükben. Bár legveszélyesebb fajtáik személyesen, régen sem fegyvert forgattak. Amit ma használnak a fosztogatás eszközeként, az csak egy darab papír. Ezt a papírt úgy hívják, hogy pénz. Amikor ezt valaki a kezébe fogja azt hiszi, hogy amit a kezében tart az valóban pénz. Szerencsétleneket megtéveszti a látszat. Mert amit a kezükben tartanak csak úgy néz ki mintha pénz lenne. Amit a kezükben tartanak az egy másik fajta papír, ami megtévesztően hasonlít a pénzre.

Ezt a másik fajta papírt úgy hívják, hogy váltó.

Kreatív manipulátorok mindenféle egyéb néven próbálják nevezni ezt a papírt, hívják hitelpénznek, kamatos pénznek és még sok egyéb fantáziadús néven. Ez azonban nem sokat változtat a lényegén. Ettől ez a papír továbbra sem válik pénzzé. Ez továbbra is csak egy váltó!


-A ma általunk használt hitelpénzrendszernek egyetlen hibája van. Hogy nincs másmilyen pénzrendszer. Nem is lehet. Ez egy kissé megnehezíti az ezzel a pénzrendszerrel kapcsolatos reformpróbálkozásokat.
Bármilyen hihetetlennek hangzik is, maga a pénz egy hitel. Ugyanis aki bármit is vásárol, az általa átvett termékért egy ígérvénnyel, egy adóslevéllel  fizet. Ez az adóslevél amelyet a gazdasági közösség bocsát ki, azt biztosítja az elfogadója számára, hogy a gazdaság bármely szereplője bármikor kiegyenlíti neki ezt a kölcsönt, azaz újra árura cseréli ezt az ígérvényt, amikor neki szüksége van rá, ez a pénz. Tudom, hogy megdöbbentően hangzik, de ez a pénz.  
Eredetileg, nagyon régen a történelem előtti időkben, amikor még nem kizárólag a másik ember kifosztása volt a cél, ezt az eszközt arra találták fel és arra használták, hogy az értékek cseréjét megkönnyítsék vele, lehetővé tegyék a szélesebb körű munkamegosztást és ezzel megsokszorozzák a gazdasági teljesítőképességet.
Az érték az a használati értékkel bíró termék, az áru volt aminek az átvételét igazolták a pénzzel. Mivel a terméket lehetett megenni, meginni, felvenni, melegedni mellette, ezt tekintették értéknek. Aki a saját termékét egy átvételi elismervény fejében átadja másoknak, az adott kölcsön a többieknek. Tehát akinél ez az átvételi elismervény, vagyis ígérvény, azaz a pénz van, az egy kölcsönt adott a közösség egészének.

És nem fordítva!


Ennek az ígérvénynek, a pénznek azok a legfontosabb jellemzői, hogy egyrészt a közösség egésze elismeri kibocsátásakor a kibocsátással egyidejűleg magára nézve kötelezően kiegyenlítendőnek az adósságot, másrészt nem kötődik sem a kiállító, sem az elfogadó személyéhez. Ez az ígérvény azt jelzi, hogy a közösség egésze tartozik a mindenkori felmutatójának, mert az valamit adott a közösségnek és ennek a közösségnek bármely tagja hajlandó is ezt maradéktalanul ellentételezni.

Ha én egy darab papírra ráírom, hogy az általam majdan megtermelt javakat át fogom adni ezen papír felmutatójának, akkor én egy váltó állítottam ki. Aki ennek a papírnak az ellenében átadja nekem a javait, az nekem hitelezett.
Ennek a papírnak pedig az a jellemzője, hogy ugyan továbbadható, így a követelő személye változhat, de a kötelezettje csak az a személy lehet aki ennek a papírnak az ellenében a javakat átvette. Ez az ígérvény azt jelzi, hogy az azt kiállító egyetlen személy tartozik a mindenkori felmutatójának és hajlandó is azt maradéktalanul ellentételezni.
Ez a papír személyhez kötöttsége miatt általános csereeszközként nem használható, erre a célra alkalmatlan.
Ez a papír semmilyen körülmények között nem válik pénzé. Ez továbbra is csak egy váltó.

A fentiekből felületes olvasásra úgy tűnhet, hogy rossz irányba ülünk a lovon. Pedig nem, mi jó irányba ültünk fel és jó irányba is szeretnénk haladni. Csak fordítva van alattunk a ló.

2. A hitelpénzek csapdája

"Az ő bibliájuk ezekkel a szavakkal kezdődik. Kezdetben vala a pénz. A sok-sok pénz tőkévé manifesztálódott, a tőke kamatot fialt és a kamat újra pénzé lőn."

 

-Egy helyi pénz kibocsátásának előkészületeit próbáltuk elvégezni, amikor arra kellett rádöbbennem, hogy a pénzkibocsátás mikéntjét, elveit, szabályait nem csak, hogy szinte senki nem érti és nem ismeri, de még ráadásul az érdeklődő elől, valami ködbe vesző, mesterségesen keltett bugyuta  mítosz is eltakarja. Ezen tevékenység közben szerzett tapasztalataimat foglaltam írásomban össze. Katartikus élmény lesz ha hajlandóak elolvasni.

-A pénzkibocsátás alapelvei, a pénzpiac működtetésének, jellegének legfontosabb jellemzői soha nem kerülnek nyilvánosságra.
-Nevezetesen például az az egyszerű tény sem, hogy a nemzeti bankok által kibocsátott pénz és a kereskedelmi bankok által forgalomba hozott (nevezzük a továbbiakban hitelpénz néven) pénz közötti leglényegesebb különbség, hogy míg az előbbi pénz, a második nem az.

-A legfontosabb információ amelyre kutakodásaink során rádöbbentem az, hogy a nemzeti bankok által kibocsátott pénz és a banki betétek együttesen, a világon mindenhol,-így Magyarországon is-csak töredékét fedezik a kibocsátott hitelek értékének. A bankokba elhelyezett betét a legjobb esetbe is csak töredékét, ötödét, hatodát, vagy még ennél is kisebb részét fedezi a bankok által kibocsátott hiteleknek. A bankok által sokat hangoztatott érvből, hogy ők a betétesek pénzét kezelik és őrzik egyetlen szó sem igaz. Na jó megtévesztésül néha egy kicsit ilyen tevékenységet is végeznek.

-A hitelként felvett összeg amit az adós megkap, nem az átlagember fogalmai szerinti fedezettel bíró pénz, hisz a bankban ezzel szemben nincs ennyi betét legfeljebb csak a töredéke. A kereskedelmi bank minimális fedezeti  összeg (ma 2% hazánkban) ellenében amit a nemzeti bankokban helyez letétbe új pénzt bocsát ki  és ezt folyósítja a hitelfelvevőnek.
Ez a pénz tulajdonképpen talán egy időben és térben korlátlanul leszámítolható váltónak (a szaknyelvben megtekintésre szóló váltónak nevezik) tekinthető, mert a mögötte lévő fedezet csak az, hogy a hitel felvevője aláírta, hogy majd megtermel ennyi értéket és ellentételezni fogja a törlesztés folyamán annak lezárultáig, vagy nem teljesítés esetén a jelzálog tárgy értékesítésével kiegyenlíti.

-Amikor ugyanis az adós aláír egy jelzálog szerződést, akkor egy jelzálog levelet bocsát ki amelynek fedezete valamilyen jelzálog tárgy. Ha ez ráadásul egy vásárláshoz felvett ingatlan vagy fogyasztási hitel, akkor nyilvánvaló, hogy azért adják oda a megvásárolni szándékozott dolgot részletre, mert azt készpénzért, azonnal, nem lehetne eladni.
Ebből nyilvánvalóan látszik, hogy a termék nem piacképes. Ha ugyanis piacképes lett volna, akkor a tulajdonosaik egyszerűen eladták volna és nem várnának a pénzükre évekig. Ha a termék nem piacképes, akkor az a pénz aminek ez a dolog volt a kibocsátásakor a fedezete, az a pénz fedezettel nem rendelkező papír.
A fedezettel nem rendelkező, pénznek kinéző papírt pedig hamis pénznek hívják.
Amint a hitelező bank a minimális költséggel(2%-os fedezeti ráta mellett) fogyasztási hitelt nyújtva pénzt bocsát ki ezeknek a dolgoknak a fedezete alatt, ennek a "váltónak" a leszámítolásával akkor-mivel maga a hitel a bizonyíték arra, hogy a tárgy nem piacképes hisz készpénzért nem eladható- tudatosan hamis pénzt bocsát ki.
-Óriási a különbség abból a szempontból, hogy már megtermelt, illetve folyamatosan termelődő, használati értékkel bíró piacképes javakat állítok egy csereeszközként használt pénz mögé fedezetül, vagy egy aláírt kötelezvényt arról, hogy az aláírója valamilyen módon ki fogja egyenlíteni ezt a tartozást.
Az elsőt a klasszikus köznapi értelemben is pénznek nevezhetjük, míg a másodikat a legnagyobb jóindulattal is csak legfeljebb váltónak.

- Az a megtévesztő ebben a nyilvánvalóan szándékos csalásban, hogy a helyi nemzeti bankok kontrolljával kibocsátott, az illető országban a piacképes, már megtermelt, értékesíthető, a mindenkori GDP- vel arányosan kibocsátott, áruval fedezett pénz nem különböztethető meg ettől a tulajdonképpen pénznek nem nevezhető, a kereskedelmi bankok által kibocsátott, pénznek kinéző váltótól.
-Ugyanis, ha nem a megtévesztés a cél, akkor a kibocsátó banknak ebben az esetben egy külön erre a célra szolgáló, az általánosan használttól jól megkülönböztethető "bankjegyet " kellene használnia. A bank sajnos a használatban lévő pénz kibocsátójától-a helyi nemzeti bankoktól- jogot kap arra, hogy kereskedelmi és egyben leszámítoló bankként működve a saját maga által kibocsátott váltót leszámítolja és egy, a pénztől jól megkülönböztethető váltó helyett az adott nemzeti bank pénzét használja.

-Mivel a gazdaság szereplői a kétféle pénzt egymástól megkülönböztetni nem tudják,-és még ha meg tudnák különböztetni akkor is erre törvény kötelezi őket-így természetesen a hitelfelvevőtől kapott hitelpénzt, ezt a pénz kinézetű váltót elfogadják.
-Sajnos kénytelenek ezt a fedezet nélküli papírt elfogadni cserébe az általuk nyújtott valós értékkel bíró javakért, így a hitelt valójában a gazdaság, a piac összes szereplője nyújtja, akik ezt az időben és térben korlátlanul leszámítolható váltót elfogadva valós használati értékkel bíró tárgyakra, illetve szolgáltatásra cserélik a hitelpénznek nevezett ígérvényt, ami az adott pillanatban még csak egy darab papír.
A bank úgy adja kölcsön a termék eladójának, a szolgáltatás nyújtójának a tőkéjét az adósnak, hogy azok nem is tudnak róla, hogy most ők ezt az összeget kölcsönadták, mert az érte kapott váltó ugyanúgy néz ki mint az igazi pénz.
A kölcsönt a valóságban a gazdaság szereplői nyújtják a hitelt felvevőnek aki náluk vásárol és akik neki egy ígéret fejében a javaikat hitelbe átadják.

-A bankok ezeknek a kölcsönöknek a kamatait, költségeit az adóstól beszedik, de természetesen a kölcsönt valójában folyósító piaci szereplőknek az árujukat eladóknak és a szolgáltatásokat nyújtóknak akik itt a logika szerinti tulajdonképpeni betétesek kellene, hogy legyenek,-az adós ugyanis az ő javaikat és ezen keresztül az ő tőkéjüket kapta meg- természetesen a betéti kamat összegét ami őket illetné nem fizeti ki! A kereskedelmi banknak itt csak a közvetítő szerepe szabadna, hogy jusson, hisz csak a két fél között közvetített.

-Ha a nemzeti bankok bocsáthatnának ki pénzt, akkor ugyan továbbra is egy nemzetgazdaság egésze hitelezne a hitel felvevőjének csakhogy ekkor a beszedett kamat is a nemzetgazdaság egészéhez, a nemzeti bankhoz kerülne vissza.
A nemzeti bank ezeknek a kamatjövedelmeknek a gazdaságba történő visszaforgatásával, állami finanszírozású beruházásokkal ki tudná egyenlíteni a kamatokkal történő jövedelem kivonást.
Esetünkben a kereskedelmi bankok a nemzetgazdaság egésze által nyújtott hitelt odaadják a hitelt felvevőnek, az érte kapott kamatot természetesen beszedik, majd azt egyszerűen zsebre rakják és a nemzeti bankokba egyetlen fillért sem fizetnek be.
Ezzel minden egyes ügyletnél a pillanatnyi kamatnak megfelelő összeget ellopják a termelőtől és kivonják a gazdaságból.

-Ráadásul mindezt minden felelősség nélkül teszik , mert a más tőkéjét adják kölcsön anélkül, hogy az illetőnek tudomása lenne róla, valamint ha bármi baj történne, az adófizetők pénzéből úgyis megmentik őket.
-Ez a bizonytalan fedezetű váltó leszámítolási határidő előtti, kereskedelmi forgalomba hozásának klasszikus esete. Mivel a váltó fedezetét pont maga a kibocsátó ellenőrzi és garantálja, valamint a leszámítolást ő maga azonnal el is végzi természetesen semmiféle felelősséget nem vállalva érte, ez egy elég fura biztosítékrendszer.
-Ez a rendszer így tökéletesen működik, csak sajnos nincs olyan gazdasági tevékenység ami elbírná, hogy ilyen mértékben fosztogassák, nincs olyan mértékű egyenletes és folyamatos növekedés ami az állandó tőkekivonást ellensúlyozni képes lenne.

-A lényeg összefoglalva az, hogy a pénz kétféleségét ( úgy mint nemzeti bank által kibocsátott pénz és hitelpénz) nem szabadna összekeverni mert a kétféle pénz háttere, fedezete nem azonos és a mai konstrukcióban a hitelpénz haszna, kamata jövedelmei nem a jogosulthoz kerülnek a pénzrendszer működése folyamán, hanem a kereskedelmi bankokhoz.
Pénzt forgalomba hozni kizárólag azon az alapon szabadna, hogy aki biztosítja annak a fedezetét az bocsáthasson ki pénzt. A kereskedelmi bankok ebben a folyamatban kizárólag közvetítői szerepet szabadna, hogy kapjanak.
- Mint a helyi pénzek között kiemelkedően jól működő svájci WIR esete mutatja, a pénzkibocsátó banknak kizárólag beruházási hiteleket szabad kibocsátania és el kell zárkóznia a fogyasztói hitelektől. Ezeket a jóval rizikósabb ügyleteket a pénzkibocsátó nemzeti banktól felvett kölcsönökből és az általuk gyűjtött betétekből finanszírozott kereskedelmi bankoknak kellene átadnia. Ugyanis ha ezek csődbe kerülnek, a pénzpiac logikája szerint kötelezően hagyni kellene őket csődbe menni.

-Véleményem szerint a FED magalakulása óta ez a gazdaság legnagyobb problémája. A fedezetlen pénz kibocsátása, vagyis a pénzhamisítás mindig is jó üzlet volt. Nem is beszélve arról, hogy mivel az alkalmazott módszerekkel a haszon a kibocsátónál csapódik le, a költség pedig ellenőrizhetetlen módon szétoszlik a gazdaságban, ezért a közlegelők klasszikus példája szerint minden piaci szereplőnek akinek erre lehetősége van az az érdeke, hogy minél több fedezetlen pénzt dobjon a piacra.
A közgazdaságtanban alapismeretként tanított közlegelők példája arra figyelmeztet minket, hogy ez egészen addig folytatódik amíg az egész piac egyetlen kézbe nem kerül, vagy valaki erőszakos módon beavatkozva nem írja felül a játékszabályokat.

3.része következik

3. A pénz kétféle funkciója

"Ha végigolvastad és még mindig nem kaptál dührohamot, kezd el elölről és olvasd el újra, mert valamit nem értettél meg."

-Az a lényeges jellemzője a hitelpénz működésének, hogy a gazdaság egészének a tőkéjét (tulajdonosának hozzájárulása nélkül) kikölcsönözve egy még meg sem termelt, vagy nem piacképes gazdasági produktumot hoz kereskedelmi forgalomba abból a célból, hogy a kamattal a majdan termelődő hasznot, amit a keletkezésének pillanatában azonnal beszed,(vagy legalább is annak egy jelentős részét) kivonja gazdaságból nem tűnik fel a mindennapi tevékenységünk során.
Ezt természetesen az követi, hogy a következő tevékenység megkezdéséhez az előzőleg elvont tőkét már eleve hitelből kell pótolni és ekkor már a hitel kamatjának a kamatját is fizetni kell, így azután a kör lassanként bezárul és néhány tíz tranzakció után a tevékenység teljes jövedelmét tetszés szerint elvonhatom a gazdaság szereplőitől a kamat mértékének a szabályozásával.

-A váltó-amit mi hitelpénznek nevezünk-legfontosabb jellemzője, hogy csak a leszámítolhatóságot biztosító határidő lejártával válik teljes értékűvé amikor kiegyenlítették. Tulajdonképpen pénzként forgalomba hozni a hitelpénzt, csak a hitelszerződés lejártakor szabadna, addig korlátozottan forgalomképes értékpapírként kizárólag erre a bizonytalan ügyletre szakosodott pénzügyi intézményekben(jelesül leszámítoló bank) szabadna forgalmazni illetve beváltani. Az ilyen ügyletek bizonytalanságát a leszámítolás alkalmával az azt végző le is szokta vonni az elméleti értékből. Egy a váltók kibocsátáskori, annak azonnali leszámítolását végző bank nem szabadna, hogy azonos legyen a kibocsátó bankkal. Nézetem szerin ugyanis ellenérdekelt felek kellene, hogy legyenek.
Ez ma a gyakorlatban nem így van, ez a megkülönböztetés nem létezik. Ez a hitelpénz teljes értékű pénzként kerül forgalomba. Az ügylet bizonytalanságából eredő veszteségeket nem a bank -aki a kibocsátó és leszámítoló is egyben- szenvedi el, hanem a gazdaság összes szereplőjére hárítja,-akiknek pedig sem a kibocsátásban, sem a leszámítolás bizonytalanságának megítélésében semmiféle szerepük nem volt-, vagy mint inflációt, vagy mint bankkonszolidációs költséget, ha csőd fenyegetné.

-Azonban a kétféle pénz szétválasztás nem is feltétlenül szükséges, mindössze arra lenne szükség, hogy a hitelpénz forgalomba hozatalából keletkező nyereség-merthogy a kölcsönt a gazdasági közösség nyújtotta-a pénzkibocsátás monopóliumával rendelkező, a pénzt kibocsátó gazdasági közösségek, egységek, államok, államszövetségek közösségi kasszájába kerüljön vissza. Azaz egyedül arra lenen szükség, hogy kölcsönt kizárólag a nemzeti bankok folyósíthassanak, a kereskedelmi bankok ezt csak közvetíthessék és a betéti kamatokat a kvázi betétesek, a hitelnyújtó gazdasági közösség bankjába, az adott nemzeti bankba fizessék be amely így jogos tulajdonosaihoz kerülhetne.

-Szintén nem térnek ki az ezzel foglalkozó ismertetők arra a problémára (vajon miért?), hogy a pénz univerzális használhatóságából eredő nehézségeket hogyan lehet megszüntetni. Mivel a pénz egyszerre csereeszköz és értékmegőrző is univerzalitásánál fogva mindig kisebb veszély a tőkét pénzben tartani mint materiális javakban. Jóval egyszerűbben tárolható, mobilizálható, bontható, használható fel, ha a szélsőséges esetektől eltekintünk-esetleges katasztrófák, háborúk- mint a materiális javak nagy része.

-Azt be kell látnunk, hogy erre a célra alkalmasabb eszközünk nincs tehát a pénznek ez a funkciója kiiktathatatlan, a feladat megoldása megkerülhetetlen.
A kétféle funkció szétválasztására a történelem folyamán történt kísérletek(bélyeg, felülbélyegzés stb.) nem igen váltak be, erre úgy látszik tökéletesen csak a kamat alkalmas.

-Ha a gazdaságban csereszközként használom a pénzt akkor az nem hoz hasznot, kizárólag az eszköz funkciója a mérvadó. Amikor időben, vagy helyileg pillanatnyilag fel nem használható tőke keletkezik azt a gazdaságból ki is kell vonni, mert lokálisan a pénztöbblet inflációt, válságot okozna. Ennek a többletnek a gazdaság más szegmensében kamat fejében történő felhasználása logikus lépés. Mivel a kamat nagysága szabályozza azt, hogy a gazdaság szereplőjének érdemes-e a tőkéjét visszaforgatnia, vagy mivel több kamatot hoz mint amennyi a tevékenységének nyeresége lenne-mert más jobb hatásfokkal tudja hasznosítani-, érdemesebb betétként kamatra kihelyezni, a döntést neki magának kellene meghoznia.
-Csakhogy megint visszajutottunk az eredeti problémához, nevezetesen, hogy a már megtermelt javak tulajdonosai ezen javaikat értékesítve "igazi", materiális fedezettel rendelkező pénzhez jutnak az árujuk értékesítése folyamán. Elsősorban ezen materiális javak megtermelői kellene, hogy kapják a kamatjövedelmeket akik valódi fedezettel rendelkező betéteikből a tőkét biztosítják, mert az ő betétjeikből kihelyezett kölcsön nem növeli a gazdasági közösség általános eladósodottságát. A kamat természetesen arányos kell legyen a gazdaságban elérhető haszonnal, hisz ha kevesebb, nem lesz aki kölcsön adjon, ha több nem lesz érdemes termelni.
A hitelpénzből létrehozott, kibocsátott kölcsön csak másodlagos kölcsönként szabadna, hogy megjelenjen a hitelpiacon, mivel ez a gazdasági közösség általános eladósodottságát és így a bizonytalanságot nagymértékben növeli, még abban az esetben is ha központi-nemzeti bank-bocsátja ki. Nem lényegtelen ugyanis az a szempont sem a hitelpénzből létrehozott tőke esetében, hogy csőd etén a kárt az egész közössége viseli. A tőke kétféleségének nyilvántartása, értékének megkülönböztetése elkerülhetetlen, mert a rossz döntések alapján hozott befektetések, csődök kára ez esetben nem teríthető szét automatikusan a gazdaságban, annak következményei betétből képzett magántőke esetén kizárólag a döntéshozót terhelik.
-Ha egy épületet megépítve azt bérbe adom, azt természetesnek tartjuk. A tőke egy univerzális épület amit bármilyen célra bérbe lehet adni. Aki bérbe adja annak bérleti díjat fizetünk, aki közvetít és segít abban, hogy találjunk egy bérbeadó épületet vagy segítsen bérbe adni a mi meglévő ingatlanunkat , annak közvetítői jutalékot  adunk és ezen senki nem háborodik fel.
Abban a pillanatban amikor ezt egy univerzális épületért, a tőkéért kellene kifizetnünk akkor azonnal  uzsorát kiált mindenki.
Pedig a probléma nem a bérleti díj- a kamat maga-, hanem, hogy kinek az épületét béreljük ki, ki kapja ezt a bérleti díjat, egyáltalán kapjon-e, vagy mivel éppen olyanok a piaci viszonyok ő kell, hogy fizessen azért, hogy az épületének állagát megőriztük.
Ha valaki nem a saját ingatlanát adja bérbe, hanem a gazdasági közösség közös tulajdonát amit azok együtt építettek fel és az érte kapott bérleti díjat zsebre teszi anélkül, hogy a többieknek erről tudomásuk lenne, na az az igazi probléma. Hogy ezt még tetézi azzal is, hogy a költségeket velük fizetteti meg ,valamint ha a bérlő nem fizetne, akkor tőlük kér támogatást az őt ért veszteségek pótlására az már egyszerűen groteszk.
 A jutalék kérdése jóval egyszerűbb, az annak jár aki közvetít. Ez egy normálisan működő bankrendszer kellene, hogy legyen.
A tőke esetében is szét kellene választani a kétféle tőkét.  A fedezettel rendelkező, már megtermelt javakkal ellentételezett a tulajdonosának irányításával és annak felelősségére bérbe vett tőke kellene, hogy elsődleges legyen a tőkepiacon. Aki ezt rosszul fekteti be az ugyanúgy el kell, hogy veszítse mint aki bármi más gazdasági tevékenységbe fektetve veszteséget szenved.
A hitelből bérbe vett tőke-amit természetesen csak egy nemzeti bank által kibocsátva  szabadna  bérbe adni-csak másodlagos szerepet szabadna, hogy betöltsön, lévén az irányítása áttételeken keresztül történik és ez már eleve veszélyesebb, valamint veszteség esetén a gazdasági közösség egészét éri a kár.  Ez az arány ma pont a fordítottja a hitelből kihelyezett tőke a sokszorosa a betétekkel fedezett tőkének.
Ha a gazdaságban túl sok tőkét fektetek be egy területre azonnal csökken a megtérülés nem fognak több tőkét oda befektetni, csökken az igény a hitelre és ez leszorítja a kamatokat. A kamatoknak tükrözniük kellene a gazdaságban elérhető hasznot, mindig kisebbnek kellene lennie és ha a haszon csökken, nem érdemes beruházni, nem kell hitel senkinek és csökkennek a kamatok.
 Nem a kamat maga a problémák forrása, hanem elsősorban az, hogy a tőke tulajdonosai helyett tudtuk nélkül bébe adják  a tőkéjüket, a kamatot más szedi be helyettük és ellopja.
Nem a kamat a problémák forrása hanem a hitelpénznek nevezett, a fedezetlen váltók leszámítolásával forgalomba hozott hamis pénz.
-A problémát nem az jelenti, hogy a forgalomba lévő pénz is és a tőke is kétféle és a csereszközként használt forgalomban lévő pénz nem kamatozik a bankban lévő pedig igen, hanem az, hogy a forgalomban lévő csereeszköznek mindig arányosnak kell maradnia a forgalomban lévő javak értékével. Ebből logikusan az következik, hogy a bankban elhelyezett tőkét megengedhetetlen szabadon hozzáférhető módon kezelni.
-Nem vonhatok ki csereeszközt egy piacról, illetve nem dönthetek kontroll nélkül számolatlanul csereeszközt egy piacra. Aki a pénzt ami az adott időpontig csereeszköz volt kivonja a piacról és másik funkciójában mint értékmegőrző eszközt kívánja használni, annak tudomásul kell vennie, hogy a piacra történő visszavezetés csak a piac akkori, vissza helyezéskori állapotának megfelelő tempóban történhet és nem az ő igényei szerint.
-Valamint azt is tudomásul kell vennie ennek a piaci szereplőnek, hogy a tőkéje ezek között a feltételek között nem biztos, hogy gazdára talál a beruházók között és kamatozik neki, előfordulhat, hogy el kell vinnie máshová, vagy neki kell fizetnie a megőrzésért. Ez ma furán hangzik, de sokszor volt már ilyen, a svájci frank esetében pl. nem is olyan régen. Természetesen kereskedelmi bankon keresztül fogyasztási hitelezésre kihelyezheti, de ennek a veszélyei sokkal nagyobbak és adósok csődje esetén elbukhatja.
-A globális kereskedelem miatt az adott piacra bevitt áruk ellentételezését is biztosítani kell, tehát ha valaki bevisz egy a piacra árut, annak ugyanennyi árut onnan ki is kell vinnie, különben kivonja a piacról a csereeszközt. A tőke számára ugyanis szinte mindegy, hogy monetáris, vagy materiális javakban testesül meg lévén ő maga egy viszonyrendszer a szereplők között.

-Ha ezt nem irányítjuk, nem ellenőrizzük folyamatosan, akkor értelemszerűen a tőke kezelőjének a kezébe korlátlan hatalmat adunk, mert bármikor képes lesz a gazdaságban akár hiányt, akár inflációt előidézni. Ha magas kamattal a tőkét magához vonzza kereslet csökkenést generál a gazdaságban és tönkreteszi a termelőket, ha alacsony kamatot kínál a tőkére akkor rászabadít a piacra egy akkora pénzmennyiséget amit a termelők nem tudnak áruval ellátni és így a szűk kínálat miatt az árak mennek feljebb inflációt okozva.

-Magyarul egy központi pénzügyi szervnek-nemzeti bank-korlátlan jogokat kell adnunk nemcsak a pénzkibocsátás terén, de abban az értelemben a betétek felett is , hogy a betétek mobilizálhatóságát nagyságtól függően szabályozhassa. Mint ahogyan ez katasztrófahelyzetben így is történik.

Önmagában a pénz kibocsátásának monopóliuma nem biztosít korlátlan hatalmat a pénzpiac irányítása felett, mit az a történelem folyamán már többször bebizonyosodott.
A pénz akkumuláló szerepe miatt a pénztőke kialakulása kiiktathatatlan, mozgásának totális ellenőrzése nélkül a pénzpiac kontrollja megvalósíthatatlan. Ráadásul ez nem is elég, mert mint az argentinok mostanában rájöttek, párhuzamosan az áruk mozgását is kontrollálni kell, különben ugyanaz következik be mint a pénzpiac kontrollálatlanságának esetén.
A tőke számára ugyanis indifferens, hogy monetáris, vagy materiális javakból áll-e, legfeljebb ez utóbbi kissé kevésbé mobil és kezelése macerásabb.

-Ahogyan a pénzt kétfélesége alapján-mint fedezettel bíró csereeszköz és hitelpénz, azaz váltó- is meg kell, hogy különböztessük, ugyanúgy funkciója alapján-mint csereeszköz és tőke, mint a javak univerzális akkumulálója-is különbséget kell tennünk pénz és pénz között.

-A legnehezebb probléma a tőke helyzetének a tisztázása. Keletkezése, kezelése, kontrollja mind-mind újabb és újabb megoldhatatlannak tűnő feladatokat állít az elemző elé. A gazdasági közösségekben a tevékenység folytatása közben óhatatlanul aránytalanságok lépnek fel (tudás, tapasztalat, eszköz, tehetség stb. különbözőségéből fakadóan) és a közösség egyes tagjainak a keletkező bevételeiket nem kell teljes egészükben a termelő tevékenységbe visszaforgatniuk annak fenntartása érdekében. Az így keletkező többlet amit a gazdasági folyamatból elvonhatnak valamilyen formában akkumulálódik. Az így keletkező tőke szabadon felhasználható, illetve önmaga is önálló árucikként értékesíthető. A bérbeadásából, illetve értékesítéséből származó kamat, vagy jutalék egyáltalán nem ördögtől való. Ilyen formájában ő ugyanis egy eszköz, egy szerszám aminek a használata teljesen természetes és hasznos is lehet.
Az, hogy a tőkét nem a tulajdonosa használja csak egy további transzformációja források hasznosítása során kialakuló különbségekből következő viszonyrendszernek. Aki jobb hatásfokkal eredményesebben tudja használni az eszközt, a szerszámot annak érdemes a használat jogát biztosítani.
-A folyamatosan a kamat ellen kampányoló reformközgazdászokkal a legkevésbé sem tudok egyetérteni.  Mint az első írásomban is utaltam rá , fogadjuk már el, hogy létezik pénzügyi veszteség, nulla és negatív kamat is. Ha valamit nem gazdaságos működtetni akkor azt nem is fogják működtetni. Egy zárt rendszerben az elérhető növekedés nulla. Ugye a sokat idézett szöveg szerint aki egy zárt rendszerben exponenciális növekedést tart elképzelhetőnek, az vagy elmebeteg, vagy közgazdász.
Itt van valahol az eb elhantolva ,mert végeredményben a rossz befektetésekből, csődökből eredő veszteségek és normális gazdálkodás esetén az időnként előforduló negatív kamatok, valamint az esetleges infláció egyik irányból, a pozitív kamatok a másik irányból a nulla felé kellene, hogy konvergáljanak.
Ez azonban a pillanatnyilag exponenciálisan növekszik a csalással, a fedezetlen hitelpénzekkel történő folyamatos termelőtőke kivonással, felelőtlen fogyasztási hitelekkel, piacmanipulálással és egyéb eszközökkel kikényszerített nagy összegű pozitív kamatok miatt.
Ha ezeket kiiktatnák a kamat azonnal a nulla közelébe csökkenne.
Az én nézetem szerint nem a kamatot kellene megszüntetni, hanem a tőke hozadékainak összege, eredője kellene, hogy nulla legyen. A tőke kölcsönzésének kamatait nem csökkenthetem a nullára, mert ezzel a pénzben manifesztálódó univerzális eszközöm képződését szüntetem meg.
 A különböző okokból bekövetkező tőkeveszteségeket valahogyan pótolni kell, különben felélem az eszközeimet.

-A tőke tulajdonságai között is van azonban egy nagyon lényes. Mivel a gazdaságban felhasználhatósága szempontjából univerzális, ezért hatása a gazdaságra semmivel össze nem hasonlítható. Tulajdonlásának, vagy kezelési jogának a birtoklása korlátlan befolyást biztosít a gazdaság egésze felett. Éppen ezért érthetetlen az a gyakorlat, hogy felhasználását nem vonjuk közösségi felügyelet alá, a tőke keletkezése pillanatától nem követjük nyomon annak működtetését. Számomra teljes rejtély, hogy pl. a magánszemélyeknek a bankokban elhelyezett pénzük felhasználásáról halovány fogalmuk sincs és a közösséget sem ruházzák fel az ellenőrzés jogával.
Azok a hitelek amelyek a gazdaságban beruházási céllal kerülnek felhasználásra egy hihetetlen méretű nemzeti banki és kormányzati ellenőrzés nélküli befolyást tesznek lehetővé a választók pénzéből az ő hozzájárulásuk nélkül a tőke kezelőinek számára.
Nem tudok másképpen fogalmazni mint, hogy ez a helyzet egyszerűen szürreális. Ilyen egy normális világban csak nagyon csúnya gonosz mesékben képzelhető el, a valóságban ilyen nem szabadna, hogy lehetséges legyen.
-Itt nem csak, -bár elsősorban- a pénzről van szó, ugyanez az anomália fennáll a materiális javak esetében is pedig van ennek gyakorlata ( közraktárak) ott ahol szintén kiemelkedően fontos és elkerülhetetlen. Üdítő kivételek egy vagyonelem közösségi szabályok szerinti hasznosítására mint például az erdőgazdálkodás ritkán fordulnak elő és persze ott sem tökéletesek.

-A globálisan szinte teljesen szabad tőkemozgás, a pénz és ezen keresztül a tőke kétféleségének az összemosása kaotikus tisztázhatatlan viszonyokat eredményez. A világon nagyon széles skálán mozgó törvényi, etikai, politikai normák lehetetlenné teszik a pénzpiaci szabályok egységesítését és a betartatásukról már szót ejteni is kár. Nem is beszélve arról, hogy egyes helyi gazdasági érdekcsoportoknak ezek betartása nem feltétlenül kell, hogy előnyös legyen és megfeleljen. A rengeteg ellenérdekelt féltől elvárni, hogy a lokálisan esetenként hátrányos szabályokat betartsa egy globális, számára elvont közösségi előny érdekében képtelenség.

-Amikor valaki egy magánbanktól felvett hitelből folytat egy gazdasági tevékenységet, mivel ő ekkor egy váltóval fizet, akkor esetleg a következő történhet.
-A valahol a világ másik végén felvett kölcsönből vagy az ottani pénztulajdonosok tőkéjéből - ami hitelpénz esetén csak egy ígéret, aminek az ellenértékét, a valós materiális javakat az ottani gazdasági szereplők már megkaptak és megígérték, hogy majd egyszer ennek az árát le fogják dolgozni -itt megvalósított befektetés esetén a helyi itteni termelők hitelbe odaadják javaikat valakinek, aki valakinek valahol megígérte, hogy majd valahol, valamikor, valahogyan, valakinek ki fogja egyenlíteni ezt a tartozást. És ezért mi kamatot fizetünk! Nem is keveset!
-Követhető volt? Ezt hívják külföldi működőtőke behozatalnak. Mi adjuk oda most a javainkat, és ezt az adósságot majd valaki, valahol, valamikor, valakinek le fogja dolgozni. Addig itt van biztosítéknak egy darab papír. És nagyon el vagyunk keseredve, ha nem jön ide a külföldi működőtőke.
Hát ne legyünk. Köszönjük szépen nem kérjük, ígérgetni  mi is tudunk. Annyira szegények soha nem leszünk, hogy még ígérni se tudjunk. Az nem kerül semmibe.
-Minden közösségnek vannak lokális gazdasági, kulturális, természeti adottságai és az ideális az lenne ha ezeket a viszonyokat figyelembe véve mindenki maximálisan kihasználná a saját helyi adottságokból következő, azzal összehangolt lehetőségeit. Ez azonban a legkevésbé sem esik egybe a globalizáció érdekeivel, így a konfrontáció sajnos ezen a téren is elkerülhetetlennek látszik.

A tőke és az áruk szabad mozgásának elve az ezeket mozgató, irányító szervezetek korlátlan uralmához vezet.

4.része következik

4.A következő buktató

"Ennél összetartóbb család mint a nemzetközi pénzvilág kevés van a világon és ha jól megnézzük érthető is ez a nagyon szoros összetartozás.
Hiszen egy icipici különbségtől eltekintve ezt a családot is ugyanaz tartja egyben, ami az összes többit is.
Hit, remény és szeretet. A pénz szeretete. És a hit, hogy holnap is sikerül majd valakit becsapni. És a remény, hogy még sokkal jobban mint ma!"

-Míg mi ennek a közérthető megfogalmazásával vagyunk elfoglalva és esélyünk sincs arra, hogy ezek az elvek a törvények szintjén mint szabályozók megjelenjenek, addig a pénzvilág irányítói már a következő csapdasort állítgatják az elejteni kívánt vadaknak. Ennek a munkának is a vége felé tarthatnak már.
Sajnos a pénzpiac működtetésének eddig taglalt problémái amik persze a mai napig megoldatlanok és a világ nagy részén megoldásra várnak, szerintem már régen túlhaladottak.

-A ma gondjait sokkal inkább a tömeg és piacmanipulálás nagyon kifinomult módszerei jelentik. Az, hogy pénzügyi eszközökkel mennyire tudok irányítani egy piacot, hogy a gazdaság szereplőinek mekkora mértékű a függése a pénzügyi háttértől, hogy milyen mértékben és mélységben tudom ellenőrizni és befolyásolni egy gazdaság működését kizárólag pénzpiaci módszerekkel, ma már szinte teljesen átlátható.
Sokkal súlyosabb, szinte megoldhatatlannak tűnő feladat a piaci viszonyok szinte totális manipuláltságának a megszüntetése és a befolyásoló eszközök működésének és működtetésének szabályozása.
-
Ezek a piacmanipulációs technikák sokkal veszélyesebbek, mert a torz piaci viszonyok kialakulása nem ismerhető fel olyan könnyedén, mint a pénzügyi befolyásolás esetében. Ha a piacon csak a valós, a fogyasztók élete során felmerülő reális igények kielégítése történne meg, akkor a fogyasztók jövedelmüknek csak egy részét, egy töredékét  költenék el.
Az el nem költött jövedelmet tőkeként akkumulálhatnák ami felett szabadon rendelkezhetnének. Ha ez a valós fedezettel rendelkező tőke megjelenne a tőkepiacon, ennek a hozadékai nem a hitelpénzek kamatbevételeit kisajátító kereskedelmi bankokba folynának be, hanem ezekhez a tőketulajdonosokhoz kerülnének vissza és tovább növelnék a részesedésüket a tőkepiacból. Az így akkumulálódó tőkéből létrejövő termelő kapacitás a gazdaság ezen szereplőinek függetlenségét növelné és ennek a rétegnek a kiszolgáltatottsága csökkenésével a termelődő profitból nagyobb hányad jutna. Ebből a magasabb profitból több termelőeszközt tudna működtetni, több bért tudna fizetni, jobb munkakörülményeket tudna teremteni, ezáltal a bérrabszolgaként dolgoztatott tömegek képzettebb szegmensét elszívná a multinacionális tőke elől.

-Természetes reakció, hogy a bankokban és a politikában jelen lévő tőke monopolhelyzetének megőrzése érdekében mindent megtesz ennek a szituációnak a megakadályozására. Elsősorban a médián, de minden egyéb felhasználható eszközön keresztül is a fogyasztókat számukra teljesen felesleges termékek fogyasztására próbálja ösztönözni.
Mivel a fogyasztó ugyanazzal a felesleges dologgal sokszor egymás után nem csapható be, ezért ugyanazt vagy sokszor még rosszabb terméket újként és még újabbként és nélkülözhetetlenként reklámozva vonja el az akkumulálható jövedelmeket. Hogy a beruházásait maximálisan kihasználhassa és a termelő kapacitását a lehető legtovább működtesse, minden fogyasztót megpróbál ugyanannak a terméknek a fogyasztására rákényszeríteni, függetlenül attól, hogy a termék nem csak felesleges lehet, de még valós használati értékkel rendelkező termék esetén is a lokális igények kielégítésére a legtöbb esetben teljesen alkalmatlan. Mivel megfelelő mennyiségű reklám bevetésével a fogyasztás a máshol készült termékek irányába terelhető, a helyi termelés és kereskedelem tönkretehető, a helyi gazdaságban forgó és ezért nem megcsapolható pénz így az adott területről elvonhatók és beterelhetők a már működő, hozzájuk vezető pénzcsatornákba.

-Az így okozott kár sokkal nagyobb mint amennyi a pénzügyi veszteség számokban kifejhető összege. Ezeknek a folyamatoknak a során a megtermelt felesleges termékek előállítása által okozott károk, a termelés és a szállítás során keletkező környezeti károk, a felesleges termékek megsemmisítése által okozott veszteségek valószínűleg össze sem vethetők a konkrét pénzügyi károkkal.
A legnagyobb katasztrófa pedig az, hogy az ilyen módon realizált igen költséges bevételt jó részét, esetenként 80-90%-ban a reklámokba forgatják vissza, mert már ekkora képtelen költségű reklámkampány szükséges ahhoz, hogy az egyébként teljesen felesleges terméket újra el lehessen adni,a fogyasztót újra és újra rá lehessen venni egy számára szükségtelen termék megvásárlására. Gazdaságunk jó része a marketing, a reklám, a kereskedelem egy része ma mint mókuskerék működik, mely semmit nem termel és kizárólag ara szolgál, hogy a folyamatos pénzügyi mozgást fenntartsa és egyirányúságát biztosítsa.
A gazdaságnak ebben a teljesen felesleges, inproduktív ágazatában használt és ezért a racionális beruházásoktól elvont tőke a valódi gazdaságban természetesen hiányzik. Egyes közgazdasági elemzések szerint a gazdaság működésének pillanatnyilag mintegy felét ennek a felesleges és káros szegmensnek működtetésére pazaroljuk. Kizárólag azért, mert jövedelmet elvonni csak valamilyen pénzügyi tranzakció közben lehet és így néhány piaci szereplő a dominanciáját meg tudja őrizni és a keletkező jövedelmeket apró részletekben feltűnésmentesen meg tudja kaparintani.

-Ennek a problémahalmaznak a megoldása jóval nehezebbnek tűnik és valószínűleg sokkal radikálisabb eszközöket kívánna.
A média ma még számunkra elképzelhetetlenül szigorú ellenőrzése nélkül, a nevelésnek és kultúrának minden területére kierjedő,-a pénzügyi hatalomtól védett és független-irányítása nélkül a pozitív változások ezen a téren esélytelenek.
Az a pszichológusok és marketingszakemberek körében közismert tény, hogy az emberek 5-20% hajlamos kábítószer vagy alkohol függésre illetve egyéb addikciókra, reklámokkal viszont több mint 90% tökéletesen manipulálható mutatja, hogy milyen súlyú problémával állunk szemben. A manipulatív reklámot a számok alapján ötször, hússzor olyan súlyosan kellene büntetni mint a kábítószer kereskedelmet, mert ennyivel veszélyesebb és ennyivel több kárt okoz.
Ezeknél jóval veszélyesebb és szinte felismerhetetlen, a szinte mindenkire ható virtuális világ lassú észrevehetetlen becsempészése a valóságos világunkba. A valóságos világ elemeinek óvatos egyenkénti fokozatos felcserélése a virtuális világ nyújtotta elemekkel és ennek a virtuális világnak a teljes irányíthatósága ami teljes egészében egy, a nyilvánosság számára ismeretlen, szinte nem is létező tulajdonosi réteg kezében van maga az előttünk megtestesülő rémálom.
A megvásárolt, a pénz által pórázon tartott politikusok, a tömegesen prostituálódott társadalmi elit ennek a feladatnak a megoldására, erre a szerepre teljesen alkalmatlanok.
Ezen az úton haladva amit a mi logikánk diktált, a gondolkodó ember bárhogy ódzkodik is sajnos lépésenként, lassan-lassan eljut a fasizmus doktrínájáig.

Avagy hogyan próbálják kilopni a szádból az utolsó falatokat is "helyi" érzéstelenítéssel.

-Tiszteletre méltó fellépésű, fennkölt, az üdvözülést sugalló tekintetű és arckifejezésű emberek ígérik neked, hogy elhozzák számodra a kánaánt. Az ő saját kicsi, kedves, a te közösségedre szabott kánaánjukat amely ők alkottak fáradtságos munkával csak neked és amely mindeddig rejtve maradt a világ szeme elől, de ők ezt most elhozták és átadják neked. Nem kérnek érte cserébe semmit csak azt, hogy előbb te add oda a saját javaidat. Azt a keveset ami még maradt. Az utolsó fillérjeidet. Az utolsó falatot is a szádból. És neked ez jó lesz! De még milyen jó! Csak hallgass rájuk és euforikus örömökben lesz részed! Ők maguk a megtestesült  megváltás!

-Mindig tisztelettel vegyes érdeklődéssel figyeltem a kóklereket. Van bennük, a tevékenységükben valami titokzatos amit nagyon régen próbálok megfejteni. Most rájöttem! Kétféle magyarázata van a jelenségnek. Legalább. Az egyik, hogy fáradhatatlanul próbálkoznak, hátha valakit sikerül megtéveszteniük. Mindenkit körbetapogatnak, mindent kipróbálnak, hisz vesztenivalójuk nem sok van. A másik az, hogy alapjában véve igen kitűnő pszichológusok lehetnek, mert szinte tévedhetetlen pontossággal választják ki áldozataikat. De ez még mindig nem adott mindent kimerítő magyarázatot a jelenségre. A titok harmadik elemét volt a legkatartikusabb és legmegrázóbb felismerni. Ez azonban annak ellenére, hogy nagyon fontos a jelenség megértésében, nem köthető hozzájuk. Mármint a kóklerekhez.
Eleinte én is nehezen akartam elhinni. Pedig ez a legfontosabb.
Hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk!!

-Amikor a sokadik előadást hallgattam, a sokadik cikket és leírást olvastam a helyi pénzekről, egy szörnyű gyanú kezdett motoszkálni bennem. Az a felismerés erősödött bennem egyre jobban, hogy ez az ötlet néhány ritka és tiszteletre méltó kivételtől eltekintve ez egy borzasztó primitív szélhámosság.
-Szinte minden ilyen kezdeményezés legfőképpen arról szólt, hogy forint helyett használjunk más fizetőeszközt. Ezt eddig értettem, de minduntalan azt kérdeztem önmagamtól és időnként az előadóktól, hogy minek? Kérdésemre megkaptam a frappáns választ, hogy a fogyasztást és ezzel a pénzforgalmat helyben tartsuk. Érthető e törekvés, de minek ehhez használt villamosjegyet bevezetni pénz helyett? Erre a forint is tökéletesen alkalmas, csak el kell magyarázni az ütődötteknek, hogy ne rohanjanak a szupermarketbe mint akiket üldöznek amint megkapták a javadalmaikat , hanem vásároljanak a helyi termelőktől, mert ekkor azok is tudnak majd vásárolni és ha ők is helyben vásárolnak ,akkor a pénzt valóban a közösségen belül tarthatjuk. Legalább is egy darabig. Amíg csak valakinek olyan igénye nem keletkezik, amit a helyi termelők nem tudnak kielégíteni. Igaz, hogy ez sem lenne kevés. Ilyen, a pénzt kicsalogató igény persze keletkezik, mert a jó reklámok gondoskodnak róla. Az a gyanúm, hogy ehhez azonban mentalitást, közgondolkodást kellene váltani és nem pénznemet. Ennek a célnak az eléréséhez ez is bőségesen elég lenne.
-A másik, kételyeimet ledorongoló magyarázat az volt, hogy ettől fellendül és fejlődik a helyi gazdaság. Oszt má mé tenné ezt? Ha a helyi asztalosnak babszemmel, vagy konfettivel fizetek attól mi változik? Ha a bevételéből új gépeket vesz, nagyobbítja a műhelyét és felvesz még két alkalmazottat, így olyan volumenű munkákat is el tud vállalni amelyeket eddig nem tudott, azaz többlet értéket állít elő és a munkát nem egy külhoni cég kapja, attól valóban növekszik a helyi gazdaság. De ezt forintból is megteheti, csak azt kellene elmagyarázni neki, az ökörnek, hogy ne egy harmadik új terepjárót vegyen, hanem gépeket. Megint csak oda jutottam, hogy gondolkodást kellene váltani és nem pénzt oda meg vissza. Azt azért hosszas győzködés után beláttam, hogy népnevelés helyett egyszerűbb a racionális döntésre képtelen pórnépet egy ilyen primitív trükkel becsapni.
-Ez valóban indokolhatja egy ilyen lokális fizetőeszköz bevezetését.
Ez ellen nekem sem volt több érvem.

-Azt is megértettem - ha nem is rögtön csak némi idő elteltével, sok-sok  magyarázat után amivel megpróbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről-, hogy amíg a bugyuta pórnép az érdekében tevékenykedő szervezettől forintért vásárolt babszemeivel játszik, addig a tőle cserébe beszedett forint a szervezet bankszámláján, neki nem csekély hasznot hajtva kamatozik. Ez tényleg nagyon jó, a bankoknak is, a szervezetnek is aki a rendszert működteti, sőt jó a forintnak is hisz ettől nőnek a megtakarítások. Amíg az értetlen pór a játékkártyájával foglalatoskodik, addig erre a forintbetétre mint fedezetre akár kölcsönt is lehet felvenni. Másnak ez miért ne lenhetne jó? Na jó, mindenki másnak tényleg nem jó. A résztvevőknek a legkevésbé. Mindenkinek nem lehet jó! A visszaváltásért már csak valami egészen elenyésző összeget kell fizetnie annak aki végérvényesen meg akar szabadulni ettől a hasznos újdonságtól.
Az, hogy van olyan változat amelyik még az értékét is folyamatosan veszíti (szegény szerencsétlen Gesell, Ő ártatlan) és ezt a pillanatnyi birtoklójának rendszeresen pénzzel kell megváltania mert csak így marad a vásárlóértéke állandó, már igazán csak az ínyenceket érdekelheti.

-Ilyen szépségeibe a pénzkibocsátásnak mi nem akartunk belemerítkezni, ezekbe a mélységeibe a helyi pénz használatának nem óhajtottunk lemerülni. Mivel egy helyi polgármester a barátom és neki -valami érthetetlen okból-az a fixa ideája, hogy segít az embereken és mindenkinek munkát fog adni, hát belevágtunk. Súlyos hiba volt. Mi egyszerűen csak egy hasznos és használható rendszert szerettünk volna kialakítani. Nem gondoltuk, hogy ez szinte lehetetlen. Álljon itt örök mementóul  mindenkinek! Jót tenni tilos! A világ rendje és a természet megbosszulja ha valaki lelkesen, de hozzáértés nélkül a dolgába avatkozik.

-Az alapelgondolás a következő volt. Az önkormányzat a munkanélkülieket összefogva gyümölcsök, olajtök, bab, kukorica és még néhány növény termesztéséhez és a termények egy részének a feldolgozásához biztosította a szükséges feltételeket. Föld, szerszám, vetőmag stb. Ezekkel az eszközökkel a munkanélküliek valódi piaci értékkel bíró, értékesíthető termékeket termelhettek volna. Viszont ez alatt az idő alatt nem nézhették volna a tévét és nem ülhettek volna a kocsmában.
Ezt nem tudtuk megoldani, illetve bevallom férfiasan, hogy nem is gondoltunk rá. Ez később megbosszulta magát.

-A koordinálási, szervezési, értékesítési feladatokat egy nonprofit szövetkezet felügyeletére szerettük volna bízni, az elvégzett munkát pedig a szövetkezet munkaórában egy cetlin minden dolgozónak igazolta volna. A megtermelt és néhány feldolgozott élelmiszert a szövetkezet maga is értékesíthette volna saját telephelyen és piacokon, valamint a helyi bolthálózat forgalmazza, de nemcsak helyben hanem az összes boltjában, állt az előzetes tervben. Az értékesítő bolthálózat így olyan bevételhez jut ami enélkül nem jött volna létre, ugyanis ezek az emberek ha ezt a termelést nem végzik, értéket nem állítanak elő, jövedelemhez nem jutottak volna a bolthálózaton keresztül, így ezt a jövedelmet nem is vásárolhatták volna le ugyanott. A megnövekedett választék, a friss áruk miatti forgalom növekedés és az alacsonyabb beszerzési költség miatt (nincs szállítás a termelőtől, nincs tőkelekötés stb.)alkalmazható nagyobb árrés ezeken az árukon lehetővé teszi, hogy az értékesítő a munkaórát igazoló cetliket pénzként elfogadva minden vásárlásból még tíz százalék árengedményt is adhat az ezzel vásárlónak.
-A dolgozók a saját munkaigazolásukat természetesen kedvezményes áron levásárolhatják a szövetkezetnél belső forgalomban, de el is adhatják, vagy megtarthatják év végéig. Év végén a szövetkezet összesíti a bevételeit, levonja a költségeket és az év közben kiadott, addig fel nem használt szövetkezeti munkajegyek számával elosztva meghatározhatja a jegyek pénzbeni értékét. Ezután ezt minden tulajdonos tetszése szerint pénzre válthatja, vagy bármilyen más módon felhasználhatja azokat. Nagyon elégedettek voltunk önmagunkkal.
Innen már csak cirka egy évre volt szükség mire a szereplőkkel meg tudtuk értetni, hogy ez még akár jó is lehet. Sőt, ez mindenkinek jó lehet. Ezt mondjuk egy kicsit nehezebben értették meg. Sokáig kérdezgették, hogy hogy lehet ez jó mindenkinek? Itt tényleg nem lehet lopni? Nekünk sem? Nektek sem? Egy kicsit sem? Legalább néha-néha? De miért nem? Akkor ez így senkinek nem lehet jó! Akkor meg mi a jó ebben?
Erre az utolsó kérdésre még mi sem tudtuk a biztos választ, de reménykedtünk.

-Magyaráztuk a jól működő olasz szövetkezeti rendszert, meg a spanyolt, nem is beszélve a svájciról a választott tisztségviselőket, a független könyvelőt, szóval mindent ami meggyőzően hangzott. Nem kevés munkával sikerült odáig eljutnunk, hogy úgy láttuk minden erőfeszítésünk ellenére ez akár még működhet is. Nem mondom azért valószínűleg meglepődtünk volna ha működik, de ez a lehetőség sem volt kizárható.
-Amikor végre elégedetten hátradőltünk, egyszer csak belém hasított a felismerés. De hisz mi feltaláltuk a meleg vizet! Meg a TÉESZT újra. Bár emlékeim szerint az mintha nem lett volna ennyire jó ötlet. Talán a pártpolitika kinevezte vezetők miatt? Az olaszoknál ezeket választják. Ez lehet náluk a baj. Talán ezért működnek jobban az olasz szövetkezetek?
Most már csak abban reménykedhettünk, hogy a többiek nem emlékeznek erre az időszakra. Ha rájönnének végünk van.
Nem jöttek rá. De a véget így sem sikerült elkerülnünk. Váratlan volt és olyan irányból érkezett, amire nem számítottunk.
Az utolsó megbeszélések egyikén felállt egy közmunkás és azt kérdezte:

-No jóvan, eszt értem, de nyáron a melegbe ki fog ott dógozni?-

Nem tudtunk neki válaszolni. Igaza volt. Erre nem gondoltunk.

-Az előző pógármesterné nem kölött a segélyé dógozni.-

Fejezte be a gondolatmenetet. A képviselő testület feloszlatta magát, a polgármestert leváltották és újra a régi polgármestert választották meg.

-Én pedig azóta is egyre csak csodálkozok magamon.
Mennyivel hülyébb vagyok mint a kóklerek?
És mennyivel szegényebb!!

                                                          Melampo

Akik megpróbálják üres szavak alá temetni az igazságot, azok hazudnak?

Mostanában nap mint nap világmegváltók, bérhőbörgők, kamatostorozók írásait olvasom, videóit nézem és egyre szkeptikusabban próbálom megemészteni az elméleteiket, gondolataikat. Próbálkozom, próbálkozom, de egyre nyögvenyelősebben megy nekem ez a dolog.

Ennek a reformközgazdászoknak nevezett gyülekezetnek az érvrendszere engem a legkevésbé sem győz meg. Én ezen a téren nem vagyok szakember, csak régóta kereskedem és némi tapasztalatra már szert tettem ezen a téren. Mivel kíváncsi vagyok a dolgok elméleti alapjaira is, ezért hozzáolvastam ezt-azt.

Egyre inkább az az érzésem, hogy ennek a csoportnak folyamatos támadása a kamat és különösen a kamatos kamat ellen kimondottan figyelem elterelés és a vehemenciájukból ítélve valószínűleg jól is fizethetik őket.
Számomra a probléma megoldása igen egyszerűnek tűnik. Ha egy ingatlant adok bérbe, akkor a tőkémet kamatoztatom. Ha a belőle befolyó bevételemet újra ingatlan építésbe fektetem, akkor kamatos kamatra fektetem be a pénzem. Amikor az ingatlanok mennyisége elérte azt a határt, hogy nem lehet többet kiadni belőlük, akkor nem fogok többet építeni, mert hülye nem vagyok. Exponenciális növekedés egy zárt rendszerben a végtelenségig nincs, mert amikor elérte a rendszer határait, akkor exponenciális zuhanásba kezd. Ugyanolyan gyorsan esik vissza az optimális mértékre, mint amilyen gyorsan túllépte azt. Ugye a sokszor idézett mondás szerint aki egy zárt rendszerben korlátlan növekedést tud elképzelni, az vagy elmebeteg, vagy közgazdász. Nem ez lehet a problémák kulcsa.
Kamat nélkül nincs tőkefelhalmozás, tőkeáttétel, ezek nélkül nincs nagyobb beruházás, enélkül pedig a rendszer működési határai lefele tolódnak. Lehet ezt erőltetni, csak baromság.
-A probléma sokkal inkább az, hogy amikor a növekedés elérte a rendszer határait, akkor a tőkét a rendszer manipulálására használják fel. Egyrészt arra, hogy felesleges fogyasztásra, beruházásokra kényszerítsék a résztvevőket. A másrészt ennél sokkal érdekesebb. A jelzálog hiteleken keresztül először a piacon pénzként meg nem jelenő vagyontárgyakat, az ezekben a hitelkonstrukciókban résztvevők, ezt engedélyező gazdasági közösségek teljes vagyonát pénzzé transzformálják. Az adós szinte bármire vehet fel jelzálog hitelt, szinte mindegy, hogy mi az, a fontos az, hogy ezen keresztül a már meglévő- tőle más módon el nem vehető, piacra nem vihető- vagyontárgy is pénzzé váljon. Az ilyen, teljes egészében jelzálog, vagy jelzálog alapú hitelekre kibocsátott, a hitelezőnek folyósított pénz-aminek a fedezete az egyébként is eleve nehezen, vagy sehogyan sem értékesíthető jelzálog tárgy lenne-, túlhitelezés esetén maga okoz inflációt, veri fel az árakat indokolatlanul és roppantja össze az adott területen a piacot. Ezt a fajta alattomos tönkretételét egy piaci szegmensnek, a szaknyelvben szemérmesen piaci buboréknak hívják. Amikor ezek a jelzálog fedezetre kibocsátott pénzek megjelennek a gazdaságban, azaz az adós elkezd érte vásárolni, akkor ez a pénz saját magával szinte teljesen azonos mértékű inflációt okoz, mivel eladható, piacképes, használati értékkel bíró fedezet nincs mögötte. Nem mellesleg, a sorra bedőlő hitelek miatti kockázat növekedés növeli a bankoknál a kockázati felárakat és ezen keresztül a piaci kamatokat, tehát a rendszer öngerjesztő is egyben.
-Ez a perverz gondolkodásmód mindig ámulatra késztet. Rossz szerződéseket kell kötni, ezek pont az általuk gerjesztett veszély miatt egyre kockázatosabbak lesznek, ez növeli a kockázati felárat, ezért növelhetem a kamatokat, tehát egyre jobban becsaphatom azokat akiket elve is becsaptam. Ha szegény spanyolokon akarnék élcelődni akik az unióhoz való csatlakozásuk előtt az el nem adósodott stabil gazdaság mintapéldái voltak azt mondanám, hogy ezek bizony tényleg feltalálták a spanyol viaszt. Ez az igazi spanyol viasz, nem az a hülye kence amit a padlóra kentünk régen! Ennek a tranzakciónak az a tragikus következménye, hogy az infláción keresztül a gazdasági közösség egyes résztvevőinek,-nem vagy csak igen korlátozott mértékben piacképes vagyonát-,áttranszformáltam készpénzé és az egész közösséggel kényszerűen, kvázi megvetettem. Mivel egy idő után már szinte mindenki többé- kevésbé ilyen fedezetlen, hamis pénzzel fizet, tulajdonképpen mindenki tartozik mindenkinek. A folytatás még ijesztőbb, mert ennek a pénznek a bekövetkező piacösszeomlás miatt semmiféle fedezete nincs, tehát maga a pénz egy fedezetlen, azaz hamis pénz. Ezért a hamis pénzért kapott kamatot beszedik és a tőke visszafizetése, -vagy nem fizetés esetén a végrehajtás- után a kölcsönt, mint megszüntet leírják. A gazdasági közösség szinte egész vagyonát pénzzé tettem, amikor visszafizették a kölcsönt a hamis pénz eltűnt, de az érte kapott kamat az már legális bevételként ott marad a kölcsönt kihelyező banknál. Természetesen az infláció okozta megtakarítási és egyéb értékvesztéseken keresztül a költségeket más-más mértékben, de mindenki fizeti, nem csak az adósok. Megpróbálják minden eszközzel felesleges fogyasztásra kényszeríteni az egyéneket és ha ez már nem megy, akkor következik a korrupt hivatalnokokon és alkalmazottakon keresztül a gazdálkodó szervezetek és az állam túlfogyasztás felé való befolyásolása és a vagyontárgyak pénzzé transzformálása. Így sikerült mostanra az egész világot eladósítani, a tőkét néhány kézbe központosítani és ebben nem kizárólag a kamat a bűnös.

-A jövedelmek és a vagyon szinte teljes elvonása a gazdaságból, mint a minap egy blogra válasz és tanmeseként feltettem, leegyszerűsítve a következő.

-Egy cowboy bemegy a kocsmába és megkéri a csapost, hogy vigyázzon a százdollárosára, mert ő most a hegyekbe megy, ahová veszélyes lenne elvinni és a kocsmáros használja ha akarja. Ő mindössze azt kéri a kocsmárostól, hogy ugyanezt a százdollárost szeretné visszakapni és tíz százalék kamatot kér majd a kölcsönért, ha visszajön. A csapos vár, vár, a cowboy csak nem jön. Renováltatni kellene és a cowboy végül is felajánlotta neki, hogy kölcsönadja neki a pénzét ha szüksége van rá használja. Végül meggyőzi magát, ezt a legényt biztos megölték és ha visszatérne legfeljebb vissza kell adnia a kölcsönt. Felújítja a kocsmát, az asztalos aki pedig a munkálatokat végezte, annak a kerítéséhez kellett a pénz, a kovács kertesíteni akart, a kertész utat akart a házához, és így tovább, valamennyien továbbadták a százdollárost. A lánc végén egy örömapa állt, aki a lányát házasította ki. Nagy bulit csapott a kocsmában és több száz dollárt fizetett.

Azután betoppan a cowboy, aki csodálkozva jegyzi meg: ebből a porfészekből micsoda takaros kis hely lett! Persze kéri a százasát plusz a kamatot. A kocsmáros rezzenéstelen arccal benyúl a kasszába és visszaadja neki százdollárosát, ami a körbefizetés során természetesen visszakerült hozzá, plusz még egy tízdollárost, a tíz százalék kamatot amit a szépen felújított kocsmában megnövekedett forgalomból könnyedén ki tudott fizetni. A cowboy megköszöni, kisétál a kocsmából, zsebre rakja a tízdolláros amit az üzleten keresett és amikor már senki nem látja, a tűzbe dugja az eredeti hamis százdollárost és rágyújt vele, majd hagyja elégni. Hisz hamis volt és ő ezt tudta – de a trükköt nem magyarázza el senkinek, mert még sokáig szeretne jól élni belőle és továbbindul a következő város felé.

Azt hiszem jól látszik, hogy a dolog milyen egyszerű. Ha egy gazdasági egységbe fedezetlen, magyarul hamis pénzt bocsátok ki és ezt kamat fejében kölcsönként kihelyezem, akkor a visszafizetés után a megsemmisített hamis tőkém nyomtalanul eltűnik, a csalás kideríthetetlenné válik, de az érte kapott kamat már igazi pénzben legálisan a birtokomban marad. Ha ezt újra és újra megismétlem, később már a kamatból beszedett igazi pénzzel is bővítve, akkor mint esetünkben tíz dolláronként, lassacskán lépésről lépésre a gazdasági egységek teljes tőkéje az én kezembe kerül.
Az én véleményem szerint a nem pénzben, hanem materiális javakban megtestesült tőke jelzálog hitelekkel történő monetarizálása és az értéktelen, mesterségesen felfújt értékű, vagy csak nagyon hosszú távon behajtható-éppen ezért bizonytalan fedezetű -papírokat fedezetként felhasználva kibocsátott hitelpénzek kamatával a gazdaságból történő folyamatos tőkekivonás az egyik kulcs. A tőzsdéken az egymástól való vásárlással felvert árfolyamú banki részvények, a konszolidációs államkötvények és egyéb fedezetként felhasználható de valójában értéktelen "értékpapírok" az elsődleges eszközök ebben a csalásban. Ha egy hosszabb lejáratú váltót használok fedezetként, mint amennyi a kölcsön futamideje, az ugyanolyan csalás, mert még nem létező javakat állítottam fedezetül a kibocsátott pénz mögé, addig megint csak a közösség egésze hitelez helyettem és én szedem be a kamatot. Ráadásul a frakcionált fedezeti rendszerben ennek az értéktelen fedezetnek, azaz a semminek a többszörösét bocsáthatom ki hitelként.
Ezeken a problémákon semmilyen pénzrendszer, pénzelmélet, helyi pénz és egyéb vajákosság nem segít csak az információ széles körben való terjesztése és az ilyen ügyletekre való felhívások következetes elutasítása.
Ezt kellene a tömegekkel megértetni, ezt kellene terjeszteni és nem csak a kamatot ostorozni.
Bár valószínűleg azt jobban fizetik.

                                                    Melampo

Aki devizahitelt vett fel az mind felelőtlen, meggondolatlan, racionális gondolkodásra képtelen idióta.
Az ilyeneknek nem, hogy nem kell segíteni de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kilakoltassák.
Hátha akkor végre megtanul felelősen dönteni és addig nyújtózkodni ameddig a takarója ér.
Nehogymá én akinek semmilyen hitele nincs, vagy ha van akkor is legfeljebb csak forinthitele, én fizessem a hülyék nyolc szobás kertvárosi házát, meg az idegenpuki mentes új autóját.

Ezt az irigy, rosszindulatú, zsigerből jövő hörgést olvasom hónapok óta szinte minden fórumon ahol csak felbukkan a devizahitelek problémája. Azt már meg sem próbálom megemlíteni, hogy ezeknek az embereknek nagy része kényszerből, ismerethiányból, gátlástalan "tanácsadóktól" és "jó barátoktól" (akik jutalékot kaptak fennkölt és magasztos cselekedetükért) megvezetve írta alá ezeket a szerződéseket.
Iszonyú, szinte legyőzhetetlen kíváncsiság gyötör minden ilyen bejegyzés olvasáskor. Nagyon szeretnék egyszer élőben is látni egy ilyen tekervénymentes agyú, elemi analizációs és absztrakciós képességekkel sem rendelkező kommentelőt. Ellenállhatatlan vágy él bennem, hogy megtudjam mit gondol egy ilyen habzó szájú hörgökórus tag, ki fogja kifizetni a fizetésképtelen hiteles adósságát.
Aki hitelt vett fel, bármilyen alapú legyen is az a hitel, az az ő saját jelzálogának fedezete alatt új, eddig még nem létező, még soha nem volt pénzt bocsájtatott ki a hitelező bankkal. Ez a pénz amit ő elköltött, kikerült a pénzügyi körforgásba és ez a pénz pontosan annyi inflációt okozott amennyi az értéke volt, egy fillérrel sem kevesebbet.
Azon egyszerű oknál fogva, mert a fedezetéül szolgáló jelzálog tárgy nem került eladásra, így a piacon ezzel a pénzzel szemben megvásárolható érték nincs. Nem is lehet, hisz ez volt a hitelfelvétel alapvető oka és indoka.
A hitelfelvevő pontosan azért vesz fel hitelt, hogy a jelzáloga tárgyát ne kelljen eladnia és olyan pénzzel vásárolhasson aminek a piacon materiális fedezete még nincs, ezt a fedezetet ő majd csak a hitel visszafizetése során fogja megtermelni. A jelzálog tárgya csak arra szolgál, hogy ha a visszafizetés bármilyen okból meghiúsul, annak értékesítésével a gazdaságba már kikerült fedezetlen pénz ellentételezéseként materiális javak kerüljenek a piacra. Ezzel megakadályozva, hogy ez a fedezetlen pénz végérvényesen inflációt okozzon.
Amikor a hitel visszafizetése során a törlesztésre fordított összegeket az adós beviszi a bankba, akkor -mivel a törlesztőrészlet megszerzése során ennek ellenértékét megtermelte- a bank ezt az összeget a számlájáról levonva megsemmisíti, ennyivel csökken a gazdaságban forgó pénz mennyisége.
Amikor a hitelfelvételkor kapott pénzt a hitelfelvevő elkölti, akkor gyakorlatilag a közösség egésze ennyivel szegényebb lett, mert mindenkinek a pénze gy kicsivel kevesebbet ér, mivel ennyivel több pénz került a gazdaságba és egyetlen fillér értékű termék sem jelent meg ezzel szemben a piacon. Ha egy kicsit egyszerűsítem a folyamatot, azt is mondhatnám, hogy a hitelező bank a hitelfelvevő jelzálogtárgyát egy összegben készpénzért eladta a gazdaság összes szereplőjének azzal az opcióval, hogy az adós ezt a szerződésben szereplő feltételekkel visszavásárolja tőlük. Az adós mint eladó megkapta a vételárat, a gazdasági közösség tagjai pedig kifizettek valamit, amit nem kaptak meg és ha az adós nem tud fizetni, nem tudja visszavásárolni, soha nem is fognak megkapni legfeljebb csak részben és azt is hosszas hercehurca árán.
A hitelek kibocsátója nem biztosítja-nem is tudja, de nem is akarja-, hogy a kibocsátott hitel által a gazdaságba kikerülő pénz, a hitel vissza nem fizetése esetén kikerüljön a pénzügyi körforgásból. Neki ugyanis ez nem okoz veszteséget. A hitel kibocsátója abban érdekelt, hogy az egyszeri díjakat beszedje, a törlesztés során minél tovább a kamatokat és a költségeit érvényesíthesse. Mivel a tőke amit kölcsön ad nem az övé, a gazdaságba kikerült pénz okozta inflációs kár ha kismértékben is de mindenkit súlyt, ezzel szemben a kamatok és egyéb bevételei viszont egyes-egyedül az ő zsebébe kerülnek-valamint mivel őt még teljes csőd esetén is kimentik-, ezért nem érdekelt abban, hogy az általa okozott infláció minél kisebb legyen. Sőt miután a felelőtlen, fedezetlen hitelek kibocsátása során befolyó kamat és egyéb bevételek egyedül az ő zsebébe kerülnek, az ezzel okozott infláció okozta kár amit mindenki fizet pedig észrevétlenül eloszlik a gazdaságban, neki annál jobb minél több hitelt helyez ki, függetlenül attól, hogy azt visszafizetik-e, vagy sem.

Ennek fényében számomra elég nehezen érthető, hogy miért lenne az jó bárkinek is a gazdaság egyéb szereplői közül ha a fizetni nem tudó adósokat és hiteleket sorsukra hagyjuk. Ha az adós bármilyen formában de fizetni akar és valamennyit tud is, azzal a gazdaságban a felvett és már elköltött hitellel okozott inflációt csökkenti. Ez bármilyen kevés is a semminél mindenképpen több. A vele szemben fennálló követelés mértékét, jogosságát, illetve jogtalanságát most nem boncolgatva abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy ezt a pénzt -mármint a tőkét magát- ő költötte el. Ennek következtében többé-kevésbé jogos elvárás vele szemben, hogy azt ő is fizesse vissza.

Azt nem nagyon értem, hogy a hőbörgők szerint miért jó az a többieknek, ha nem segítünk neki. Biztos van valami magyarázata csak ezek szerint ezt egyedül én nem értem. A forinthiteles is és a devizahiteles is egy hajóban eveznek, csak ha azok akik eddig is becsapták mindkettőjüket rá tudják venni őket, hogy ezt ellenkező irányba tegyék, akkor nem jutnak sehová. Oda is csak nagyon lassan.  Legalább is kicsi az esélye.
Persze nem muszáj megoldást keresnünk, csak ebben az esetben az általa elköltött pénz benne marad a gazdasági körforgásban anélkül, hogy a fedezetéül szolgáló terméket bárki is megtermelte volna. Ez így sokkal igazságosabb? Mert a megnövekedett infláció mindenkit súlyt, mindenki egy kicsivel drágábban veszi a kenyeret, a tejet, a benzint és ezen keresztül kizárólag a többiek fizetik vissza az ő tartozását. Azok is akik folyamatosan acsarkodnak az ellen, hogy próbáljunk segíteni a fizetni nem tudó adósoknak.

Az persze elégtétel lehet az ellenzőknek, hogy az adós közben tönkremegy, kilakoltatják, öngyilkos lesz, széthullik a családja, az élete, hajléktalan lesz és éhen hal. Ez jó érzéssel tölti el az embert. Ezért az euforikus élményért még fizetni is hajlandók az igazságosság bősz harcosai.
Mindjárt nem fáj az annyira ha nekünk csak száraz kenyérre telik és még abból is csak kevesebbre ha láthatjuk, hogy másnak az sem jut.

Hiába, a magyar az mégiscsak magyar!

Avagy a pénz filozófiája


-Jól nézd meg amit a kezedben tartasz. Az egy darab papír. Nézd meg alaposabban.  Ha még alaposabban megnézted akkor is csak egy darab papír marad. Mitől lenne ennek értéke? Jól látod. Nincs is neki. Csak egy darab papír.

-És most fussunk neki még egyszer. Amit a kezedben tartasz az maga a korlátlan hatalom. Eszköz, amely kezedbe adja a föld minden élőlényének sorsát, a saját jövődet,  a gyermekeid, unokáid jövőjét. Korlátlan uralmat biztosít térben és időben annak akinek a kezében van. Kiadnád ezt a hatalmat a kezedből minden ellenszolgáltatás és feltétel nélkül? Lemondanál róla önként, minden kényszer nélkül örökre? Ugye, hogy nem?
Pedig ezt tetted!

-A papír amit a kezedben tartasz attól válik pénzé, hogy a gazdasági közösség tagjai elfogadják cserébe az általuk készített, birtokolt, de nem saját használatra szánt javakért. Annak reményében teszik ezt, hogy amikor nekik szükségük lesz valamilyen más termékre, ők is elcserélhetik az általuk vágyott termékre ezt a darab papírt.
Bíznak benne, hogy a közösség minden tagja betartja ezt a hallgatólagos egyezséget. A törvények amelyek ezt kodifikálják csak szűk körben, rövid ideig képesek ezt kikényszeríteni. Amikor bármilyen okból csökken  a hajlandóság a közösségen belül a cserére, az azonnali pénzügyi összeomlással jár. Ilyen helyzetekben tudatosul a közösségek tagjaiban, hogy ez a papír nem ehető, nem iható, nem melegít, nem gyógyít. Csak egy darab papír. Ilyenkor szokták az utcán mázsaszám söpörni, gyújtanak be vele, vagy tapétázzák ki a kamrát.

-Ha előállítasz valami amit magad nem tudsz vagy nem akarsz azonnal helyben felhasználni, de tárolni költséges, esetleg az értéke csökkenhet, vagy nem tárolható, érdemes felajánlani a közösség tagjainak, hogy ha közülük valakinek szüksége van rá használja. Ha valamit a képességeid, gyakorlatod, vagy bármi más lehetőséged miatt módodban áll a többieknél gazdaságosabban előállítani, akkor érdemes kizárólag ezt csinálnod. Aki a produktumodat átveszi tőled, ad cserébe egy ígéretet, hogy a közösség bármely tagjától, bármilyen formában ezt az értéket, bármikor visszakérheted. Ez az ígéret egy kis darab papírra van ráírva. Ez a kis darab papír nem ér semmit. Ha bízol benne, hogy a közösség tagjai ezt az ígéretüket betartják, akkor érdemes ezt a kis darab papírt megőrizned, mert erre van ráírva, hogy a közösség tagjai mennyivel tartoznak neked. Az érték az az, amelyet te előállítottál és kölcsönadtál a közösségnek. Amit cserébe kaptál az csak az ígéret, hogy ezt neked visszaadják, ha kéred. Ezek a csereügyletek, ez a munkamegosztás és specializálódás azért jöhet létre, mert a közösségen belül megvan az egymás iránti bizalom, mindenki bízik benne, hogy a közösség összes tagja be fogja tartani ezt a hallgatólagos egyezséget. A munkamegosztás és az árucsere csak azért tartható fent, mert bíztok egymásban. A kis darab papír amit pénznek nevezel csak az információt hordozza, hogy a többiek mennyivel tartoznak neked. Amíg a bizalom töretlen, számtalan ilyen kötelezvényt elfogadsz a közösségtől, bármennyit hajlandó vagy kölcsönözni nekik bízva benne, hogy amikor szükséged van rá vissza is kapod.

-A pénz minden egyes darabja azt jelzi, hogy a közösség tagjai tartoznak a pénz pillanatnyi tulajdonosának a rajta szereplő csereértékkel. A pénz minden egyes darabja egy kötelezvény, ami kötelezi a közösség tagjait, hogy a felmutatójának és átadójának a rajt a szereplő csereértéket átadják. Mivel minden ilyen esetben a kötelezett, akinek a pénzt el kell fogadnia a közösség valamelyik tagja, vagy rajta keresztül a közösség egésze, az tűnik természetesnek, hogy a kötelezvényt amelynek a tartalmáért nekik kell felelősséget vállalniuk ők is állítják ki. A felületes szemlélő számára az is evidenciának látszik, hogy csak annyi kötelezvényt állítanak ki, amennyi terméket tőled átvettek.
A kötelezvényt amelyet átadsz te írtad alá? Az általad megbízott személy a nevedben írta alá? A közösség egésze által megbízott személy írta alá a ti nevetekben? Amit kapsz, azt az írta alá aki a termékedet átvette?  Tudod, hogy ki állítja ki ezeket a kötelezvényeket? Tudod, hogy hány darabot állítottak ki a nevedben?
Egyetlen jó válasz lehetséges ezekre a kérdésekre. Fogalmad sincs.
Ne sértődj meg. Nem is lehet.

- Mivel szinte minden produktumod amit előállítasz elavul, megromlik, kimegy a divatból tehát az idő előrehaladtával az értéke csökken, jobb ha átadod annak aki azon nyomban felhasználja. Cserébe ő pénzt ad neked, amelyet bármikor becserélhetsz arra amire éppen szükséged van anélkül, hogy értékéből veszítene. Ha a pénzre sincs éppen szükséged, azt is továbbadhatod valaki másnak akinek most van rá szüksége, de neki a közösség éppen nem tartozik annyival amennyire az adott pillanatban szüksége van. Így csak az történik, hogy a közösség időlegesen nem neked tartozik, hanem neki és ha neki már nincs rá szüksége visszaadja, hogy a közösség újra neked tartozzon vele. Azért mert időlegesen átengedted neki a közösséggel szemben fennálló követelésedet egy szerény, néhány százalékos használati díjat kérhetsz ennek a jognak az átengedésért.
A forgalomban lévő pénz mennyiségének ezek szerint mindig azonosnak kellene lennie a már előállított és még fel nem használt, javak értékével. Ráadásul te előállítod a javakat és hitelbe odaadod a közösségnek, hogy majd később kérd csak vissza amikor szükséged van rá. Te adsz egy hitelt a közösségnek, cserébe viszont megszabadulsz az általad előállított javakat fenyegető esetleges veszteségektől és ha specializálódsz bizonyos javak előállítására akkor nagyobb gyakorlattal többet és jobbat is fogsz tudni előállítani. Egyszerű és jó megoldásnak tűnik.
Kár, hogy nem így van.

Ha hosszú ideje nem használsz fel annyi pénzt, mint amennyi terméket előállítottál, akkor lehetséges, hogy egyszerre az összes összegyűlt követelésedet nem tudod érvényesíteni, mert pillanatnyilag nincs annyi számodra használható termék mint amennyit szeretnél. Minél több a megtakarításod ez a veszély annál nagyobb. Ezért célszerű lenne a megtakarításait, követeléseit mindenkinek a közösség gazdasági teherbíró képességének pillanatnyi állapotát figyelembe véve érvényesíteni.
Ha valaki nem állított elő még semmilyen terméket, de nyilvánvalóan látszik, hogy rövid időn belül nagy mennyiséget fog produkálni annak bátran átengedhetsz a saját fel nem használt megtakarításaidból, ekkor te hitelezel neki. Ha a közösség előre kifizeti neki a termékei árát és ő csak később szállítja azt a vevőknek, akkor mindannyian hiteleztetek neki. Ennek megfelelően a pénzhasználat ellenértéke, a kamat, vagy neked jár, vagy a közösségnek. Nincs ennél egyszerűbb és érthetőbb. Tehát így kellene  működnie.
Sajnos nem így működik.

-A csereeszköz használata a gazdaság működésében kulcsfontosságú. A megtakarítások felhasználása is ugyanolyan fontos lenne.
De a legfontosabb elem amelyen az egész rendszer nyugszik az a bizalom. Az egymásba és a közösség összetartó erejébe vetett hit. A hit, hogy bízhatunk egymásba.
Ez fogyott el mostanára.
Ezek azok a korlátlan hatalmat biztosító eszközök amelyek a létünket, vagy nemlétünket meghatározzák. A tiédet, az enyémet, a gyermekeidét, az unokáidét, az enyéimét.

A pénzkibocsátást ma magánbankok végzik. A monetáris politikát magánbankok irányítják. A megtakarítások kezelését magánbankok intézik. A pénzkölcsönzést ma magánbankok folytatják. A kötelezettek akiknek a nevében eljárnak és akiknek mindenért fizetniük kell, az a közösség, azok mi vagyunk. Te, én, a gyermekeid, az unokáid, az enyéim.

-Átadtuk a fegyvereinket szinte önként. Elkótyavetyéltük harminc ezüstpénzért. Engedtünk egy kis zsarolásnak, egy kis vesztegetésnek, egy kis rábeszélésnek.
És most itt állunk a csata közepén fegyvertelenül.
Szerinted mennyi az esélyünk?


                                                              Melampo

"Én, egy a fegyvertelenek közül,
egyensúlyozva egyszál hitemen
a félelem szakadéka fölött
énekelek. Magamat bátorítom.
Talán átjutok a halálig."

(Ratkó József)

Gaia Kertje - A kerti biodiverzitás



Még ha támogatjuk is a szukcesszió megjelenését, akkor sem fog minden kiskert úgy pézsmapockokat és vidrákat odavonzani, mint a Bullockék földje. De minden kertész hasznot húzhat azokból a természeti ciklusokból, amelyek náluk működtek. A változatos élőhely csökkenteni fogja a kártevők problémáját. Például, egy brokkolival vagy rózsával tele ültetett kerti ágy mágnesként vonzza a kártevőket, akik épp olyan boldogan lakmározzák a kedvesen kínált bőséges élelmet, mint ahogy a pézsmapockok a gyékényt. Amikor egy tipikus kertben ez történik, akkor következik a permet és a rovarölő szappan, ami a kertész munkájának kelletlen tartozéka. De ha élőhelyet biztosítunk az ilyen kártevők természetes ragadozóinak, akkor a kertész ráhagyhatja a természetre a rovarvédelmet. Hasonlóan, ahogy a San Juan szigetek vad részén még szép számban élő vidrák jöttek megmentőül, ugyanúgy fognak a hasznos rovarok, amelyek a sövényben más természetes szegleteken élnek, készen állni, hogy lecsapjanak a tetvekre és a Japán bogarakra. A kulcs az, hogy biztosítsunk biodiverzitást a kertben. A biodiverzitás a jelenlevő élőlények változatossága sok szintet figyelembe véve: fajta, faj, nemzetség, család és egészen fel az öt rendszertani tartományig, valamint az élőhelyek és ökoszisztémák diverzitása. A mi céljaink szempontjából, a diverzitás a hasznos növények egy félvad, de jól tervezett palettáját jelenti, ami olyan hasznos rovarokat, madarakat és más állatokat fog odavonzani, amikre nekünk szükségünk van.
A kerti biodiverzitás két, egymás átfedő formában jelenik meg. Az egyik biodiverzitás az, amit a kertész alakít ki virágok, bokrok és fák széles választékával, ami több szintű élőhelyet hoz létre. A másik annak az életnek a diverzitása, ami a közeli még érintetlen vad helyeken őgyeleg: a madarak, bogarak és növények, őshonosak és importáltak egyaránt, ezek arra készülődnek, hogy benépesítsék ezen a vendégszerető élőhelyet. Ez a két megjelenési forma egymástól függ.
A legtöbb városban van elég üres telek, elhanyagolt sarok, park és virágos terület, ami tud táplálni egy kis eleven vad közösséget. A legelszegényedettebb földeket kivéve, ezeknek a vad növényeknek és állatoknak nem jelent problémát egy jó élőhelyhez alkalmazkodni. Ha egy biológiai sivatagban élnék, - például egy olyan rovarirtóval átitatott megafarmon, amilyen a legtöbb ABC -t ellátja, - akkor nem számíthatnék rá, hogy a vadvilágban készenlétben álló utánpótlás, többek közt a rovarok, hogy majd rátalál növényeimre, amivel meg kínálom őket. Ezért fontos az élőhely. Minden virág borította sarok a segítőkész vadvilágnak a tárháza.
A hasznos rovarok becsalogatása nem új ötlet, de az ökológia kertek egy lépéssel tovább viszik az elképzelést. Szinte mindennek több mint egy több feladata van egy ilyen kertben. Pár oldallal később továbbrészletezem ezt a gondolatot, most csak néhány egyszerű példát hoznék fel rá. A hasznos rovarok vonzására méhbalzsamot telepíthettünk, amiből finom teát is főzhetünk, mentás illattal tölti be a levegőt, és színes rózsaszín és piros virágokkal nyílik. Vagy amikor a kerítést húzzuk, akkor olyan bokrokkal is kiegészíthetjük, mint a vad kajszi, vagy a mirabolán szilva Ezeknek a dísznövényeknek a gyümölcse jó a vadállatoknak és jó lekvárnak is.



Elegyíthetjük még somtermésű ezüstfával (elaeagnus multiflora), aminek a virágját és a gyümölcsét szeretik a rovarok és a madarak, a gyökere pedig a talajt építő nitrogénmegkötő baktériumokat hordoz. Tudnám még folytatni, de egyet szeretnék tisztázni. Ha kertünket megtöltjük többfeladatos növényekkel és más elemekkel, akkor niche-k sokaságával tele sűrű hálót hozunk létre a vadvilágnak, és ugyanakkor egy dús helyet teremtünk az embereknek, ami bővelkedik élelmiszerben, virágokban, gyógynövényekben és más termékekben, és a szépség otthona lesz. A változatosság a hasznos dolgok sorozatát indítja el.
A tökéletes gyep, a zöldségek és a virágok katonásan rendezett sorai szemben állnak a természet rendjével, és garantálják nekünk az állandó munkát. De nem kell kapával és gyomirtóval örökös elkeseredett háborút vívnunk a katángkóró és a pitypang túláradó földéhsége ellen, amit azok a frissen letisztított ágyások iránt éreznek. Inkább olyan teremtsünk olyan körülményeket, amelyek támogatják a nekünk kellő növényeket, és hagyják dolgozni a természetet, ahogy ezt a következőkben meg fogom mutatni.

                                                sistvan

Évtizedekkel Bullockék érkezése előtt a birtokuk legalsó része vizes terület volt. A szorgos farmerek gátakat, csatornákat, töltéseket építettek, lecsapolták és kiszárították a "haszontalan" mocsarat,és éveken keresztül haszonnövényeket termesztettek a helyén. Az ökológia irányultságú Bullockék megértették, hogy a vizes területek amellett, hogy alapvető fontosságúak a tiszta víz és a vadállatok élőhelye szempontjából, az egyik legtermékenyebb ökoszisztémák a bolygón, ahol több növény és állat dolgozik össze, mint bármelyik farmon. Elhatározták, hogy helyreállítják a vizes területet, és eltüntették a gátakat és csatornákat. A víz összegyűlt az alsó földeken, és a vízi világ hamarosan visszatért.

A mocsár visszatérése idején Bullockék számtalan fuvar mulcsot és trágyát szállítottak a földjükre a jól megrakott pickupjukon. A fivérek kitűnő iszapot is villáztak ki mocsárból a partra, ezzel dúsítva a talajt szerves anyaggal és tápanyagokkal. Néhány éven belül a termékenységnek ez az óriási növekedése többszörösen megtérült. Nem csak többféle növényt tudtak termeszteni, mint korábban, de opportunista vad fajták is otthonra leltek a feljavított élőhelyben. A víz és a termékeny talaj kombinációja ellenállhatatlan volt.

Az egyik legkorábbi új bérlő a gyékény volt. Magjaikat a vízimadarak hozhatták a felújított mocsárba, vagy talán a talajban pihenhettek éveken keresztül, reménykedve a vizes terület visszatérésében. Bármelyik történt is a gyékény az érett élőhelyet meghódította, és a napfényt, a vizet és a mocsár iszapját szorgosan alakította át gyorsan növő hajtásokká.

Ha bárhol zsenge zöldek nőnek, ott lesz valaki, aki fogyasztja, - ezt a leckét minden kertész gyorsan megtanulja, amikor a nyulak, a mezei pockok, az oposzunok, a tarajos sülök vagy a többiek rászállnak a zöldségére. Ezt úgy képzelheted el, mint az "Álom-mező effektus" szörnyű következményét. Megcsinálod, erre ezek jönnek, és feleszik, de ökológiai értelemben, ez a niche fogalmára vagy az egyes élőlények által betöltött szerepekre mutat példát. Amikor a Bullockék létrehoztak egy élőhelyet, akkor egy kihasználható lehetőséget biztosítottak az életnek. Mint amikor egy új eljátszandó szerepre tartanak meghallgatást, és a feladatra alkalmas élőlények jelennek meg az új niche -t betöltésére. Képzeljük el a niche -t úgy, mint egy foglalkozást, és az élőhelyet, mint egy munkahelyet a feladat elvégzésére.
Minél változatosabb lesz az élőhely, annál több niche tűnik fel. Egy élőhely létrehozása gyakran a niche -k egymást követő sorozatát váltja ki, és pontosan ez, amit az ökológiai kertben próbálunk csinálni. Bullockék helyszíne jó példa egy ilyen niche sorozatra. A termékeny élőhely niche -t biztosított a gyékényeknek, amik egy jó élelemforrást rendeztek be, amit gyorsan kihasználtak a pézsmapockok, olyan állatok, amik pontosan alkalmasak a zsenge vízparti növények evésére. A pézsmapockok opportunistasága vezetett a felemelkedésükhöz és a bukásukhoz: boldogan híztak a gyékényeken, de az úszkáló pézsmapockok forgalmas kikötője világítótoronyként vonzotta a ragadozókat. A még vad San Juan Szigeteken vidrák laktak a közelben. A természetben gyorsan és hatékonyan terjednek a hírek, és csak egy vagy két szezonba tellett, amíg vidrák szagot nem kaptak a lehetséges aratásról, és beköltöztek. Ahogy a gyékények kicsiben indultak, egyre nagyobb számban nőttek, majd csonkig lerágták őket, ugyanúgy jelentek meg a pézsmapockok is, kibontakoztak, majd összeomlottak egy olyan ciklusban, ami most már összekapcsolódik a gyékényekkel és a vidrákkal.

Végül is egyfajta stabilitás uralta a Bullockék földjét, de néha napján ingadozik, ahogy az egy vagy másik faj felülkerekedik, utána sorra visszahanyatlik. De azon a helyen, ahol azelőtt se gyékény, se pézsmapocok, se vidra nem tudott megélni, most mind a három gyarapodik, mert Bullockék élőhelyet és talaj tápanyagokat biztosítottak. A fivérek biztosították a kezdeteket, és a természet csinálta a többit. A kimerült szántóföldek helyett Bullockék a barátaikkal egy frissen zöldellő fajokban gazdag vizes élőhelyet csodálhatnak, susogó gyékényessel, füzekkel és vadvirágokkal, érett áfonyával és más gyümölcsökkel, vadmadarak és békák zenéjével tele, és néha futó pillantást vethetnek egy vidrára vagy egy sasra.

Valaki lopta a Bullock fivérek élelmét.

Joe, Douglas és Sam Bullock a nyolcvanas évek elején költözött a San Juan Szigetekre, és beindítottak egy erdőkertet. Helyrehozták a birtok talaját, gyümölcsfákat, dióféléket és más fajok százait telepítették, mindent megterveztek az egykor bozótos, szederindás telek biodiverzitásának és elevenségének az erősítésre. Tíz évvel később diófák és bambuszok árnyékolták az ösvényeket. Szilvák, őszibarackok, cseresznyék és almák sűrű füzérekben lógtak a terjeszkedő ágakon, és alattuk virágok, bogyósok, ehető zöldek és talajépítő növények burjánoztak minden talpalatnyi föld felett. Bullockék olyan önmagától megújuló ökoszisztémát hoztak létre, amely táplálta a családjukat és a látogatókat, ellátta faiskolai növényekkel a kertépítő üzletüket, és otthont nyújtott a helyi vadvilágnak.
A birtok szélét szegélyező mocsaras részt néhány évvel ezelőtt állították helyre egy elhagyott szántóföldből. A mocsár szélén sűrűn nőtt a gyékény. A fiatal gyékény ízletes vadon termő eledel, és néhány évig tavasszal és nyáron a fivérek leszedték a fiókhajtásaikat, megpárolták vagy átsütötték őket, és kiegészítették vele az ételeiket. De egyik évben egyetlen egy hajtást sem találtak, csak szívós, öreg gyékényszálakat. A természetes táplálékforrásuk elapadt, és a fivérek tudni akarták ennek az okát.
Jobban megnézve észrevették, hogy valami állat lerágta a gyenge hajtásokat a vízszintjénél. A tettes alapos volt. Semmi sem maradt a Bullock testvéreknek és családjaiknak.
Gyorsan kiszúrták a tettest:
- Azt vettük észre, hogy a mocsár kifejlődésével és termékenyebbé válásával a pézsmapockok népessége növekedésnek indult. - mesélte nekem Douglas Bullock.



Chinampák azték módra.

A testvérek olyan kerti ágyásokat építettek, amelyek egy ősi azték minta szerint belenyúltak a mocsárba. Szalmából és gallyakból a partról ujjakhoz hasonlóan benyúló félszigeteket hoztak létre, befedték őket dús iszappal, és ezeket az önmagukat öntöző kerti ágyásokat, az un. chinampákat, beültették élelmiszer és vadnövényekkel. A helyi állatok, amik már élvezték az új vizes élőhelyet, a chinampák nyújtotta feljavított élőhelyre kirobbanó szaporodással válaszoltak. Kacsák, jégmadarak, gémek és már vízi madarak sokasodtak, akárcsak a pézsmapockok.
– Egyszer csak úgy nézett ki a mocsár, mint egy forgalmas kikötő, keresztbe kasul szelték a pézsmapockok sodorvonalai.- mesélte Douglas.



A pézsmapockok egész flotillái fúrták be magukat a mocsár szélének dús földjébe, és lerágcsálták a gyékényt. A kevésbé mozgékony emberek nem tudtak versenyezni a szorgos rágcsálókkal. A fivérek elgondolkoztak a vadétkük elvesztésén, de azt, hogy a bűnösök kiirtásába fogjanak, elvetették.
- Egyrészt, nem fogjuk kiirtani azokat a vadállatokat, amiket mi csaltunk oda. - magyarázta Douglas. – Másrészt, hetekig lövöldözhettük volna a pézsmapockokat, akkor is azonnal visszaszaporodtak volna. Túl jó volt nekik az élőhely.
Gyékények nélkül telt el egy évad vagy kettő. Akkor hirtelen az ízes hajtások megint megjelentek, és az egykor forgalmas „kikötő” elcsendesedett. Mi történt?
- Vidrák költöztek be. – mesélte Douglas. – A pézsmapockok hatalmas új élelmiszerforrást jelentettek. Korábban sose láttunk itt vidrákat. És nem csak vidrák jelentek meg. Más ragadozóink is lettek. Fehérfejű sasok, sólymok, baglyok. Ők végezték el a takarítást.
Ahelyett, hogy a gyorsan szaporodó pézsmapockokat próbálták volna hiábavalóan csapdázni, Bullockék hátradőltek a székben, és hagyták dolgozni a természetet. A testvérek csupán egy dús, változatos élőhelyet hoztak létre, ahol életerős táplálékháló, beleértve a ragadozókat, jött létre, bizonyos egyensúlyvesztéssel, mint a falánk pézsmapockok.
A három ökológia alapelv.

A Bullock fivérek az ökológiai kertészet kiváló példáját alkották meg, aminek a bőségéből az emberek és az állatok részesülnek, és harmóniában élnek. A testvérek történtek például szolgálnak néhány olyan ökológia alapelvre, amit a kertészek felhasználhatnak. A gyékény/pézsmapocok/vidra fejlődési út jó kiinduló pont három fontos és egymással összefüggő fogalom megvizsgálására. Ezek a niche, a szukcesszió, és a biodiverzitás.

Következik: Találd meg a niche –t

A permakultúra az angol permaculture szó átvétele, ami permanens (permanent) és a mezőgazdaság (agriculture) szavak összetételével keletkezett. A permakultúra új megközelítést kínál a fenntartható gazdálkodás, kertészkedés és élet gyakorlatához.A természeti ökoszisztémák megfigyeléséből indul. Az így nyert tudást felhasználva mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk, amelyek az emberi igényeket szolgálják a természeti környezetet rombolása nélkül.
A permakultúrás gazdaságok a növényeket, állatokat, tájakat, szerkezeteket és az embereket olyan együttműködő, szimbiotikus rendszerbe integrálják, ahol az egyik elem terméke a másik elem szükségleteit elégíti ki. A beállt permakultúrás rendszer minimális anyag-, energia- és munkaráfordítással üzemeltethető. A "hulladék" erőforrásokat visszaforgatja a rendszerbe, és minimalizálja a szennyeződést. A hasznos és jól jövedelmező fajták bevonásával az emberi szükségleteket hatékonyan szolgálja. A permakultúrás rendszert változékonyra, több tényezősre tervezik, így ha valamelyik tényező kiesik, a rendszer akkor is elég stabil marad, és rugalmasan tovább tud fejlődni. Ez a hosszabb távú gazdasági stabilitás szempontjából nagyobb lehetőséget biztosít, mint a hagyományos rendszer.
A permakultúrát a 70-es végén Ausztráliában fejlesztette ki Bill Mollison és David Holmgren. Azóta összenőtt az alternatív grassroot mozgalmakkal. A permakultúra olyan egyedülálló keverék, amelyet hagyományos gyakorlati megoldásokból és tudományos tudásból, időtlen bölcsességből és innovatív ötletekből, időtálló stratégiákból és a világ különböző részeiről összegyűjtött információkból állítottak össze. A bemutató gazdaságok hálózata átöleli a világot. Permakultúrás rendszereket minden méretben hoztak létre, farmoktól apartmanokig, nagy gazdaságoktól az elővárosokig, és megtalálhatók városokban, kertekben, iskolákban és közösségekben. Minden klíma alatt sikeresnek bizonyultak, legyen az trópusi, sivatagi vagy óceáni jellegű.
A modern mezőgazdaság válaszút előtt áll. Figyelemre méltó termelékenységet valósítottunk meg, de nem számoltunk a jelen mezőgazdasági gyakorlatának néhány következményével. A talaj eróziójának, a vízszennyezésnek és a gazdasági bizonytalanságnak és a családi gazdaságok elsorvadásának az árát még ezután kell felmérni. Egyre jobban tudatában vagyunk, hogy változtatnunk kell a gondolkodásmódunkon és a gyakorlatunkon. Ahelyett, hogy a természeti erőforrásokat a legvégsőkig kimerítenénk, értsük meg inkább a természetet, osztozzunk a bőségében, és segítsük a működését. A sok ember felismeri, hogy a rövidtávú nyereségek figyelésén túl a modern mezőgazdaságnak a jövő megalapozása kell összpontosítani, be kell fektetni a jövőbe.
Változtassuk a problémákat lehetőségekké és a látszólagos szennyeződéseket erőforrásokká !
Például, a pangó trágyalé szennyezi a talajvizet. Az állattenyészetek és tejgazdaságok megakadályozhatják ezt a szennyeződést, és növelhetik a bevételeiket, ha a trágyát komposztálják, biogilisztát tenyésztenek rajta, és eladják a gilisztát és a kész komposztot egyaránt:

Ez a pamflet a permakultúra alapelveinek és speciális stratégiáinak olyan alkalmazásait mutatja be, amelyek hasznosak lehetnek gazdálkodásnak, a kertészkedésnek, és segíthetnek fenntarthatóan élni.

A permakultúrás tervezési alapelvek

A természeti rendszerek megfigyelve megtanulhatjuk, hogyan utánozzuk a természetet, és hogyan hozhatunk létre olyan mesterséges ökoszisztémákat, amelyek termelékenyek és nem környezet szennyezőek. A permakultúrás tervezési rendszer segítségével a természeti ciklusokat, energia- és erőforrásokat gondosan megfigyelve olyan rendszereket tervezhetünk, amelyek utánozzák a természetet, és elfogadják az életet a maga valójában. A terv kivitelezése után a rendszer már nagyrészt önfenntartó. Alapvető emberi szükségleteket kielégítő minőségi élelmiszereket, rostanyagot és energiát termel.
Az ebben a pamfletben megfogalmazott tervezési alapelvek egyetemlegesek. Alkalmazásukkal mesterséges ökoszisztémákat tervezhetünk bárhol a Földön, városokban, sivatagokban, farmokon, vagy egy családi ház kertjében.
A tervezést a házzal vagy más gyakran használt területtel kezdjük, majd kifelé haladva az egész területre kiterjesszük. A permakultúrás tervezés alkalmazkodik az adott mérethez, és biztosítja az emberi energia és az erőforrások legjobb felhasználását anélkül, hogy bármelyiket is kizsigerelné. Az alábbiakban bemutatott különféle stratégiák hasznosak lehetnek a gazdaságokban, kertekben és otthonokban. Az egyes területeken különböző életformát folytatnak és dolgoznak. Ennél fogva a jó tervezés egyedi, és kreatívan alkalmazkodik az egyes rendszerek szükségleteihez és körülményeihez.

A koncepció és az etika

A természetben

A természet mindig gondoskodik a földről, gondoskodik az emberekről, és befektet a jövőbe. Ez egy olyan alapvető etika, amelyre a stabil és fenntartható jövőt alapozhatunk.

Az utánzat

Az alapvető permakultúrás etikából meghatározott célok, értékek és szándékok származnak, és belőlük viszont tiszta képet alakíthatunk ki a megalkotni szánt rendszerről. Például, a gazdálkodók azzal erősíthetik emberi oldalt, hogy a piac orientált kertjeiket Közösség Támogató Mezőgazdaság (KTM) projektté alakítják. A KTM gazdaságokhoz csatlakozó helyi családok részesedést fizetnek be az éves termelési költségek fedezésére, amiért cserébe minden héten megkapják a termés egy részét. A tagok osztoznak a gazdálkodókkal a kockázatból és a haszonból. Szükség esetén munkával is besegítenek, és minden terményre piacot biztosítanak. Cserébe nagy választékban friss, érett, minőségi, helyi termékéket kapnak az egész év folyamán. A gazdaságnak nyújtott segítséggel a tagoknak lehetőségük nyílik a természettel és más tagokkal kapcsolatot teremteni. Így az emberekről való gondoskodás etikája segíti a gazdálkodókat abban, hogy a bizonytalan piaci helyzetüket stabil gazdasági vállalkozássá és közösségtámogatássá alakítsák át.

A helyszín megfigyelése és az elemzése

A természetben

Ha türelmesen és alaposan megfigyeljük az évszakokat és az időjárási szélsőségeket, akkor megtanulhatjuk azt, hogyan működjünk együtt a már a helyszínen dolgozó természeti erőkkel. Az emberi tényezőket beilleszthetjük a természeti környezet egyes részeibe, és ezzel maximális hatékonyságot érhetünk el úgy, hogy közben sok területet meghagyhatunk vad állapotában.

Az utánzat

A lejtők, a tájolás és a szektorok megfigyelése a helyszíni elemzés döntő eleme. Még egy kis lejtő is meghatározhatja a területen átfolyó energiát és tápanyagokat. A gravitáció segítségével vizet és más anyagokat mozgathatunk a lejtőn. A nap tájolása eltérő viszonyokat teremthet minden egyes lejtőn. A tájolást kihasználva különféle növényeket termeszthetünk. A napot, az esőt, a vadállatokat, az erdőtüzeket és más egyebek szerinti természeti szektorokat a helyszínen átáramló energiák és tápanyagok határozzák meg. Maximálhatjuk a nap és az eső kihasználását ezeknek az erőforrásoknak a felfogásával, míg a vadállatokat vagy erdőtüzeket elterelve problémákat és baleseteket előzhetünk meg.
Például, egy déli fekvésű gazdaságban a természeti hatások elemzése után egy erdősávot tervezetünk a terület északi oldalára. Télen a fák meg fogják védeni a házat a vad szelektől, és egy napöblöt képeznek. Nyáron felfogják a viharok felesleges csapadékát, és árnyékuk védi az épület nyugati oldalát a forró délutáni naptól. A növényzet élőhelyet nyújt a madaraknak és a méheknek, és gyümölcsöt, tűzifát és más hasznos termékeket ad.

A viszonylagos elhelyezkedés

A természetben

Az élőlények olyan előnyös kapcsolatokat alakítanak ki, ahol az egyik elhelyezkedése a másik igényeit szolgálja. Például, egy száraz forró területek is szépen növekednek a ribizli bokrok a diófák félárnyékos oldalán. A forró nyári naptól védő árnyék ez segíti a bokrokat, hogy a megőrizhessék a nedvességet és a több gyümölcsöt teremjenek.

Az utánzat

Támogatjuk az előnyös kapcsolatokat az egyes elemek olyan elhelyezésével, ami lehetővé teszi, hogy segítsék egymást. Ez csökkenti a külső szükségleteket, ebbe beleértve a munkát, ami a rendszer karban- tartásához szükséges. Ez a felhasználatlan végtermékeket is, amelyek egyébként mint szennyeződések jelennének meg.
Például, a házunk déli külső falához az eresz alá egy télikertet telepítünk. Előtte egy tő menta virul a napos és nedves környezetben, ahol felfogja a tetőről lefolyó vizet és gátolja az eróziót. Az erős rovar-riasztó illatát besodorja az üvegházba a belső felmelegedés keltette természetes huzat, és valamennyire elriasztja káposztalepkéket és többi kártékony rovart.

Több elem minden feladatra

A természetben

A fontos feladatokat gyakran több mint egy elem támogatja.
Például, a széndioxid megkötése alapvető feladat a bolygónk életében. Ezt sok elem szolgálja, a fák, a növények a talaj mikroorganizmusai és a planktonok az óceánban.

Az utánzat

A tartalék összetevők a rendszert rugalmassá teszik, biztosítják a túlélést akkor is, ha valamelyik összetevő kiesik.
Egy üvegházban, például, a fűtés kritikus feladat. Napközben a nap felesleges melegét olyan masszív anyaggal lehet elnyeletni, mint pl. a kövezet vagy a víz, amely kibocsátja a hőt éjjel. A meleget bevezethetjük a termőágyak alá is, ezzel kihasználjuk az ágyasok hőtömegét. Az északi falat a hegyoldalnak támaszthatva vagy a lakóház oldalához kapcsolva megvédjük az üvegházat az időjárás elemeitől. Vagy szigetelhetjük az északi falat egy komposzt-halommal vagy egy szaunával, és a nyugati falat egy csirke óllal védhetjük. Az üvegház szellőzését megoldhatjuk úgy, hogy forró levegő kapjon a szaunából vagy meleg megszűrt levegőt a csirke ólból. Az éjszakai hőmérsékletet szigetelt dupla üvegezéssel és redőnyökkel óvhatjuk. Ezeknek az elemeknek mindegyike hozzájárul az üvegház hőmérsékletének az általános működtetéséhez.

Több feladat minden elemre

A természetben

A rendszer minden összetevője több feladatot lát el, összekapcsolódva sok más elemmel.
A madarak, például, húst, tojást, trágyát, tollat, széndioxidot, metánt és meleget biztosítanak a környező többi életformának.

Az utánzat

Többszörös kapcsolatban álló elemek bevonása segít megerősíteni az élet szövetét.
Például, a legelő köré ültetett akácfáknak több hasznos feladata van, amikor is a sűrű, tüskés ágaik megakadályozzák, hogy az állatok elbitangoljanak. A fák gyorsan szélfogó erdősávvá növekszenek, amelyek megvédik a jószágot a hideg széltől és forró naptól, és ez csökkenti a takarmány szükségletet. A kiritkított fák törzsét kerítés oszlopnak használhatjuk. A szikes földekre telepített fák csökkentik a talajvízszintet, és így védik a növényzetet felesleges sótól. Az akác nitrogént köt meg a talajban, ezzel táplálja a környező növényzetet. Madaraknak és a méheknek otthont és táplálékot adnak. Diófák mellé ültetve megköti azt a mérgező hatást, amit a diók a több növényfajra gyakorolnak.
Egy ausztráliai állattenyésztési rendszerben az állatokat az akác fehérjében gazdag termésével etetik, amikor más takarmányból szűkösen állnak.

Biológiai erőforrások használata

A természetben

Az élet önmagát felhasználva még több életet teremt. Az állatok, a rovarok, a növények és a mikrobák világának elemei egymást táplálják. Egy rendszerben az élet idővel növekszik, ahogy a napból energiát nyer, majd azt tárolja az élő szövetekben, és a holt ásványokat szerves vegyületekké alakítja.

Az utánzat

Ha biológiai erőforrásokkal helyettesítjük a szervetlen anyagokat, akkor a rendszer általános egészsége és jövedelmezősége idővel növekedhet, és egyre kevesebb külső utánpótlásra lehet szükség. A drága, mérgező és nem-megújuló forrásokra alapozott műtrágyákat biológiai erőforrásokra cserélhetünk, amelyek a hely termékenységét növik. A talajt organikus anyaggal táplálva segíthetünk, hogy a talaj egy egészséges, eleven szervezetté váljon, ami aztán táplálja a terményeinket. A giliszták és talajmikrobák szaporodását állati és zöldtrágyával, valamit a termény maradványok beforgatásával segíthetjük. Pillangós talajtakaró növények termesztésével pótoljuk a nitrogént, és védjük a talajt a naptól és az eróziótól a parlag időszakban. Levelekkel vagy szalma mulcs alkalmazásával ugyancsak védjük a talajt, gátoljuk a gyomosodást, és növeljük a termékenységet. Aratás után ki lehet engedni a teheneket a tarlóra, ezzel takarmányozzuk őket, és közben trágyázzák a földet.

Az energia és a tápanyagok körforgása

A természetben

A helyi rendszerbe bekerülő energia és tápanyagok újra és újra megfordultnak a rendszerben, mielőtt végleg elmennének.
Nézzük például egy csepp víz útját: Lehullva elnyeli a föld, majd onnan felszívja egy növény gyökere. A növényt megeszi egy mezei pocok, amit egy róka eszik meg, amely aztán a székletével visszaküldi a vizet az erdő földszintjére. Innen újra a talajba, ahonnan felszívja egy fa, amely elpárologtatja a levegőbe, ahonnan majd elsodorja a szél.

Az utánzat

Az energia és a tápanyagok gyorsan áthaladhatnak a helyen. Tárolással lelassítjuk az áramlásukat, és így a rendszernek lesz ideje befogni őket.
Vegyük például az övárkokat, vagy közismertebb és népszerű magyar nevükön a szválikat, amelyek lényegében a domb oldalvonalát követve kiásott sekély csatornák. Az övárok lelassítja a zivatarok vizének az elfutását, gátolja a víz eróziós hatását, és időt biztosít a víz talajba szivárgásához. Levelek és gallyak formájában további tápanyagokat köt meg az övárok, amelyek majd mulcsot képeznek, és a talaj szerves anyagává válnak. Az övárok vagy a töltésére telepített gyümölcsfák és más termények jó érzik magukat fognak a begyűjtött víznek és tápanyagoknak köszönhetően. A termények és az ökoszisztéma általános egészsége is javulni fog.

Az természetes szukcesszió

A természetben

Amikor valami felsérti az erdőt , és elpusztítja a növénytakarót, akkor a természet szívós és igénytelen növényeket küld a seb gyógyítására, amelyeket mi egyébként gyomoknak is szoktunk nevezni. Ezek a növények gátolják a talaj erózióját, nitrogént kötnek meg, mulcsot képeznek, tápanyagokat hoznak fel a talaj mélyebb részéből, és helyre állítják a talaj mikroorganizmusainak a finom egyensúlyát. Idővel a talaj már évelőket, bokrokat, indás növényeket és átmeneti fafajokat is táplálni tud. Végül a feltételek kedvezőek az un. érett fafajoknak is lesznek, és ezzel beérett egy egészséges erdő.

Az utánzat

Az ültetés során felgyorsíthatjuk a természetes szukcessziót, ha sok hasznos növény fajtatát egyszerre telepítünk, és hagyjuk, hogy a természetes fejlődésük végbe menjen. Gondosan figyelve a természetes fejlődésre eligazgatjuk a rendszert a beéréséig.
Például egy túllegeltetett, kopár mezőn egy hasznos zsizsik fajta elterjesztésével megfékezhetjük a bogáncsokat. Éves és évelő pillangós növények telepítésével nitrogént kötünk meg a talajban. Olyan hasznos fajtákat vethetünk, mint a lucerna vagy a lóhere, amelyek segítenek a hatékony és önfenntartó rendszer kialakításában. A megújulási folyamat beindulását segítjük, ha néhány pionír fafajtából telepítünk sövények mellé. Legközismertebb ilyen fajta az akác, de nem árt óvatosan bánni vele, mert nagyon szeret terjeszkedni. Bár a mezőt eleinte védeni kell az állatoktól, idővel ismét alkalmas lesz legeltetésre, és mellette még tűzifát, évelő növényeket és gyümölcsöt terem.

Gyarapítsuk a sokféleséget
(avagy a maximalizált diverzitás)

A természetben

A rendszer belső sokféleségét nem az összetevőinek a száma jellemzi, hanem az összetevők közötti szimbiotikus kapcsolatok a száma. A többszörös társulások az mindegyik életformát tápláljuk, így az egész rendszer stabilabb és rugalmasabb lesz.
A peremfelület két ökoszisztéma közt mindig különösebb fajban gazdag terület.
Vegyük például a vizes élőhelyeket, melyek szárazföldi, vízi és a csak vizes élőhelyekre jellemző fajok közötti kapcsolatokat táplálnak.

Az utánzat

A rendszer belső sokféleségét növelve egyszerre növeljük a rendszer stabilitását és csökkentjük a kártevő pusztítását ugyanúgy, mint a tápanyagokért folyó versenyt. Sajátos mikroklímájú helyeket létrehozva számos fajtát nevelhetünk, és a peremfelületeiket maximalizálva segíthetjük az együttműködésüket. A határfelület termelékenysége 20 %-al is meghaladhatja a központi területekét.
Például egy polikultúrás vetési rendszerben olyan egymás kölcsönösen támogató termények sávjait ültetünk, mint lucerna, a búza és a napraforgó. A lucerna nitrogént köt meg a búzának és a napraforgónak. A napraforgó egy mini szélfogót nyújt a búzának és a lucernának, és valamennyire védi a talajt a kiszáradástól és az eróziótól. A soroknak a lejtőre merőleges kialakítása védi a talajt. A polikultúra egy egészségesebb rendszert kínál, és egyben növeli az egyes termények nettó hozamát.

Felhalmozunk térben és időben

A természetben

Egy eleven rendszer minden szeglete élettel teli. A növények szőnyegként borítják a talajt, madarak fészkelnek a fákon, virágok nőnek ki a sziklák hasadékaiból, rovarok vágnak járatokat a földbe, a fák kérgén moha, a sziklákon zuzmó nő, a húsevők kisrágcsálókban dúskálnak, és így tovább. A természetben időben is átfedik egymást az élet elemei, így minden pillanatban valami elkezdődik, valami más eléri az érettségét, és megint valami más hanyatlóban van.

Az utánzat

Ha a rendszerünk minden lehetőséget felhasználva térben és időben halmozza az elemeket, és ki tud mindent hozni az adott területből, akkor hasznos termékek sokaságot nyújtani fogja egész évben.
Vegyünk például egy természetes erdőt utánozó erdős kertet. A rendszerbe haszonnövények polikultúráját, madarakat, méheket és denevéreket halmozhatunk fel. A fák és többi növény nitrogént megkötve táplálják a talajt, létfontosságú elemeket hoznak fel az altalajból, illatukkal riasztják a rovarokat, otthont adnak hasznos ragadozó rovaroknak, árnyékot nyújtanak az érzékeny csemetéknek, és támaszt nyújtanak a felkúszó indás növényeknek. A rendszer gyümölcsöket, bogyós és dió terméseket, virágokat, zöldségeket, hüvelyeseket, konyhai fűszernövényeket, orvosi alapanyagokat, mézet, tüzelőt, rostanyagot és takarmányt terem.

A megfelelő technológia

A természetben

A természetes rendszerek régóta elég jól működnek az emberi technológia nélkül is.
A fa, például, egy rendkívül hatékony napkollektor.

Az utánzat

Habár a technológia látszólag fellendíti a rendszer produktivitását, de a gyártási eljárásoknak, a közlekedésnek és a kísérő karbantartási tevékenységeknek gyakran magas az energia igénye és mérgező szennyeződéssel járnak. Ha minden tényezőt figyelembe veszünk, akkor a technológia alkalmazása gyakran nettó energiaveszteséggel, vagy nettó munkanövekedésével jár.
Lényegében, az olyan tiszta energiák jó befektetések a fenntartható jövő szempontjából, amelyek a gravitációra, a sugárzási és megújuló energiákra alapozottak. Az olyan területeken, például, ahol a hagyományos építőanyagok szűkösek, ott a házakat és a melléképületeket építhetjük szalmabálából, és az időjárás elemeitől agyagtapasszal vagy vakolattal védhetjük. Ezek a helyi, természetes anyagok olcsók, könnyű dolgozni velük, nem mérgezőek, és bőségesen rendelkezésre állnak. Eredetileg a nebraskai telepesek fejlesztették ki, és ennek az egyszerű technológiának a korai példányai időt állónak bizonyultak közel egy évszázad múltán is. A szomszédokkal kalákában a szalmabála szerkezet nagyját egy hétvége alatt fel húzhatjuk, és közben felidézzük a régi idők pajta építésének vidám közégi szellemét.

Az átmenet

Amikor egy gazdaságot vagy az otthonunkat szeretnénk egy fenntartható rendszerré átalakítani, akkor a permakultúra egyik fontos stratégiája az a törekvés, hogy a legkisebb változással a legnagyobb hatást érjük el. Világos elképzeléssel, gondos megfigyeléssel, alapos elemzéssel és némi találékonysággal készíthetünk olyan integrált tervet, amely fokozatosan, lépésenként pár év alatt megvalósítható. A kezdeti leltár felfedi, hogy milyen energia és tápanyagforrásokkal rendelkezünk az adott területen, és milyen külső erőforrásokat kell bevonnunk. Első lépés gyakran a hulladéknak számító erőforrások hasznosítása, mint pl. a tárgya és a szalma, melyekkel bevételre tehetünk szert, vagy növelhetjük a helyszín termékenységét és a biológiai aktivitását. Termésforgó, talajtakaró növények ültetése, növényi maradványok bedolgozása a talajba, mulcsozás korhadó szénával, ezek mind-mind a külső forrásokat és költségeket csökkentő egyszerű lépesek.
Az első kézenfekvő változtatások után belevághatunk egy olyan igazi projektbe, mint pl. egy üvegház építésébe, ami beindítja az átmenet folyamatát. Az üvegház többszörösen hasznosnak bizonyulhat, mint pl. rásegít a ház fűtésére, segíti az élelmiszer-önellátásunkat, palántát biztosít a kertünkbe és eladásra. Facsemetéket nevelhetünk benne a gyümölcsösünkbe vagy egy erdősítési projekthez, vagy egy kis mellékkeresetként.
A háztól vagy a tevékenységünk más középpontjától kiindulva változtatunk, és kezelhető lépésekben valósítjuk meg a rendszert. Az átmeneti zóna a terület központi részéből halad tovább kifelé a belső részek stabilizálása után. A hadművelet morális alapjának és pénzügyi stabilitásának fenntartásának érdekében ajánlatos a folyamatot kicsiben kezdeni, és előrehaladva az egyes sikerekre építeni.

------------------------------------------------------------------------
Sandy Cruz és Jerome Osentowski Permaculture - Sustainable Farming, Ranching, Living... by Designing Ecosystems That Imitate Nature brosúrája alapján készült fordítás korábban
Fenntartható gazdálkodás, állattartás és élet címmel jelent meg.

„A víz nem olaj. Nincs mivel helyettesíteni.”

(M. Rosegrant)



"Mielőtt az utolsó korty vízért folyó háborúban hősi halottként elesve posztumusz előléptetnének minket, érdemes lenne újra végiggondolnunk a vízgazdálkodási, vízfelhasználási szokásainkat. Azt hiszem éppen ideje lenne. Lehet, hogy nem minden ötletünk tökéletes, de ha semmit sem próbálunk tenni, akkor semmi nem fog változni.
Vagy ha mégis, akkor biztos, hogy mindenképpen a rossz irányba."

-A települési vízgazdálkodásnak szervesen illeszkednie kell a térségi, illetve az országos vízgazdálkodás rendszerébe. A takarékos és átgondolt felhasználási alapelveknek itt is ugyanúgy kell érvényesülnie. Ebből következően az emberi vízfelhasználás tervezését három alapelvnek kell vezérelnie

    Minél kevesebbet használjunk.
    Minél kevésbé szennyezzük el.
    Minél többet forgassunk vissza.

A jövő integrált vízgazdálkodásában nem lineáris pályák mentén kell forogjon a víz felhasználása, hanem az anyagforgalmat a lehető legtöbb helyen körré kell zárni. Ugyanígy egy adott vízmennyiséget nem csak egyféle módon lehet felhasználni. A kaszkád elv szerint a vizet mindig a következő fokozat megkívánta tisztasági állapotba kell hozni, vagyis fokozatosan még több felhasználási módot is lehet alkalmazni az elszennyeződés után. A másik ilyen elv az anyagforgalom körciklussá zárása, amely feltételezi, hogy az eddig egyutas vízhasználati módokat váltogatni lehet, a városi szennyvíz egy része például kijuttatható a földekre, a mezőgazdaságban megmaradt öntözővizet az ipar még hasznosítani tudja és az iparban is keletkezik olyan szennyvíz, amely tovább hasznosítható.

 

Az integrált vízgazdálkodás megvalósítása során a víz többcélú felhasználását alapvető követelményként kell figyelembe venni. A követendő stratégiát a „dublini alapelvek” fogalmazzák meg.

    Az édesvíz véges és sérülékeny természeti forrás, amely alapvetően fontos az élet fenntartása, a fejlődés és a környezet szempontjából;
    A vízkészletek fejlesztését és az azzal való gazdálkodást a participatív megközelítés alapján kell végezni, úgy, hogy abban a felhasználók, a tervezők és a gazdálkodáspolitika alakítóinak minden szintje képviselve legyen;
    A nők központi szerepet töltenek be a víz beszerzésében, megóvásában és az azzal való gazdálkodásban;
    A víznek minden egymással versengő felhasználásakor gazdasági értéke van és azt mint gazdasági javat kell elismerni.


A XXI. század elejének megfelelő városi vízgazdálkodási stratégiát öt cél jellemzi, és a városi hidrológiai ciklus teljes körű gazdálkodásának nevezik.

    A városi lefolyás csökkentése a csúcs-vízhozam redukálása céljából;
    A szennyezés csökkentése a szennyezőanyagok összegyűjtése és kezelése révén;
    A csapadékvíz visszatartása és lehetőség szerint maximális felhasználása;
    A városkép javítása a vízfelületek megjelenítésével és beillesztésével a funkcionális zöldövezetekbe;
    Az infrastrukturális költségek csökkentése, például a csapadékvíz zöldfelületekre vezetésével.

 
Vízellátás

A települési vízellátás megoldása során ökológiai és gazdasági megfontolásból elsősorban a gyorsan megújuló készletek használatának kell előnyt adni, a legnagyobb tisztaságú és legnagyobb előállítási költségű ivóvíz felhasználását pedig csökkenteni szükséges.

A jelenlegi vízhálózatok általában jelentős veszteséggel üzemelnek, azaz eleve számolnak azzal, hogy a tisztított víz egy bizonyos része el sem jut a fogyasztóhoz, hanem szivárgás, csőtörés, vagy egyéb okból hasznosítás nélkül kikerül a rendszerből. Ezért a már meglévő vízszolgáltatási rendszerek felülvizsgálata és a nagy veszteségű hálózatok rekonstrukciója, illetve cseréje elengedhetetlen.

A lakossági vezetékes vízfogyasztás országos átlagos értéke 101 l/fő/nap, vagy más dimenzióban 36,8 m3/fő/év (2004). Azonban a lakossági vízfogyasztásnak csak mintegy 5 %-a jut be az ember szervezetébe, további 25-30 %-a pedig testünkkel kerül közvetlen kapcsolatba (fürdés, mosogatás). Csupán e vízmennyiségnek kell minden szempontból kifogástalan (ivóvíz-minőségűnek) lennie. A tisztítás (mosás, gépkocsi mosás, takarítás, valamint WC-öblítés) céljára használt vizek minőségi követelménye lényegesen alacsonyabb szintű.

A jövőben a tiszta mélységi vízkészletekkel való takarékosság érdekében törekedni kell a talajvíznek a háztartásokban való szélesebb körű használatára. Ilyen felhasználási területek lehetnek az állattartási és ház körüli tisztítóvizek, WC öblítővíz, stb. Az ivóvízhasználatok során a víztakarékossági és ökológiai elvek előtérbe helyezését elengedhetetlenül folytatni kell. Ilyenek a szürkevizek és a tisztított szennyvizek újrahasznosítása, a kétkörös házi vízellátó rendszerek kialakítása, stb. Növelni kell a szennyvíztisztítást, többek között a felszín alatti ivóvízbázisok védelme érdekében

 

A különböző vízhasználatok javasolt forrásai:

    Ivóvíz: vezetékes vízből, rétegvíz kútból.
    Használati víz: vezetékes vízből, talajvízből, tisztított csapadékvízből.
    Öntözővíz: csapadékvízből, talajvízből, tisztított kommunális vízből.

 

 

Néhány példa a „nem-hagyományos” vízszolgáltatásra

 

    Párizsban parköntözés és úttestet-mosás nyersvízzel, külön hálózatból,
    Kuvaitban „másodosztályú” édes-sós víz keverék szolgáltatás,
    Japánban egyes helyeken a konyhai, fürdőszobai „szürke vizet” tisztítják helyben és WC öblítésre használják,
    Dél-Kaliforniában tisztított szennyvízre alapozott ipari vízellátás (membránszűrős eljárással).

 

 

A várható jövő új megvilágításba helyezi a hazai ivóvíz és ásványvíz-készletek ésszerűbb hasznosítását, tartalékok képzését, a vízbázisok (elsősorban a felszín alattiak) fokozottabb védelmét. Annak is reális a veszélye, hogy a klímaváltozás kritikus viszonyokat eredményezhet a vízellátás, az ivóvíz ellátás egyes területein. A várható folyamatok eredményeként a karsztvizekbe való beszivárgás csökkenhet, emiatt a karsztvíz-készletek fogyása, karsztforrások elapadására is számítani lehet. (L4)

A lakossági és üzemi vízfelhasználókat az ésszerű fogyasztásra kell ösztönözni. Ezt nem csak az ivóvíz árának emelésével, hanem alternatív, más kifejezéssel nem hagyományos szolgáltatási rendszerek kiépítésével lehet elősegíteni.

 

A nem hagyományos vízszolgáltatási rendszerek közé tartoznak a következő megoldások:

    Kétkörös rendszerek
    Szürkevíz felhasználás
    Csapadékvíz felhasználás

Két utóbbiról a következő alfejezetekben lesz szó.


Kétkörös rendszerek

A települések vízellátásában ellentmondás tapasztalható. Míg egyik oldalon egyre bonyolultabb és költségesebb vízkivételi rendszereket és víztisztítási módszereket alkalmaznak, addig a másik oldalon komoly problémákat kell megoldani, hogy megszabaduljanak az egyébként ingyen érkező vízellátástól, a városra hulló csapadéktól. Mindenütt ugyanaz a víz folyik a csapokból és a vécétartályokból egyaránt. Az ellentmondás ideális megoldása a kétkörös vízrendszer, ahol a használati víz mellett minden lakásban van egy olyan csap is, amelyen ivóvíz érkezik.

 

Kétkörös házi vízellátási rendszer




 
Csatornázás /csapadék- és szennyvízelvezetés/ és tisztítás

A városi vízgazdálkodás alapvető (mennyiségi) vonása, hogy a víz a szállítóeszköz szerepét tölti be. A magyarországi átlag 101 liter/fő napi fogyasztás elenyésző része kerül közvetlen emberi fogyasztásra (ivás, főzés) túlnyomó többsége mosás, fürdés és WC öblítés célját szolgálja, vagyis különböző szennyezőanyagokat szállít a szennyvíztelepre, esetleg közvetlenül a befogadóba.

A vízzel –különösen a nagy energia-befektetéssel ivóvíz tisztaságúra tisztított vezetékes vízzel– való takarékosság egyik legígéretesebb lehetőségét a víz szállítóeszköz szerepének újragondolása jelenti. A vezetékes víz felhasználásának körfolyamata a következő:

 

Kitermelés (általában felszín alatti vízből) > tisztítás > odavezetés > felhasználás (elszennyezés) > elvezetés > tisztítás > visszavezetés (általában felszíni vízbe).

 

Különböző típusú szennyvizek szétválasztása és külön kezelése lehet a probléma megoldásának egyik lehetősége. Ez a vizelet és széklet tartalmú feketevíz és a tisztálkodási, tisztítási folyamatokból származó szürkevíz külön gyűjtésével és tisztításával valósul meg.

 

A másik megoldás, ha a feketevíz keletkezését eleve megakadályozzuk száraz toalett használatával.

A vízfelhasználás mintegy harmadát a toalettek öblítésére használt víz teszi ki. Ennek során ivóvíz minőségű vizet használunk fel arra, hogy egy használható, értékes anyagból fertőzővé váló hulladékot állítsunk elő. A WC öblítésre használt vízmennyiség csökkentésére különböző víztakarékos szerelvények alkalmazhatók. A probléma gyökeres megoldását azonban a komposztálás jelenti.

A komposztvécé a székletet és vizeletet alakítja át hulladékból értékes tápanyaggá. Vidéki körülmények között bárhol megvalósítható, és némi átalakítással, plusz technológia beépítésével (például mesterséges szellőztetős ventillátorral), valójában a városokban sem lenne akadálya a vízöblítéses vécék kiváltásának.

A kommunális szennyvíz kezelésének tárgyalása előtt célszerű megismerni annak összetételét. A háztartási szennyvíz alapvetően háromféle forrásból tevődik össze :

 

    A viszonylag nagy mennyiségű, de aránylag könnyen tisztítható és a szerves anyagok három alkotóelemét, a szenet, nitrogént és foszfort nagyjából egyforma mennyiségben tartalmazó technológiai vagy használati víz (fürdés, mosás, mosakodás)
    A kisebb mennyiségű, de nagy tápanyagterhelést jelentő, és főként nitrogént tartalmazó, ürülékkel szennyezett víz (fiziológiai szennyvíz). A háztartási szennyvíz nitrogén terhelésének 80 %-át a napi kb. másfél liter emberi vizelet adja
    A biohulladék, konyhai zsíros mosogatólé és kisebb-nagyobb növényi, állati darabkák, amelyek viszont a fiziológiai szennyvízzel együtt 50-50 %-ban felelősek a vízben megjelenő foszforterhelésért.

 

Abban az esetben, ha a fiziológiai szennyvíz keletkezésének lehetőségét nem zárjuk ki komposztvécé alkalmazása útján, a keletkező szennyvizet és a biohulladékot együttesen kezelve, sűrűbb, nagy tápanyag tartalmú szennyvizet kapunk, amelyet fekete szennyvíznek nevezünk. Kezelése lehetséges komposztálással (aerob környezetben), majd ezt követően trágyaként alkalmazható, vagy történhet anaerob környezetben, amikor a keletkező biogáz hasznosítható. Ezzel ellentétben a szürkevíz, amely nagy mennyiségben keletkezik, de híg, nem tartalmaz, csak nagyon kis mennyiségű nitrogént és foszfort, ezt nem is kell feltétlenül eltávolítani belőle, ha a kaszkádelv alapján olyan célra használják, amely ezt nem igényli.

 

Szennyvíztisztítás

A települések szennyvíz elvezetésének és tisztításának témakörében az önkormányzat célja a lakosság igényeit kielégítő, a településhez és környezetéhez , annak természeti és művi adottságaihoz legjobban illeszkedő, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, beruházási és üzemeltetési szempontból leggazdaságosabb megoldás kiválasztása.

A szennyvíz tisztítás megvalósítására több lehetőség van. Térségi, kistérségi szennyvíz-tisztító telephez való kapcsolódás, vagy település szintű tisztítótelep létesítése, illetve közműpótlós ún. egyedi megoldás alkalmazása.

 

Amennyiben a tisztított szennyvíz helybeni hasznosítására igény és lehetőség van, a kiválasztás szempontjai közül a decentralizált technológiákat lehet előnyben részesíteni. Közülük is preferálandóak a természetközeli módszerek, amennyiben táji és műszaki adottságok nem zárják ki alkalmazásukat.

A kiválasztási szempontok közül az alábbiakat emeljük ki:

    Környezetvédelmi előírások és környezeti hatások.
    Vízgazdálkodási szempontok, hasznosítási célok: (öntözés, tározás, stb.)
    Megfelelő befogadó jelenléte, szükséges terület biztosítása
    Tájba illeszkedés, táji adottságok kihasználása (domborzat, meglévő nádasok)


A természetközeli szennyvíztisztítási megoldások előnyei:

    kevesebb energia,
    jelentős párolgás,
    talajvíz utánpótlás.

 

A természetközeli szennyvízkezelésnek alapvetően három változata lehetséges:

    a természetes vízi élőhelyek természetes öntisztuló képességének kiaknázása,
    az épített, mesterséges vízi élőhelyek,
    a szennyvíz regeneráló és újrahasznosítási rendszerek.

 

Az természetközeli (alternatív) megoldások közül a leginkább elterjedt, sokoldalú alkalmazhatósága és nagyfokú rugalmassága miatt, az úgynevezett gyökérzónás nyílttéri szennyvíztisztító, amely kis méretekben és megfelelő szabad tér rendelkezésre állása esetén a leggyakorlatiasabb megoldás mind a szürkevíz, mind a feketevíz kezelésére és akár a környezetbe való visszajuttatására, akár pedig újrafelhasználására. A gyökérzónás szennyvíztisztítási módokat kistelepüléseknél, vagy különálló településrészeknél lehet alkalmazni, ahol elegendő hely áll rendelkezésre a kialakításhoz. Fontos feltételek még, hogy sérülékeny vízbázist ne veszélyeztessen és a szakhatóságok a létesítéshez hozzájáruljanak.

A természetközeli tisztítási technológiák egyik előnye, hogy energia-igényük minimális, ugyanakkor ÜHG kibocsátásuk hasonló mértékű, mint a művi tisztítóknak.

A település és a kistérség tisztított szennyvízre vonatkozó vízgazdálkodási szempontjai akkor elégíthetők ki, és annak hasznossága akkor meríthető ki, ha a szennyvizet nem vezetik ki a térségből és a tisztítás helyben történik. Ez estben van lehetőség a szennyvíz utóhasznosítására (öntözés, talajvíz-visszapótlás, vízfelület kialakítás, stb.).

A települési tisztított szennyvíz mint készlet, elsősorban mezőgazdasági hasznosítási lehetőségeket (aszály elleni védekezés) rejt magában, de felhasználható a felszíni vízkészletek növelésére is. A szennyvíz különböző célokra történő felhasználásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a „hagyományos” szennyező anyagokon kívül egyéb, a használat során komoly problémát okozó mérgező szerves vegyületeket, illetve a fémszennyezéseket is tartalmazhat. A tisztított szennyvízzel való öntözést csak a vonatkozó a vízminőségvédelmi, egészségvédelmi és agrotechnológiai szabályok betartásával lehet végezni.

 

A csatornázás rendszerei

A csatornázás hagyományos rendszerei az egyesített és az elválasztott hálózat.

A szennyvíz- és csapadékvíz-gazdálkodás fenntartható gyakorlatának elérése érdekében célszerű a különböző minőségű vizeknek a keletkezés helyén történő szétválasztása. Ez nem csupán javítja a tisztítás hatásfokát, de hatékonyabb újrahasznosítást is lehetővé tesz.

Egyesített rendszer esetén a szennyvíz-tisztító telep túlterhelésének megelőzésére záporkiömlőket építenek be, mely higított szennyvizet bocsát be közvetlenül a befogadóba.  Ennek a felszíni vízpótló szerepe pozitív, azonban a vízfolyás vízminőségére gyakorolt hatás negatív.

Az elválasztott rendszer két hálózatból áll, melyek közül a szennyvízcsatorna a települési szennyvizet, míg a csapadékcsatorna a település vízgyűjtőjére hullott csapadékvizet vezeti le, függetlenül attól, hogy igényel-e tisztítást. Ebben a rendszerben a csapadék felszíni vízbe vezethető, vagy későbbi hasznosításra tározható, illetve a szennyezettség mértékétől függően megtisztítható (pl. gyökérzónás tisztítással)

A hagyományos rendszerek továbbfejlesztéseként jelentek meg a javított rendszerek:

    Javított egyesített rendszerű csatornázás (a csapadéknak csak a lemosó hányadát vezeti a szennyvíztelepre)
    Javított elválasztó rendszerű csatornázás (a tisztítást igénylő csapadékhányadot a csapadékvíz-tisztítóba vezetik. A tisztítást nem igénylő csapadékvizet tárolás, beszivárogtatás, vagy használat útján csökkentve, közvetlenül vezetik a befogadóba.


Csapadékvíz elvezetés és kezelés

Az elmúlt évtizedben megváltozott a csapadékvíz mennyiségi kezelésének szempontja, a „szabaduljunk meg tőle minél gyorsabban” szemléletet felváltotta az „amilyen lassan csak lehet” nézet, természetesen az elöntési problémák elkerülésével.

Ezzel egyidejűleg felértékelődött a csapadékvíz, mint készlet. Helyi felhasználása nem ivóvíz minőséget igénylő célokra ma már terjedőben van, és a jövőben minden bizonnyal jelentősége növekedni fog. A belvárosi területeken a burkolt felületekről a csapadékvíz túlzott elvezetése következtében a növekvő talajvízmélység miatt is megoldást kell találni a talajvízpótlásra, a növényzet vízellátásának javítása céljából. Ehhez lehetővé kell tenni a csapadékvíznek a korábbinál nagyobb arányú beszivárgását.

Az éghajlatváltozás során az összességében kevesebb csapadék intenzitása megnövekedett, emiatt a talajba beszivárogni képes hányada csökken, a lefolyásé növekszik, amely mind a belterületeken, mind a külterületeken jelentős elöntéseket, és egyéb gondokat eredményezhet.

Ha a talajvíz csapadékvíz általi utánpótlódásának egyensúlya a csapadékvíz-beszivárgás megszűnte miatt felborul, a talajvíz trendszerű süllyedése a vízellátást, a vegetáció fejlődését, az épületek süllyedését, stb. is befolyásolja.

Az elöntések elkerülése érdekében, a beszivárogtatás lehetőségének megteremtésén túl -az egyre hevesebb csapadéktevékenységet figyelembe véve- a csapadék bizonyos részének elvezetésére is szükség van.

 

A csapadékvíz-elhelyezés lehetőségei és előnyei:

    Szikkasztás                        »          talajvíz dúsítás
    Tározás                              »          párolgás mikroklíma alakítás
    Vízfolyásba vezetés           »          vízkészlet növelés

 

Bár vízháztartási szempontból előnyös a csapadékvíz lehető legnagyobb arányú helyben tartása, de mint minden hasonló kérdésnél nem csak a vízmennyiségi, de a vízminőségi szempontok is nagy hangsúlyt kell, hogy kapjanak. Ennek figyelembe vételével megfontolandó, hogy a nagyobb forgalmú útszakaszok jelentős szennyezésnek kitett felületeiről lefolyó csapadékvizek esetében a szikkasztás (beszivárogtatás) talajvízkészlet növelő hatása, vagy ugyanennek szennyező hatása a jelentősebb. Meg kell vizsgálni a felszíni befogadóba vezetés lehetőségét, illetve vízminőségi követelményeit. A döntéshez a várható szennyezések mértékét, a talajvíz szintjét, a lejtési viszonyokat célszerű figyelembe venni.

A csapadékvíz-elvezető hálózat optimális méretezése érdekében lefolyás-szabályozási módszereket célszerű alkalmazni. Ugyancsak megfontolásra érdemes a csúcs-vízhozamok csökkentése céljából csapadéktározók kialakítása.

 

A keletkezés helyén történő szabályozás

Beszivárogtatás gyepes, bokros területen, ahol a víz a gyökérzet által is segítve szivárog a talajba. Tetőkről, utakról lefolyó vizeket szikkasztanak ily módon általában

 

Teknős beszivárogtatás házsorok között









    Beszivárogtatás nyílt árokban,  A csatornafenék zúzott kővel való kiépítése javít a módszer hatásfokán, de a döntő tényező a talaj vízáteresztő képessége és a talajvíz-szint mélysége a terepszint alatt.
    Bioszűrő vápák. Fűvel, vízinövényekkel beültetett mélyedések kiválóan alkalmasak a szennyezőanyagok kiszűrésére. Ezek a sekély csatornák, minimális, vagy éppen nulla fenékszélességgel kiváló biofilterek, és a gyökérzetnek is köszönhetően beszivárogtató hatásuk is van, ezért mennyiségi és minőségi szabályozást is jelentenek
    Beszivárogtató tó. A tófenék vízáteresztő kell legyen. A vízszint veszélyes méretű megemelkedését a csatornahálózatra csatlakozó vészkiömlő akadályozza meg. Lényeges a tófenék rendszeres kotrása, az üledék eltávolítása céljából.
    Felszín alatti szivárogtató tározás. Nagy hézagtérfogatú anyaggal (pl. zúzott kővel) kitöltött, föld alatti tározótér. A vízzáró felületekről ide vezetik a lefolyó vizet, ahol az tározódik, majd lassan elszivárog a talajvíz felé. Nagy porozitású talaj esetén a lefolyó vizek tározótér kiépítése nélkül, közvetlenül vezethetők a talajba.

 

Csapadékvíz beszivárogtatás




 

    Porózus, vízáteresztő burkolat. Főleg fejlett infrastruktúrájú országokban alkalmazzák, ahol a nagy csatornasűrűség miatt a talajvíztükör lesüllyedt a városok alatt. Talajvízdúsításon kívül vízminőség-védelmi szerepe is lehet, megfelelő szerkezeti kiépítés esetén.

 

A keletkezés helyén (decentralizáltan) történő beszivárogtatás tervezésénél nagy gondot kell fordítani a talajvízvédelmi követelményekre. Különösen a közlekedési pályákról lefolyó csapadékvíz szennyezettsége miatt, a talajvíz károsodása is előfordulhat

A csapadékelvezető-rendszerek gazdaságilag optimális kiépítése szükségessé teszi a nagy intenzitású csapadékok lefolyás-szabályozását.

A felszíni lefolyás kiegyenlítése lehetséges az összegyülekezési idő megnövelésével. Ennek egyik módja a felszíni lefolyás érdességének növelése, kockakő, vagy kőlap burkolat alkalmazása aszfalt helyett. A megoldás másodlagos előnye a beszivárgó vízmennyiség növekedése.

A közművi szabályozás lassító műtárgyak beépítésével valósítható meg. A nyelő, vagy csatlakozó műtárgy szűkítése révén a csapadékvizet tárolhatjuk olyan vízzáró burkolatú felületeken, ahol a tócsásodás nem okoz kellemetlenséget. Így például:

    Lapostetős épületeken néhány centiméteres tározás érhető el az ejtőcső szűrőkosara köré ültetett korlátozott átbocsátású gyűrű segítségével. Természetesen ehhez a tető megfelelő szigetelése szükséges.
    Az előbbinél ökologikusabb módszer a városi zöldtetők létesítésével a csapadék részleges megkötése.
    Gépkocsi parkolók tározásra történő igénybevétele megfelelő áramlásszűkítő beépítése és a terület kialakítása révén  bár ez a gépkocsik megközelítését nehezíti a tározás ideje alatt.

 

A záportározó tavak, illetve medencék lényege, hogy a belépő csatornák vízszállító képessége nagyobb a kilépőkénél. Tározásra épp úgy alkalmazhatók zárt medencék, mint nyitott, a fenéken burkolt, vagy burkolatlan tavak. A tározás jellege szerint megkülönböztethető:

    átmeneti tározás, ami „száraz” tározóban valósul meg. Ez lehet medence, de nyílt, mélyen fekvő terület, pl. park is;
    vízvisszatartás, amelynek létesítménye a „nedves” tározó. Ebben állandóan van víz, és gyakran szolgál rekreációs célra is, és igen esztétikus tud lenni, ha jól illeszkedik a városképbe.

 

Kistelepüléseken a csapadékvíz elvezetésére az ingatlanok és a közterületek határán - általában a járda és az úttest között – vezetett, beszivárogtatásra képes, füvesített vagy esztétikus burkoló-elemekkel fedett árokrendszer javasolható. A csapadék-elvezető árok vagy a vízfolyás betonburkolata helyett a természetes mederkialakítás, a visszafüvesítés a kellemes megjelenésen túl a víz öntisztuló képességén is javít.

A zárt szelvényű csapadékcsatorna szakaszok a városokban és a belvárosi beépítettségű településrészeken alkalmazhatók. Ezen kívül ilyenek lehetnek a település műemléki részei, illetve azon útszakaszok, ahol a nyílt árok kialakítására nem áll rendelkezésre megfelelő terület.

Kistelepüléseken a lefolyó csapadékvíz általában kevésbé szennyezett, mint a városokban, ezért tisztítás nélkül a befogadóba vezethető. Amennyiben szükséges, a csapadékvíz és belvíz tisztítására is alkalmas a tájba illeszthető növényzettel telepített tó.

A városi vízgyűjtő a mindennapi városi tevékenység következtében szennyezett. Ezért a csapadékvíz a lefolyás első hullámában -különösen hosszabb száraz időszakot követően- a felszínről felszedett anyagoktól szennyezett lehet,. A lebegőanyagon kívül nehézfémek és állati ürülékek képeznek jelentős szennyezőanyag-forrást a városi lefolyásban. További terhelést jelent a befogadóra nézve a ritkább csapadékesemények során bekövetkező, egyesített csatorna-rendszerekből történő átbukás. Ehhez járul még a csatornában korábban leülepedett anyagok felkeverődése, továbbá a csapadék által átöblített atmoszféra nedves kiülepedéséből származó szennyezés. Az összhatás a lefolyás első időszakában azt eredményezi, hogy a csapadékvíz a háztartási szennyvíz mértékét meghaladóan szennyezett. Ennek terhelése stressz-szerűen érheti a csak kisebb hígítást biztosítani képes befogadót, ezért a csapadékvíz kezelése minőségi szempontból is szükséges. A mennyiségi kezelés, illetve gazdálkodás (tározás) jól kiegészítheti a minőségi jellegű beavatkozást.

A csapadékvíz minőségi kezelésére számos fizikai, kémiai és biológiai eljárás létezik. Az első fokozatban a domináns folyamat a darabos szennyezés fizikai szűrése, illetve a gyors ülepítés. Ez eltávolítja a beérkező szemetet és durva hordalékot. A második fokozatban is az ülepítés és a szűrés dominál. Ez javítja a lebegőanyag eltávolítását és bizonyos mennyiségű tápanyagot és fémet is eltávolít. A harmadik fokozat uralkodó folyamata az intenzív ülepítés és szűrés: biológiai felvétel és adszorpció. Ekkor a tápanyagok és fémek további eltávolítására kerül sor. A legtöbb esetben a különböző módszerek kombinációja szükséges az eredmény elérése érdekében.

A gyökérzónás tisztítási rendszer elsődleges célja a finom hordalék és a tápanyag eltávolítása. Előnye, hogy viszonylag jó eltávolítási hatásfokkal működik a csapadékesemények széles tartományában. Élőhelyet, rekreációs lehetőséget és esztétikai értéket egyaránt képvisel, így a több-szempontú tervezés egyik eszköze lehet. A stabil vízborítás fenntartásához „megbízható” hozzáfolyás kell, illetve a talajvíz megfelelő magassága biztosíthatja, hogy ne száradjon ki a rendszer. Ez egyben a talajvízzel való kölcsönhatást is jelzi. Kialakítását tekintve általában legalább két egységből áll. Egy mélyebb felvízi tározótóból, ahol legfeljebb a parti sávban található vízinövény és egy sekélyebb alvízi vizenyős területből, ahova vízi, mocsári növényeket telepítenek. Ez a tulajdonképpeni „épített gyökérzóna”, vagy makrofita zóna

 
Csapadékvíz hasznosítási lehetőségek

A csapadékvíz, mely ellentétben a felszín alatti vízzel, nem köztulajdon, alkalmas különböző háztartási és ház körüli vízigény kielégítésére, és mivel kezelése nem igényel különleges képzettséget, alternatív vízkészletet jelenthet az ingatlan tulajdonosa számára. Az ivóvíz minőségű víz igénybevétele számos esetben (pl. mint szállítóeszköz) nem indokolt, ezért a csapadékvíz helyben történő hasznosítása komoly tartalékokat jelent. Ennek egyszerűbb esete (öntözés) már tapasztalható, a házon belüli felhasználás technikája pedig kialakulóban van. Megvalósításához elengedhetetlen bizonyos szemléletváltás és technológiai fegyelem, tehát a lakosság tájékoztatása, ill. tudatformálás. A hasznosítás mellékhatása a csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep tehermentesítése.

A csapadékvíz felhasználási lehetőségeit a gyűjthető mennyiség, a tárolás/tározás formája és a tisztítás mértéke határozza meg.

A házi ciszternákban tárolt csapadékvíz kertöntözési és háztartási vízként hasznosítható. A közterületekről lefolyó csapadékvizek tározásával a felszíni vízkészlet növelhető. A közösségi csapadéktározó-tó rekreációs célokra is alkalmas lehet. A vízfelületek a környező táj-település arculatának részei, azok klímájára is hatással vannak.

Az ingatlanonkénti csapadékvíz gyűjtésére ciszternák létesíthetők. Kertöntözésre való felhasználásához csak a mechanikai szennyeződések (por, falevél, stb.) szűrésére van szükség. Háztartási célú (vezetékes) felhasználáshoz homokszűrőn való tisztítás is elengedhetetlen.

 

Kavicsszűrő  és homokszűrő




 

Különösen sokcélú felhasználási lehetőséget nyújt a tetőfelületekről összegyűjthető csapadékvíz akkor, ha nem csak a mechanikai tisztításra kerül sor, hanem (egy egyszerű szerkezet közbeiktatásával) megoldják, hogy az úgynevezett „lemosó csapadékrész ne kerüljön a gyűjtőtartályba. Lemosó csapadéknak az eső kezdeti szakaszában lefolyó mennyiséget nevezzük amely a tetőfelületek szennyeződésének jelentős részét magával sodorja. A csapadékvíz többcélú hasznosításához homokszűrős, vagy egyéb (pl. aktív szenes) tisztítási megoldást kell alkalmazni. A tetőfelületekről gyűjtött csapadékvíz átlagos esetben a háztartásonkénti használati vízigény mintegy 25-30 %-át tudja fedezni. A tárolókból túlfolyó víz a házi kertekben kialakított tavacskákba vagy a csapadékelvezető hálózatba vezethető.

 

Kerti tó kialakítása




 



Tanulmányok 45 liter/fő/nap csapadékvíz használati lehetőséget mutatnak ki. Erre elsősorban családi házak, nyaralók esetén nyílik lehetőség, ahol WC-öblítésre, mosásra, bel- és kültéri burkolatok tisztítására, öntözésre, kerti díszmedencék feltöltésére, vízpótlására lehet használni az ily módon nyert vizet. 600 mm-es évi csapadékmagasságból kiindulva és 75%-os kihozatalt feltételezve 67,5 m3/év felhasználható mennyiség adódik. A kielégítés biztonságához, természetesen tározóra van szükség. Célszerű két külön ciszterna építése a ház és a kert igényeihez alkalmazkodva. Egy havi tartózkodási időt feltételezve kb. 5 m3-es tározóra van szükség a ház számára, míg a kerti locsoláshoz szükséges mennyiséget a vegetációs időszak figyelembe vételével célszerű ciszternában tárolni. A csapadékvíz megfelelő előtisztítását biztosítani kell, melyre számos megoldás létezik (előszűrő akna, csőszűrő, szűrőkosár, stb. Algásodás veszélye miatt a felszín alatti ciszterna kiépítése javasolt

Esővíz hasznosítás sémája





Tetőfelületről gyűjtött esővíz tárolása és házi hasznosítása




 
Vízrendezés és vízkárelhárítás (vízfolyások, állóvizek)

A szélsőséges meteorológiai és hidrológiai jelenségekre és folyamatokra (árvizek, özönvízszerű zivatarok, stb.) a jövőben is biztosan számítani lehet. Ezek jelentős, környezeti, gazdasági, szociális károkat, problémákat okozhatnak, melyeket megelőzni, mérsékelni szükséges.

A vízgazdálkodás komplex értelmezése szerint a vizek kártételeinek megelőzése, valamint a károk lehetséges csökkentésére való felkészülés elengedhetetlen része a fenntartható vízgazdálkodás koncepciójának. Az elővigyázatosság és a megelőzés nagyságrendileg kisebb költségekkel jár, mint az általuk elkerülhető folyamatok által okozott károk.

A törvény által előírt önkormányzati feladatok és a támogatási források szabta keretek között saját települési/kistérségi vízgazdálkodási stratégia kidolgozására van szükség. A stratégia kidolgozása során figyelembe kell venni a klímaváltozás kutatásának legújabb eredményeit. Ez csak a polgárok részvételével lehet hatékony, ezért e területen is a helyi részvételi folyamat követése célszerű. A folyamat minden lépése a nyilvánosság előtt és a polgárok részvételével valósítható meg.

A települési vízrendezési feladatok tekintetében extrém intenzitású esőzések során kialakuló helyi „özönvizek”, és (lejtős területeken) sárlavinák kártételeinek csökkentése érdekében fejleszteni szükséges a csapadékelvezető hálózatot. Tározók, hordalékfogók, állékony medrű csapadékcsatorna-hálózat lehetnek a legfontosabb megoldások.

A települési vízrendezés sajátos feladata a belterületi állóvizek, kezeletlen medrek rendezése. Gondozatlanságuk nem csupán esztétikai probléma, de sok esetben közegészségügyi gondokat is felvet. Ezek a vízfelületek számos hasznosítási lehetőséget nyújtanak, melyet célszerű a településrendezés során kihasználni. Lényeges hatás a víz klímaszabályozó szerepe, mely különösen a települések belterületein érvényesül.




 Medgyasszay Péter

 fenntarthato.hu


A cikk tartalma Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-úgy add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.

Permakultúra

A tudósok kiszámolták, hogy a szívünk nem elég erős akkora nyomás biztosításához, ami keresztül tudná nyomni a vért a hajszálerek finom hálózatán, és csak egy sokkal erősebb pumpa lenne képes erre. Kicsit zavarta őket, hogy ennek ellenére valahogy mégis élünk, valahogy mégis kering a vérünk, míg végül rájöttek, hogy a vérkeringést az ereken belüli billentyűk támogatják. Ezeknek a szív ritmusára nyitva és zárva engedik át és nyomják tovább a vér áradatát.

A földjeink vére a víz. Nem sok hull belőle az magyar Alföldre, átlagosan 500 mm, de előfordul, hogy csak 400 mm csapadék esik egy évben. Ez a szerény mennyiség csak egy füves pusztát tudna életben tartani, mégis a középkori Alföldet erdők fedték, és az erdőket folyók, patakok és erek hálózták be. Ennek a rendszernek a vize a Kárpátokból eredt, de a víz szétterítésére szükség volt fokok rendszerére.

A Fokok működése

Az síkságon kanyargó folyó lerakja a hordalékát, és természetes gátakat épít a partján. Áradáskor a víz átbukott ezeken a gátakon, és elárasztotta a mélyebb területeket, és gyakran ott is maradt az áradások visszahúzódások után is, és az ilyen helyeken mocsarak alakultak ki.
Erre szolgáltak megoldást a „fokok”, melyek az áradások vizét az élet forrásává változtatták. A fok jelentése áttörés, nyílás folyó partján, a folyóra merőleges rés vagy csatorna. Áradáskor a fokokon keresztül vezették ki a az áradó vizet a környező mélyebb területekre, majd apadáskor ugyanitt tudott a víz visszahúzódni, ahogy ezt az alábbi vázlat szemlélteti.



Molnár Sándor fokok
 1: ártér,  2: természetes part,  3: övzátony,  4: fok,   5: tó  6:falu. (Molnár Sándor,2010)

A következő képen a tímári fokokat láthatjuk a Tisza mellett. Fontos jellemzője a fokoknak az alsó töltés, vagyis hogy ideális esetben a vizet az ártér legmélyebb pontjáról vezették felfelé, így a víz lassabban töltötte fel az árteret, a halastavakat és mezőket, és jóval kevésbé rombolt maga előtt, mint az ártéren felülről lefelé végi rohanó áradat.

Tímári fokok



A Tímár falu melletti fokrendszer
A fok-rendszer előnyei

- Az alulról töltés lehetővé teszi a víz teljes visszavezetését a folyómederbe apadáskor, csökkentette a pangó vizes mocsarak kialakulását.
- Az áradás lassítása csökkenti a folyómeder változását. Másrészt a fokozatosan visszahúzódó víz mozgásban tartja kisebb folyóvizeket, és megakadályozza, hogy teljesen benőjék őket a vízi növények.
- Kiegyenlítő hatással vannak a vízrendszerre: csökkentik az áradások erejét, és visszahúzó víz emeli az apadó folyók vízszintjét.
- Nagyobb víztömeget tárolnak az árterek, és nem csak közvetlenül, de a növényekben és a talajban is. Az áradások elöntik a magasabban fekvő erdőket is, és átitatják alattuk a talajt. Az ár vissza húzódása után az erdők alatt magasabb talajvíz alakul ki, és ezekből a “vízdombokból” lassan visszaszivárog a víz az patakokba.
Vízdombok



Vízdombok – BOKARTISZ: Ártéri erdők” kiadványából

- Javítják a régió időjárását, enyhítik a szárazföldi éghajlatunk szélsőségeit. A nagyobb víztömeg önmagában is hőmérséklet kiegyenlítő hatású, és vizek a erdők kipárolgása emeli a levegő páratartalmát, és újabb esők forrásai.
- A víz gyorsan levezetése csökkentette az elárasztás idejét az időszakosan területeken, és javította az olyan növények túlélési esélyét, amelyek nem sokáig bírják az víz alatt.
- A gyors áradások megtermékenyítik az erdőket, mezőket és a gyümölcsösöket.
- A hagyományos erdők melletti gyümölcs-erdők nőnek elképesztően sok helyi gyümölcs fajtával. Sárköz vidékén régebben 45-50 almafajtát, 30-40 szilvát, 20 körtét, 5-6 cseresznyét és 4-5 fajta meggyet termesztettek. (Személy szerint nem tudnék tíznél több almafajtát felsorolni.)
- Hal, hal és hal. Nem véletlen a régi mondás szerint, a Tisza két rész vízből és egy rész halból állt. Az ártérbe kiúszó halak jó ívóhelyet találnak a sekély vízben, ami gyorsan felmelegszik, és sok tápanyagot tartalmaz. Apadáskor a halak megérezik a vízmozgás változását, és elkezdenek vissza húzódni a folyókba és a mélyebb vizekbe. Régen a kivezetéseseket hálóval zárták el, és lehalászták a nagyobb halakat. Ez önmagában gazdag fogás biztosított, de ugyanilyen fontos volt, hogy kisebb halak visszaúszhattak a folyóba, és úgy feltöltötték az állományt, hogy a folyóban is bőséges fogást biztosítottak. Még egy-két aszályos év után jó fogás volt, csak hosszabb száraz időszak okozott nagyobb visszaesést.
- Az arra alkalmas területeken gabonát is lehet termeszteni.
- A tartósan vizes területen növő vízi növények építő anyagot, kézműves alapanyagokat és élelmet nyújtanak. A vízi növények változatosságára és sokoldalú felhasználására jellemző, hogy külön sás fajtát használtak építéshez, állati takarmánynak és kötözőanyagnak.
- A végére maradt, ami talán a legfontosabb, az állattartás. Az Alföld "dús legelői" ártéri legelők voltak. A külterjes vagy félig külterjes állattartásban tenyésztett marhák, lovas és sertések nem csak a falvakat látták el élelemmel, de jól exportálható “termékeket” nyújtott, és mezővárosok gyarapodásának is az alapjául szolgáltak.
A fok-rendszer rövid története

Nem tudjuk, mikor épültek az első fokok. Vízművek maradványait találhatók már a III. századból, de majd két ezer távlatából nehéz megítélni, hogy ezeket védelmi vagy gazdálkodási célból építettek.(A válasz valószínűleg “igen”, vagyis védelmi célból kezdtek hozzá, amit hasznosítottak a megélhetésükhöz, ami újabb vész-időkben háborús céllal bővítettek, majd ...) A honfoglaló magyarok a vizek mentén telepszenek le, és összeolvadnak az őslakókkal. Megint csak nehéz megítélni, hogy a fokokra épült ártéri gazdálkodás mennyire helyi eredetű, és mit hoztak belőle az Etelközből érkező magyarok. XIV. századra belakják a folyók és patakok melletti területet, vagyis az egész Alföldet. A korabeli utazó elképedve számol be a falvak sűrű hálózatáról, a gyümölcs-erdők és halastavak sokaságáról. Még ennél is meglepőbb volt a nyugat-európainak a szabad erdő- és vízhasználat, vagyis hogy falvak lakói saját használatra szabadon halászhattak és vághattak fát.
Vessünk egy pillantást a Magyarország vízzel fedett területeit mutató térképre. A kékkel színezett részek mutatják az ideiglenes vagy tartósan vízzel fedett területeket. Az Alföld közel két harmadrésze ilyen. Mégis milyen sűrű település hálózatot tudott ez a terület eltartani:
Magyarország vízrajza



Magyarország vízzel fedett területei

A 15. század végétől az Alföld háborús zóna lesz ennek az összes velejárójával. Égő falvak, erőszak és embervadászat. Sok falu eltűnik, elpusztul, az emberek elmenekülnek belőlük, vagy olyan is előfordult, hogy Bocskai maga rendelte el az sárréti terület kiürítését a császári katonaság pusztítása miatt. Ezzel együtt a fok-rendszer is összeomlik, mert megszűnt az a faluközösség, ami karbantartotta. Sokszor szándékosan teszik tönkre a fokokat azért, hogy megnehezítsék az ellenség közlekedését az elárasztott területen, és hogy növeljék a menedékül szolgáló mocsaras részeket. (Az ártér és a mocsár nem ugyanaz.) Gazdasági okok is közrejátszanak. A fok-rendszer halastavaiból kifogott halakra a törökök 50 % adót vetnek ki, ezért jobban megérte hagyni tönkre menni a halastavakat, és inkább a mocsárban halászni, ahol nem lehetett adóztatni a fogást. (Valahonnan ismerős ez a történet.) Egy lefele tartó spirál alakul ki , aminek az első körébe hatalmas mocsárvilág alakul ki a fok-rendszer helyén.

Véget érnek a háborúk. A népesség kezd újra emelkedni, de az új Habsburg kormányzat kedvezőtlen változásokat hoz. Nem ismerték el a szabad halászatot. Ez viszont előfeltétele a vízművek közösségi karbantartásának, ami nélkül a nincs fok-rendszer.

A napóleoni háborúk végével beindul a gabona-konjunktúra. Korunkhoz hasonlítva az akkori idők gazdaságában a közlekedés állati-meghajtású volt, és az nagy folyók jelentették a Habsburg birodalom autópályáját. A felszabadított termékeny Délvidéket gyakorlatilag gyarmatosították, és gabona termelésre állították rá. A terményt uszályokra rakták, és lovakkal, ökrökkel vontatták fel a Dunán a Birodalom belsejébe. Azonban a Duna partját kis fokok százai szelték át, és ezek a fokok szó szerint a haladás útját állták, ahogy keresztezték a vontató állatok útját. A kormányzat elrendelte az összes fok betemetését. A falusiak kétségbe esetten tiltakoztak, de panaszukat nem hallgatta meg sem a kormányzat sem a földesuraik.
A földbirtokosokat a gabona-konjunktúrából származó pénz ígéretével sikerült elcsábítani. Ehhez újabb gabonatermő földekre volt szükségük, de falusi jobbágytelkeket (nem véletlenül) törvény védte tőlük, ezért a közös földekre tették rá a kezüket. Először az erdőket vágták ki, utána kerültek sorra az árterek, ott viszont a a gyakori áradások akadályozták a gabona termesztését. 1840-ben elkezdődött a Tisza nagy folyószabályozása, ahol a magyar földesurak kapzsisága találkozott a külföldi vízmérnökök öntelt tudatlanságával. A német és olasz egyetemeken végzett mérnökök semmit se tudtak sem a korábbi vízművekről, sem a Tisza vízjárásának rapszodikus jellegéről. Első lépésben itt is a fokokat zárták le, később levágták az folyó kanyarulatait. Nem sokat kellett várni az eredménnyel. Egyrészt az Alföld fokozatosan kiszáradt, puszták alakultak ki, másrészt jöttek az árvizek. Az 1879-es árvíz elsöpörte Szegedet, lerombolta a házak nagy részét, és megölt 200 embert. Azóta is folyamatosan küzdünk a szárazsággal és az árvizekkel, gyakran egy éven belül mindkettővel.
Szeged



 
Napjaink

A 1879-e nagy árvíz idején a Tisza vízszintje 8,5 méter volt. Akkor a szegediek megfogadták, hogy mindig meg fogják védeni a városukat az ár ellen, és meg is védték, utoljára 2004-ben 10,4 méter magas vízállás mellett. Egy diákköri dolgozatban olvasom, hogy a statisztikai elemzésük szerint ilyen magas ár csak 500 évente fordul elő. Burkolt állítást fogalmaz meg, miszerint ha ezt az árt kivédték, akkor 500 évig nem lesz baj.
Őszintén kívánom, hogy így legyen. Mégis azt hiszem, hogy a megoldás nem az lesz, hogy újabb méterekkel magasabbra emeljük a gátakat, hanem újra megtanuljuk a vizek járását, és segítjük a folyónk visszatérését az Alföldre. Gazdálkodni fogunk az ártereken, ahol a vízzel együtt dolgozunk, nem pedig ellene.

                                                                                    sistvan

Permakultúra

Erdőkertek előfordulhatnak mindenféle méretben, alakban és élőhelyen, lehet vidéken és városban, nyílt bozótos területen vagy egy sűrű erdő mélyen. Szeretnénk néhány változatot bemutatni, ami alapján ki tudtok alakítani valami belső képet, de inkább szuggesztivitásra törekedtünk, mint előíró vagy átfogó jellegre.

Erdőkert a rengetegben

Ha már van egy erdei telked, akkor leltározd fel, és utána adj hozzá növényeket a már létező közösséghez és vegyél el belőle. A kapott eredmény széles skálán terjedhet. Kezdve azzal, hogy az erdő szerkezetét csak minimálisan változtatjuk leginkább évelő zöldségfélék és gyógynövények aláültetésével, tovább folytatva azzal, hogy főleg bokrokból és árnyéktűrő fákból álló aljnövényzettel bővítjük, és végül tisztásokat is vághatunk, amelyekbe olyan szukcesszív növény sorozatot telepítünk, amely a lombkoronától kezdve le a földszintig hasznos növényekkel tölti ki a nyiladékot. Az ilyen ültetési séma lehet a vad, lényegében kezeletlen, veszélyeztetett terület, vagy félvad, részleges gondozott ültetvény, sőt akár egy jól karbantartott erdei kert, aszerint, hogy mi a célunk, milyen a helyszín előkészítettsége, milyen fajtákat választottunk, és milyen jellegű növényzet van már ott. Az érett erdei szukcessziókban keletkező nyiladékok dinamikájának a megértése nagyon sokat segít az ilyen rendszerek kezelésében. Ezekben az esetekben erősen ajánljuk, hogy elsősorban őshonos fajtákkal állítsuk helyre és erősítsük a természetes rendszer integritását, ha ugyan nem kizárólag őshonos fajtákat használunk, amennyiben azok megfelelnek is a tervezés céljainak, és ha maga a helyszín viszonylag mentes az egzotikus fajtáktól.

Erdőszéli erdőkert

Általában éles, hirtelen törés jelzi az erdő és a mező határát a legtöbb mezőgazdaságilag művelt vidéken: Az erdő hirtelen, magas fákkal fejeződik be a gyepnél vagy a művelt föld szélénél, köztük kevés vagy egyáltalán nincs átmeneti növényzet. A legtöbb természetes környezetben széles átmeneti övezet jellemzi a különféle élőhelyek határát, mint pl. az erdőét és a mezőét. Ezek a határövezetek egy kis területen belül egy sor különféle mikroklímájú helyet tartalmaznak, ami jellemzően nagyon termékeny és változatos ökoszisztémákat eredményez. Ezt a jelenséges hívjuk határ effektusnak. Előnyt húzhatunk ilyen határövezetből, ha az erdőt és a mezőt is beültetve széles átmeneti területet alakítunk ki sok változatos hasznos fajjal.



"Gyors szukcessziós" erdőkertek

Ha az erdőkert beültetésére egy üres telek vagy egy gyep áll rendelkezésedre, akkor "gyors szukcesszió" szerint is tervezheted a kertet. A gyors szukcesszióban a kert minden fejlődési szakaszát megtervezed, az évelőktől kezdve a bokrokat és cserjéket, a fiatal fákat, egészen az "érett erdőig", és utána összes szakaszhoz tartozó összes növényfajtát egyszerre ülteted el. Először az érett szakaszt kell megtervezned, utána folytasd a tervezést lépésről lépésre vissza a jelen irányába. A korai szakasz minden rövid életű, napfénykedvelő növényét ültesd a későbbi szakaszok hosszabb életű növényei köré. Az ilyen sűrű ültetés sok évig csak minimális gondozást igényel amennyiben, ha elég talajtakaró és napfénykedvelő növényt ültetetsz az első évekre, és a hosszabb távra tervezett növényeket elfogadhatóan széthúzod. Azonban a gyors szukcesszió induláskor sok idő, pénz és tudás ráfordítását igényli. Emellett rengeted gyakorlati kutatásra is szükségünk van, amellyel meghatározzuk, hogyan működik a legjobban, de ugyanakkor elég szórakoztató és érdekes is legyen. Nagy erdőkertté alakítandó terület kell, és bizonyára nagyon ambiciózus vagy, ha erre a "mindent egyszerre" módszerre vállalkozol. Nézd meg lentebb egy másik, az "Összeolvadó Magok" nevű módszert, amellyel szintén meg lehet nagy területeket tölteni erdőkerttel.

Elővárosi kerttervezés

Azok a városiak és elővárosiak is telepíthetnek erdőkertet, akik aggódnak attól, hogy ilyesmivel elcsúfítják a házukat, sőt akár az előkertjük is lehet ilyen.



Ilyen esetben az esztétikai szempontok nagyobb hangsúlyt kapnak, mint bármilyen más körülmények között szoktak, így ezt a növények kiválasztásánál szem előtt kell tartanunk. Sok gyümölcstermő vagy másképpen hasznos növény nagyon jól néz ki. Különféle esztétikai stílusnak megfelelnek a formálistól az informálisig, és a gyümölcstermő növényeket felhasználhatjuk térelválasztónak, talajtakarónak, és beilleszthetőek különféle szín és szerkezeti sémába.
Mini erdőkertek

Ha csak egy kicsiny beültethető területed van, mint például egy városi udvar, vagy egy tetőkert valahol, attól még lehet erdőkerted. Bár ezzel az erdő fogalmát a végsőkig feszítjük, de ugyanezt az elvet egy olyan kis területre is alkalmazhatod, ahol mindössze 2 - 3 középnövésű fa és a kísérő növényeik töltenek ki egy 10 méteres kört vagy egy 5x15 méteres téglalapot.






Az "Összeolvadó Magok"

Nagyobb területeknél viszont kezdheted az erdőkertnek a kiindulási pontjainak, a
magjainak a létrehozásával. Ezek gyorsan önfenntartóak lesznek, és utána kifelé növekszenek, míg végül összeolvadnak. Ezzel a növényközösség szukcesszió alatti általános fejlődési mintáját utánozzuk. Így felnevelheted a saját ültetési alapanyagodat, csökkentheted az előkészítési munkákat és az induláshoz szükséges befektetést, ugyanakkor idővel alkalmazni lehet vele a realitásokhoz, hogy az adott helyszíneden melyik növény nő jól és melyik nem.



Nagy kiterjedésű erdőkertek

Az általunk ismert erdőkertek a 10x15 méterestől az 1 hektárosig terjednek. Ha mondjuk, hogy van egy félhektáros földed, és szeretnéd a lombkoronát alkotó szintet egyszerre telepíteni, akkor jól jöhet valami nagyvonalúbb módszer. Az angliai Devonban a Mezőerdészeti Kutatató Alapítványnál (Agroforestry Research Trust) Martin Crawford mutatott meg modellkertjében egy ilyen technikát. Miután a lombkorona szint összes fáját először és nagyjából egy időben ültette el, Martin kisfái először egy füves mezőben álltak. Az első évben Martin egy nehéz fekete PVC szövet lappal egy 2,5 méter széles sávon letakarta a talajt, és elölte vele a füvet. A második évben átvitte a fekete PVC lapot a szomszédos 2,5 méteres sávra, és a kiölt zónát sűrűn beültette agresszív talajtakaró növényekkel, amelyeknek több feladata is volt, de elsősorban az, hogy a földfelszínét a fűtől különböző növény töltse ki. A következő években folytatta ezt az eljárást. Ahogy az átállított terület nőtt, úgy tudott növekedni az átállítás sebessége, mert egyre több szétosztható szaporító anyag állt rendelkezésre. Eközben Martin a fák alá bokornövények laza csoportjait telepítette arra a területre, amit már táblás mulcsozással átállított. Néhány év alatt Martin átállította a lágyszárú alsó szintet olyan napfénykedvelő és félárnyéktűrő fajtákra, amelyek javították a talajt és vonzották a hasznos rovarokat, valamint fogyasztható és eladható hasznos terményeket nyújtottak. Ahogy a fák nőttek és egyre sűrűbb árnyékot vetettek, Martin úgy állította át a talajszintet árnyéktűrőbb ehető növényekre és talajtakarókra. Az eredmény egy nagy erdőkert lett sűrű talajtakaró szinttel és a következő pár év alatt felnövekvő lombkorona és cserjeszinttel.

Kalandra fel !

Mivel egy új ötletről van szó, az erdőkertek sok gyakorlati szempontját még ezután kell részleteiben kidolgozni, különösen nálunk. Nem minden brit erdőkertekben ültetett fajta nő jól a mi éghajlatunk és talajunkon. Másrészt sok hazai vad és termesztett fajta sikeres lehet az erdőkertekben, például egyes gyógynövények vagy hasznos rovarokat vonzó fajták, de ezeket még nem próbálta ki senki erdőkertekben. Egyre több ezt erősítő bizonyíték, gazdálkodási, kertészeti és ökológiai információ gyűlik különböző helyekről és emberektől. Több jó gyakorlati példát láttunk, és mi magunk is megpróbáltunk ilyen kerteket létrehozni, mert tudni akartuk, hogy működhet-e, és hogy jobban működhet-e mint bármi más, amit korábban létrehoztak. Világos gondolkodással és több tudással, különösen több tudással a hasznos növények ökológiájáról, biztosnak érezzük, hogy az erdőkert gondolta érdekes és hozzáférhető lesz sok ember számára szerte a mérsékelt égöv alatt. De még sok a tanulni való, és itt kerülsz be te a képbe.

Meghívunk, csatlakozz hozzánk egy életre szóló csendes kalandra.



Az ökológiai rendszerek lényegileg egyszerű elvek szerint működnek, azonban végtelenül elbűvölően bonyolultak lehetnek. Sok finom és hasznos növény áll felhasználásra készen az erdőkertekben, és még több rejt még hatalmas szelekciós és fejlesztési lehetőségeket. Sokat tudunk az erdőkertek tervezésének és kezelésének az alapjairól, de még olyan sok a tanulnivaló. Úgy tűnik, hogy több életre való alkotó érdekesség és örömmel végezhető tennivaló áll még előttünk.

Szeretnénk megtanulni a saját nádasunktól, mezőnktől, bozótosunktól és az erdőnktől, hogyan alkalmazkodtak az élőlények a klímánkhoz és a földünkhöz, és termékeny mezőgazdasági ökoszisztémákkal szeretnék utánozni ezeket a rendszereket. A célunk az, hogy többcélú növényekből kölcsönösen előnyös közösségeket hozzunk létre a saját létünk fenntartása érdekében, és így magunkat is belefoglaljuk a természeti rendszerbe.

                                                                                        sistvan

Permakultúra

Édenkert: Jól hangzik, de milyen a gyakorlatban ? Szívesen gondolunk az erdőkertre, mint az Édenkert újrateremtésére, de valójában lehetséges egy ilyen bőséget árasztó és kis karbantartási igényű kert kialakítása?



Igaz, az erdőkert gondolata sok szempont ősi, de a modern nyugati kultúrában egészen új keletű. A trópusi Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek ősi, hagyományos többszintű mezőgazdálkodási rendszerei egységbe foglalják a fákat, bokrokat, házi állatokat és lágyszárú növényeket. A legelőiken takarmányfák nőnek, amelyek szélfogók, takarmányt és árnyékot nyújtanak. Némelyik a légköri nitrogén megkötésével a talajt javítja. Erdősávos rendszerekben nitrogénmegkötő és gyümölcsfák sorai váltakoznak egynyári terményekkel, mint pl. kukorica és burgonya. A trópusokon több helyen is megtalálhatóak többszintű "gyümölcs-erdő" rendszerek szintjei a trópusi esőerdőt utánozzák, és olyan növényeket termesztenek bennük mint kókusz, olajpálma, banán, kávé, kakaó, ananász és gyömbér. Jáván már legalább 10. évszázad óta léteznek faluközösségi és házi trópusi erdőkertek, és ezek a falu megművel területének 15-50 % -át borították. A trópusokon az erdőkertek jól és hosszú ideje működnek.

Meggyőző bizonyítékok mutatnak arra, hogy évszázadokkal ezelőtt hasonló rendszerek voltak megtalálhatók hideg klíma alatt is. Pl. egyes mérsékelt égövi erdei fák visszavágás után tőről nagy erővel újra tudnak sarjadni. Ezeket a tősarjakat fajtától függően tüzelőnek, rostanyagnak, takarmánynak és mulcsnak használták. A középkori Angliában és Európa más részein a sarjerdők földhasználati és építkezési rendszert alkottak, ahol a farönköket, rudakat, gallyakat és hajtásokat mind felhasználták. A sarjerdők a vadállatoknak és madaraknak fontos élőhelyet nyújtottak, valamint a belőlük bőségesen szedett félvad gyümölcsök és gyógynövények a középkori konyhának alapvető részét képezték.

Némelyik folyamatosan vágott törzs 500 -800 évet is megélt, bizonyítva, hogy a sarjazás meghosszabbítja a fák élettartamát. Ezek a nagyon stabil és fenntartható mezőgazdasági rendszerek évszázadokon keresztül működtek, mielőtt az ipari forradalom beköszöntével hanyatlani kezdtek, és majdnem teljesen eltűntek. Másrészt, minél többet tudunk az észak-amerikai indiánok kultúrájáról és földművelési szokásaikról, annál jobban megértjük az erdőkezelési stratégiájuk kifinomultságát. Ezek a feljegyzések egyértelműen mutatják, hogy az erdőkert jellegű rendszerek életképesek és gyakorlatban használhatóak a mérsékelt égövön. Mi nem csinálhatnánk ezt most már sokkal jobban, ha úgy szívvel lélekkel nekilátnánk?

Egy kicsiny, de növekvő csapat fejleszti ezeket az eszméket hűvös éghajlat alatt a jelen korra. Először J. Russel Smith 1950-es alapműve, az "A fás termények: A permanens mezőgazdaság" (Tree Crop: A Permanent Agriculture) keltette fel az érdeklődést a mezőerdészet lehetőségei iránt a mérsékelt égövön valamint trópusi és szubtrópusi klíma alatt egyaránt szerte a világon. Azonban leginkább a trópusi országok és a nagyüzemi fás terményrendszerek nyertek legtöbbet a kutatási eredményeiből.

Robert Hart kertje Robert Hart a kiskerttulajdonosok szempontjából kezdett foglalkozni a témával az "Erdőkertészet" (Forest Gardening) című lelkesítő könyvében, amit először 1991-ben adtak ki Nagy Britanniában. Hartnak a mérsékelt övi erdőkeltekről alkotott látomása a trópusi mezőerdészeti rendszereken végzett munkájának, a Gandhi-szerű hitének és kiskerti kísérletének az eredménye volt. Az angliai Shopshire-ben nevelt erdőkertje a látomásának egy hihetetlenül szép öröksége, és egyben a legidősebb ismert mérsékelt övi erdőkert a világon. (1981-ben alapította.) Robert Hart könyvét Patrick Whitefield a gyakorlatiasabb "Hogyan csináljunk erdőkertet" (How to Make a Forest Garden) könyvével folytatta. Megbízható könyv brit nézőponttal. Ez két könyv, összekapcsolódva Bill Mollison és David Holmgren permakultúrájával, (permakultúra, azaz permanens kultúra), Nagy Britannia szerte érdeklődést keltett, és erdőkertek ültetését ihlette. Az első kertek az erdőkertek lehetőségeit bizonyítják, ha a hasznosságukat nem is feltétlenül.

Észak-Amerikában az erdőkertek lassabban terjedtek. Kevesen hallottak az ötletről, a megvalósult példák is ritkábbak, de léteznek. Erdőkerteket telepítettek tengerparti Washington állam óceáni éghajlata alatt, 2000 méter felett a hideg és száraz Sziklás Hegységben, a száraz és csapadékos észak-karolinai Greensboro városban és a fagyos déli New Hampshire -ben, és legalább valamennyire mindegyik sikeres. Az erdőkertek életképesek kis városi udvarokon, nagy parkokban, külvárosi telkeken vagy egy vidéki farm valamelyik sarkában. A látott példák mérete az egy hektáros kísérleti kerttől, 1000 négyzetméteres dzsungelkerten keresztül egy építkezés töltése mögötti 10x15 méteres sűrűn beültetett percelláig terjedt. Bizonyára kisebb változatok is lehetségesek, amelyekkel már talán az erdő fogalmának a határait feszegetjük, de ugyanazokat az elveket és ötleteket lehet alkalmazni. Dacára az "erdőkert" névnek, a napos helyszín a legalkalmasabb hozzá, de természetesen egy árnyékos és fás földön is használhatod az erőkertészet elveit, adatait és növényeit.

                                                                                    sistvan

Permakultúra

Sokféleképp lehet az erdőBEN kertészkedni. Ilyen lehet a természetes erdő megújítása, az ökológiai erdészet, a mező-erdészet és az alapvetően esztétikai célokat kielégítő természethű kertek. Mi most nem ezekről és nem más olyan kertészeti módszerekről beszélnénk, amit az erdőBEN végeznek. Az erdőkertészet nem szükségszerűen erdőBEN végzett kertészet, hanem erdőSZERŰ kertészet.

Az erdőSZERŰ kertészet magában foglalja azoknak az erőknek, mintáknak és funkcióknak a mély megértését, amelyek a természetben elforduló egészséges erdei ökoszisztémák szerkezetét és funkcióit vezérlik. Ezt a tudást felhasználva kertünkben lemásoljuk az erdei szerkezeteket és a funkciókat. Ezzel egyrészt biztosítjuk a saját szükségleteinket, másrészt segítjük a kertet, hogy megteremhessenek benne a saját megújulásának a feltételei.

Tervezési metaforánk lesz az erdő, ez lesz a szerkezet és a funkció modellje, és az elkészült tervet az emberi szükségletek kis területen termelésében alkalmazzuk.



Bozótos életközösség másolásaRészesei leszünk egy ökoszisztéma-evolúciónak a saját kertünkben, és miközben ezt az utat végig esszük, sokat tanulhatunk az ökológiáról, saját magunkat is jobban megismerhetjük.
Ugyan egy igazi erdőből is átalakíthatunk egy parcellát erdőkertté, és ez jól is működhet, de ezt mégsem javasolnánk. Több okból is jobb, ha egy fátlan földdel a nulláról indulunk. Ott még ültetés előtt feljavíthatjuk a talajt, és majd utána nagy termőképességű növényekből napsütötte lombkoronát alakíthatunk ki, és hasznosítjuk az alattuk fekvő az árnyékosabb szinteket is. Egy már meglevő erdőből kiindulva kevesebb lehetőségünk van egy magas hozamú rendszerre, hacsak nem írtjuk ki először a régi fákat, hacsak nincs olyan szerencsénk, hogy a lomkoronát már eleve diófélék, szilvafák, gesztenyék vagy más haszonfák alkotják.

Az erdőkertészet legjobban ismert sajátossága az a többszintű növényzet létrehozása a kertben, amivel az egészséges erdők többszintű növényzetét utánozzuk. Azonban a növényszintek csak egy elemét jelentik a fizikai felépítés annak az öt elemének, amivel az erdőkertek létrehozásakor dolgoznunk kell. Meg kell értenünk a talaj horizontnak és a növénysűrűségnek, valamint az erdei növényzet mintázatának és sokféleségének a szerepét, és utánoznunk kell a szerkezetüket. Például, ökológiai kutatások kimutatták, hogy az "egyenetlen szövedékű" természeti rendszerekben nagyobb és sokfélébb a madárállomány, és a lombkoronában több ragadozó rovar él. Ha egy gyümölcsösbe egyenlő távolságra azonos korú, méretű és fajtájú fákat ültetünk, bokrok nélkül és egyhangú aljnövényzettel, akkor sima, borsó-krém-leves-szerű szövedéket hozunk létre. Ez egyrészt csökkenti a ragadozók sokféleségét és bőségét, másrészt növeli a munkaterhünket, és a vegyszeres növényvédelem valamely válfaja felé tol el minket.

A fizikai felépítés mellett az ökoszisztémák szociális szerkezettel is rendelkeznek, és ez a szerkezet az idő előrehaladtával változik, ahogy ezt a szukcesszió folyamatánál láthattuk.
Ha ezekre megfelelő figyelmet fordítunk, és jól tervezzük őket, akkor csökkenthetjük a fenntartási ráfordításokat és növelhetjük a jövedelmezőséget. A szociális szerkezethez tartozik a táplálékhálózat megtervezése gondozása föld felett és föld alatt, valamint a növények és állatok un. "testületeinek" társulása, amelyben a résztvevők felosztják egymás közt az erőforrásokat, és az együttműködés és a kölcsönös függés hálóját hozzák létre. A talaj táplálékhálózatának a kifinomultabb tudományos megismerése olyan izgalmas eredményekről számolhat be, ami alapján, ha biztosítjuk az egészséges talaj-táplálékhálózathoz szükséges mindegyik elem erőforrásait és feltételeit, akkor az egyes rendszerekben szinte már nincs is trágyázásra szükség, és radikálisan csökken a betegségek és a kártevők száma. Az erőforrás-felosztó testületek különösen lényegesek, ha jól jövedelmező polikultúrákat tervezünk. Például, ha megértjük a gyökérzeti mintáját a különböző növényfajoknak, akkor olyan társulást keverhetünk és illeszthetünk össze, amely a talajszelvény különböző részeit fogja használni. Ez lehetővé teszi nekünk, hogy az egyes növényeket úgy ültessük közelebb egymáshoz, hogy közben nem növeljük a versenyt közöttük, és ugyanakkor növeljük a rendszer egészében felhasználható talaj-erőforrás térfogatát. Egy ilyen elrendezésnek igen jó esélye van arra, hogy egységnyi területen többet jövedelmezzen, mint egy ugyanakkora monokultúrás ültetvény.

Körtefa-nadálytő társulás

Mindez azt jelenti, hogy az erdőkertekbe nem csak növényeket tervezünk és művelünk, hanem rovarokat, madarakat, mikroorganizmusokat és az összes többi életformát is, amelyekkel megosztjuk földünket. Nem mint mester és szolga dolgozunk és a kertészkedünk, hanem mint az élet játékának egyenrangú résztvevői. Erre törekedve, minél jobban megértjük a partnerünket, annál több lehetőségünk nyílik a tudatos összmunkára, amivel harmonikus kerti mintákat alakítunk ki.

A lényeg a következő: Ne fákat telepíts, hanem ökológiát, életközösséget !

                                                              sistván

Permakultúra              

 

  "Jöjj dúsan termő vad füvek közé, makktól roskadó
tölgyekhez, a felszántatlan föld édes gyökereihez..."

  (Come among the unsown grasses bearing richly,
  the oaks heavy with acorns, the sweet roots in unplowed earth ... )
   Ursula K. Le Guin, Always Coming Home

Mi az erdőkert ?

Képzeld magad egy olyan erdőbe, ahol minden valami ehetőt terem körülötted. Érett és érőfélben levő gyümölcsfák és diófélék borulnak föléd, és ha jobban körülnézel, akkor az ágakon duzzadó gyümölcsöket vehetsz észre, körtét, almát, szilvát, diót és gesztenyét.



A lombkorona réseit bokrok töltik ki. Málnát, áfonyát, ribizlit, mogyorót és már kevésbé ismert gyümölcsöket teremnek, és virágok nyílnak az egész évben. A temérdek vadvirág és gyümölcs, gyógyfüvek és évelő zöldségfélék teljesen beborítja a földet. A sok növényt ételekhez és gyógynövényként is tudod használni. Néhányan közülük hasznos rovarokat, madarakat és lepkéket vonzanak oda. Mások a talajt javítják, vagy a gyomokat tartják távol. Itt - ott indák futnak fel a fákra, bokrokra vagy lugasokra, és a lombok közül szőlő, kivi és passióvirág termése csüng le. A napsütötte tisztásokon csicsóka magasodik ki a földimogyoró indái közül Ezek a növények egymást támogatják, és a gyökereikben felhalmozott energiát később a terméshez és téli tartaléknak használják fel. Világos, sárga és lila virágaik élvezik az ég sugárzó melegét.

Tehát az erdőkert nem mást, mint többcélú növények évelő polikultúrája, vagyis sok fajta nő együtt, polikultúra, a legtöbb növény minden évben kihajt anélkül, hogy újra kellene ültetni, évelő, és minden egyes növény egy egész sikeréhez több feladat teljesítésével járul hozzá, többcélú. Más szavakkal, az erdőkert egy élelmiszertermő ökoszisztéma, egymásnak kölcsönösen előnyös növények és állatok olyan tudatosan tervezett közössége, amelyet emberi élelem termelésére szántak. Az erdőkert az élelemfélék sokaságánál többet is nyújthat. A hét leggyakoribb haszna: Élelmiszer, energiaforrás, rostanyag, takarmány, trágya és gyógyászati alapanyag. A gyönyörű, eleven környezet állhat tudatosan a kert tervezésének középpontjában, vagy lehet csak kellemes mellékhaszon.

Az erdei ökoszisztémát utánzó erdős kertek, a természetes évelő polikultúrák valaha szerte a világ trópusi tájain fellelhetők voltak. Nálunk a legtöbb helyen a kerteket hamarosan visszahódítaná az erdő, ha abbahagynánk az ásást és a gyomlálást. Először egynyári és évelő gyomok törnének fel a csupasz talajon. Hamarosan bokrok árnyéka nyomná el a gyomokat. Aztán napfénykedvelő pionír fák költöznének be, és ezzel megszületne az erdő. Végül még az pionír fák is megadnák magukat a hosszabb életű és árnyéktűrő fajoknak.

Szukcesszió

Ez a szukcessziónak nevezett folyamat több évtizedet vesz igénybe, míg létre jön az érett erdő. Mi emberek keményen dolgozunk a szukcesszió ellen, nyírjuk a füvet, gyomlálunk, szántunk és permetezünk. Ha a szukcessziós folyamatot a szélhez hasonlítanánk, akkor ez olyan lenne, mintha folyamatosan széllel szemben motoroznánk. Hát miért nem bontunk vitorlát, és szárnyalunk együtt a föld természetes változásával, az erdővé válás felé ! Az erdőkertek kitágítják a kertészkedés horizontját, átfogják a szukcesszió lépéseinek teljes folyamatát, mindent a mezőtől az erdőig.

A közvetlenül emberi fogyasztásra szánt termékek biztosítása mellett, úgy kell megtervezni erdőkertet, hogy a kert megújítsa, trágyázza és karbantartsa önmagát. Az erdőkertekben használt legtöbb növény nagyrészt önmegújuló évelő vagy magától szaporodó növény. A talaj folyamatos mulcsozása és a megbolygatásának kerülése egy egészséges és változatos talaj-életközösséget eredményez. Nitrogénmegkötő és ásványanyag-felhalmozó növényeket alkalmazhatunk mulcs alapanyagként, és javíthatjuk velük a talaj termékenységét. Néhány növényfajta hasznos táplálékot vagy otthont nyújt a rovarevő madaraknak vagy a ragadozó és a parazita ízeltlábúaknak, melyek falják a kártevőket, amivel megszüntetik, vagy legalábbis csökkentik a kártevők és a növénybetegségek ellen fordítandó munkát. Ha a növényeket a talajviszonyoknak, a mikroklímának, a munkaigényüknek, az ökológia szerepüknek és a végső méretüknek megfelelően választjuk meg és helyezzük el, akkor ez csökkenti a gondozási igényüket, és növeli a hozamukat. Ha a természet munkáját utánozva járunk el, akkor a saját munkánkat a mulcsozásra, némi metszésre, egy kis gyomlálásra és minimális növényvédelemre csökkenthetjük le. És, igen, ott van még a betakarítás !

Lényegében az erdőkertészet művészet és tudomány, amely a növényeket az erdő mintái szerint rendezi össze, így kölcsönösen előnyös kapcsolatokat kovácsol, és olyan élelmet termelő rendszert hoz létre, amely több mint a részeinek összessége. Az alapötlet az, hogy gyümölcsöket, dióféléket, zöldségeket, gyógynövényeket, gombákat és más hasznos növényeket úgy termesszünk, és állatokat úgy tartsuk, hogy a természetes erdei ökoszisztémákat utánozva egy gyönyörű, változatos és magas hozamú rendszert hozzunk létre, amelyik nagyjából önfenntartó.
Következik: ErdőSZERŰ kertészet vagy kertészet az erdőBEN


Sokféleképp lehet az erdőBEN kertészkedni. Ilyen lehet a természetes erdő
megújítása, az ökológiai erdészet, stb.Mi most nem ezekről fogunk beszélni.

                                                                                     sistvan