„A víz nem olaj. Nincs mivel helyettesíteni.”
(M. Rosegrant)
"Mielőtt az utolsó korty vízért folyó háborúban hősi halottként elesve posztumusz előléptetnének minket, érdemes lenne újra végiggondolnunk a vízgazdálkodási, vízfelhasználási szokásainkat. Azt hiszem éppen ideje lenne. Lehet, hogy nem minden ötletünk tökéletes, de ha semmit sem próbálunk tenni, akkor semmi nem fog változni.
Vagy ha mégis, akkor biztos, hogy mindenképpen a rossz irányba."
-A települési vízgazdálkodásnak szervesen illeszkednie kell a térségi, illetve az országos vízgazdálkodás rendszerébe. A takarékos és átgondolt felhasználási alapelveknek itt is ugyanúgy kell érvényesülnie. Ebből következően az emberi vízfelhasználás tervezését három alapelvnek kell vezérelnie
Minél kevesebbet használjunk.
Minél kevésbé szennyezzük el.
Minél többet forgassunk vissza.
A jövő integrált vízgazdálkodásában nem lineáris pályák mentén kell forogjon a víz felhasználása, hanem az anyagforgalmat a lehető legtöbb helyen körré kell zárni. Ugyanígy egy adott vízmennyiséget nem csak egyféle módon lehet felhasználni. A kaszkád elv szerint a vizet mindig a következő fokozat megkívánta tisztasági állapotba kell hozni, vagyis fokozatosan még több felhasználási módot is lehet alkalmazni az elszennyeződés után. A másik ilyen elv az anyagforgalom körciklussá zárása, amely feltételezi, hogy az eddig egyutas vízhasználati módokat váltogatni lehet, a városi szennyvíz egy része például kijuttatható a földekre, a mezőgazdaságban megmaradt öntözővizet az ipar még hasznosítani tudja és az iparban is keletkezik olyan szennyvíz, amely tovább hasznosítható.
Az integrált vízgazdálkodás megvalósítása során a víz többcélú felhasználását alapvető követelményként kell figyelembe venni. A követendő stratégiát a „dublini alapelvek” fogalmazzák meg.
Az édesvíz véges és sérülékeny természeti forrás, amely alapvetően fontos az élet fenntartása, a fejlődés és a környezet szempontjából;
A vízkészletek fejlesztését és az azzal való gazdálkodást a participatív megközelítés alapján kell végezni, úgy, hogy abban a felhasználók, a tervezők és a gazdálkodáspolitika alakítóinak minden szintje képviselve legyen;
A nők központi szerepet töltenek be a víz beszerzésében, megóvásában és az azzal való gazdálkodásban;
A víznek minden egymással versengő felhasználásakor gazdasági értéke van és azt mint gazdasági javat kell elismerni.
A XXI. század elejének megfelelő városi vízgazdálkodási stratégiát öt cél jellemzi, és a városi hidrológiai ciklus teljes körű gazdálkodásának nevezik.
A városi lefolyás csökkentése a csúcs-vízhozam redukálása céljából;
A szennyezés csökkentése a szennyezőanyagok összegyűjtése és kezelése révén;
A csapadékvíz visszatartása és lehetőség szerint maximális felhasználása;
A városkép javítása a vízfelületek megjelenítésével és beillesztésével a funkcionális zöldövezetekbe;
Az infrastrukturális költségek csökkentése, például a csapadékvíz zöldfelületekre vezetésével.
Vízellátás
A települési vízellátás megoldása során ökológiai és gazdasági megfontolásból elsősorban a gyorsan megújuló készletek használatának kell előnyt adni, a legnagyobb tisztaságú és legnagyobb előállítási költségű ivóvíz felhasználását pedig csökkenteni szükséges.
A jelenlegi vízhálózatok általában jelentős veszteséggel üzemelnek, azaz eleve számolnak azzal, hogy a tisztított víz egy bizonyos része el sem jut a fogyasztóhoz, hanem szivárgás, csőtörés, vagy egyéb okból hasznosítás nélkül kikerül a rendszerből. Ezért a már meglévő vízszolgáltatási rendszerek felülvizsgálata és a nagy veszteségű hálózatok rekonstrukciója, illetve cseréje elengedhetetlen.
A lakossági vezetékes vízfogyasztás országos átlagos értéke 101 l/fő/nap, vagy más dimenzióban 36,8 m3/fő/év (2004). Azonban a lakossági vízfogyasztásnak csak mintegy 5 %-a jut be az ember szervezetébe, további 25-30 %-a pedig testünkkel kerül közvetlen kapcsolatba (fürdés, mosogatás). Csupán e vízmennyiségnek kell minden szempontból kifogástalan (ivóvíz-minőségűnek) lennie. A tisztítás (mosás, gépkocsi mosás, takarítás, valamint WC-öblítés) céljára használt vizek minőségi követelménye lényegesen alacsonyabb szintű.
A jövőben a tiszta mélységi vízkészletekkel való takarékosság érdekében törekedni kell a talajvíznek a háztartásokban való szélesebb körű használatára. Ilyen felhasználási területek lehetnek az állattartási és ház körüli tisztítóvizek, WC öblítővíz, stb. Az ivóvízhasználatok során a víztakarékossági és ökológiai elvek előtérbe helyezését elengedhetetlenül folytatni kell. Ilyenek a szürkevizek és a tisztított szennyvizek újrahasznosítása, a kétkörös házi vízellátó rendszerek kialakítása, stb. Növelni kell a szennyvíztisztítást, többek között a felszín alatti ivóvízbázisok védelme érdekében
A különböző vízhasználatok javasolt forrásai:
Ivóvíz: vezetékes vízből, rétegvíz kútból.
Használati víz: vezetékes vízből, talajvízből, tisztított csapadékvízből.
Öntözővíz: csapadékvízből, talajvízből, tisztított kommunális vízből.
Néhány példa a „nem-hagyományos” vízszolgáltatásra
Párizsban parköntözés és úttestet-mosás nyersvízzel, külön hálózatból,
Kuvaitban „másodosztályú” édes-sós víz keverék szolgáltatás,
Japánban egyes helyeken a konyhai, fürdőszobai „szürke vizet” tisztítják helyben és WC öblítésre használják,
Dél-Kaliforniában tisztított szennyvízre alapozott ipari vízellátás (membránszűrős eljárással).
A várható jövő új megvilágításba helyezi a hazai ivóvíz és ásványvíz-készletek ésszerűbb hasznosítását, tartalékok képzését, a vízbázisok (elsősorban a felszín alattiak) fokozottabb védelmét. Annak is reális a veszélye, hogy a klímaváltozás kritikus viszonyokat eredményezhet a vízellátás, az ivóvíz ellátás egyes területein. A várható folyamatok eredményeként a karsztvizekbe való beszivárgás csökkenhet, emiatt a karsztvíz-készletek fogyása, karsztforrások elapadására is számítani lehet. (L4)
A lakossági és üzemi vízfelhasználókat az ésszerű fogyasztásra kell ösztönözni. Ezt nem csak az ivóvíz árának emelésével, hanem alternatív, más kifejezéssel nem hagyományos szolgáltatási rendszerek kiépítésével lehet elősegíteni.
A nem hagyományos vízszolgáltatási rendszerek közé tartoznak a következő megoldások:
Kétkörös rendszerek
Szürkevíz felhasználás
Csapadékvíz felhasználás
Két utóbbiról a következő alfejezetekben lesz szó.
Kétkörös rendszerek
A települések vízellátásában ellentmondás tapasztalható. Míg egyik oldalon egyre bonyolultabb és költségesebb vízkivételi rendszereket és víztisztítási módszereket alkalmaznak, addig a másik oldalon komoly problémákat kell megoldani, hogy megszabaduljanak az egyébként ingyen érkező vízellátástól, a városra hulló csapadéktól. Mindenütt ugyanaz a víz folyik a csapokból és a vécétartályokból egyaránt. Az ellentmondás ideális megoldása a kétkörös vízrendszer, ahol a használati víz mellett minden lakásban van egy olyan csap is, amelyen ivóvíz érkezik.
Kétkörös házi vízellátási rendszer
Csatornázás /csapadék- és szennyvízelvezetés/ és tisztítás
A városi vízgazdálkodás alapvető (mennyiségi) vonása, hogy a víz a szállítóeszköz szerepét tölti be. A magyarországi átlag 101 liter/fő napi fogyasztás elenyésző része kerül közvetlen emberi fogyasztásra (ivás, főzés) túlnyomó többsége mosás, fürdés és WC öblítés célját szolgálja, vagyis különböző szennyezőanyagokat szállít a szennyvíztelepre, esetleg közvetlenül a befogadóba.
A vízzel –különösen a nagy energia-befektetéssel ivóvíz tisztaságúra tisztított vezetékes vízzel– való takarékosság egyik legígéretesebb lehetőségét a víz szállítóeszköz szerepének újragondolása jelenti. A vezetékes víz felhasználásának körfolyamata a következő:
Kitermelés (általában felszín alatti vízből) > tisztítás > odavezetés > felhasználás (elszennyezés) > elvezetés > tisztítás > visszavezetés (általában felszíni vízbe).
Különböző típusú szennyvizek szétválasztása és külön kezelése lehet a probléma megoldásának egyik lehetősége. Ez a vizelet és széklet tartalmú feketevíz és a tisztálkodási, tisztítási folyamatokból származó szürkevíz külön gyűjtésével és tisztításával valósul meg.
A másik megoldás, ha a feketevíz keletkezését eleve megakadályozzuk száraz toalett használatával.
A vízfelhasználás mintegy harmadát a toalettek öblítésére használt víz teszi ki. Ennek során ivóvíz minőségű vizet használunk fel arra, hogy egy használható, értékes anyagból fertőzővé váló hulladékot állítsunk elő. A WC öblítésre használt vízmennyiség csökkentésére különböző víztakarékos szerelvények alkalmazhatók. A probléma gyökeres megoldását azonban a komposztálás jelenti.
A komposztvécé a székletet és vizeletet alakítja át hulladékból értékes tápanyaggá. Vidéki körülmények között bárhol megvalósítható, és némi átalakítással, plusz technológia beépítésével (például mesterséges szellőztetős ventillátorral), valójában a városokban sem lenne akadálya a vízöblítéses vécék kiváltásának.
A kommunális szennyvíz kezelésének tárgyalása előtt célszerű megismerni annak összetételét. A háztartási szennyvíz alapvetően háromféle forrásból tevődik össze :
A viszonylag nagy mennyiségű, de aránylag könnyen tisztítható és a szerves anyagok három alkotóelemét, a szenet, nitrogént és foszfort nagyjából egyforma mennyiségben tartalmazó technológiai vagy használati víz (fürdés, mosás, mosakodás)
A kisebb mennyiségű, de nagy tápanyagterhelést jelentő, és főként nitrogént tartalmazó, ürülékkel szennyezett víz (fiziológiai szennyvíz). A háztartási szennyvíz nitrogén terhelésének 80 %-át a napi kb. másfél liter emberi vizelet adja
A biohulladék, konyhai zsíros mosogatólé és kisebb-nagyobb növényi, állati darabkák, amelyek viszont a fiziológiai szennyvízzel együtt 50-50 %-ban felelősek a vízben megjelenő foszforterhelésért.
Abban az esetben, ha a fiziológiai szennyvíz keletkezésének lehetőségét nem zárjuk ki komposztvécé alkalmazása útján, a keletkező szennyvizet és a biohulladékot együttesen kezelve, sűrűbb, nagy tápanyag tartalmú szennyvizet kapunk, amelyet fekete szennyvíznek nevezünk. Kezelése lehetséges komposztálással (aerob környezetben), majd ezt követően trágyaként alkalmazható, vagy történhet anaerob környezetben, amikor a keletkező biogáz hasznosítható. Ezzel ellentétben a szürkevíz, amely nagy mennyiségben keletkezik, de híg, nem tartalmaz, csak nagyon kis mennyiségű nitrogént és foszfort, ezt nem is kell feltétlenül eltávolítani belőle, ha a kaszkádelv alapján olyan célra használják, amely ezt nem igényli.
Szennyvíztisztítás
A települések szennyvíz elvezetésének és tisztításának témakörében az önkormányzat célja a lakosság igényeit kielégítő, a településhez és környezetéhez , annak természeti és művi adottságaihoz legjobban illeszkedő, a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő, beruházási és üzemeltetési szempontból leggazdaságosabb megoldás kiválasztása.
A szennyvíz tisztítás megvalósítására több lehetőség van. Térségi, kistérségi szennyvíz-tisztító telephez való kapcsolódás, vagy település szintű tisztítótelep létesítése, illetve közműpótlós ún. egyedi megoldás alkalmazása.
Amennyiben a tisztított szennyvíz helybeni hasznosítására igény és lehetőség van, a kiválasztás szempontjai közül a decentralizált technológiákat lehet előnyben részesíteni. Közülük is preferálandóak a természetközeli módszerek, amennyiben táji és műszaki adottságok nem zárják ki alkalmazásukat.
A kiválasztási szempontok közül az alábbiakat emeljük ki:
Környezetvédelmi előírások és környezeti hatások.
Vízgazdálkodási szempontok, hasznosítási célok: (öntözés, tározás, stb.)
Megfelelő befogadó jelenléte, szükséges terület biztosítása
Tájba illeszkedés, táji adottságok kihasználása (domborzat, meglévő nádasok)
A természetközeli szennyvíztisztítási megoldások előnyei:
kevesebb energia,
jelentős párolgás,
talajvíz utánpótlás.
A természetközeli szennyvízkezelésnek alapvetően három változata lehetséges:
a természetes vízi élőhelyek természetes öntisztuló képességének kiaknázása,
az épített, mesterséges vízi élőhelyek,
a szennyvíz regeneráló és újrahasznosítási rendszerek.
Az természetközeli (alternatív) megoldások közül a leginkább elterjedt, sokoldalú alkalmazhatósága és nagyfokú rugalmassága miatt, az úgynevezett gyökérzónás nyílttéri szennyvíztisztító, amely kis méretekben és megfelelő szabad tér rendelkezésre állása esetén a leggyakorlatiasabb megoldás mind a szürkevíz, mind a feketevíz kezelésére és akár a környezetbe való visszajuttatására, akár pedig újrafelhasználására. A gyökérzónás szennyvíztisztítási módokat kistelepüléseknél, vagy különálló településrészeknél lehet alkalmazni, ahol elegendő hely áll rendelkezésre a kialakításhoz. Fontos feltételek még, hogy sérülékeny vízbázist ne veszélyeztessen és a szakhatóságok a létesítéshez hozzájáruljanak.
A természetközeli tisztítási technológiák egyik előnye, hogy energia-igényük minimális, ugyanakkor ÜHG kibocsátásuk hasonló mértékű, mint a művi tisztítóknak.
A település és a kistérség tisztított szennyvízre vonatkozó vízgazdálkodási szempontjai akkor elégíthetők ki, és annak hasznossága akkor meríthető ki, ha a szennyvizet nem vezetik ki a térségből és a tisztítás helyben történik. Ez estben van lehetőség a szennyvíz utóhasznosítására (öntözés, talajvíz-visszapótlás, vízfelület kialakítás, stb.).
A települési tisztított szennyvíz mint készlet, elsősorban mezőgazdasági hasznosítási lehetőségeket (aszály elleni védekezés) rejt magában, de felhasználható a felszíni vízkészletek növelésére is. A szennyvíz különböző célokra történő felhasználásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a „hagyományos” szennyező anyagokon kívül egyéb, a használat során komoly problémát okozó mérgező szerves vegyületeket, illetve a fémszennyezéseket is tartalmazhat. A tisztított szennyvízzel való öntözést csak a vonatkozó a vízminőségvédelmi, egészségvédelmi és agrotechnológiai szabályok betartásával lehet végezni.
A csatornázás rendszerei
A csatornázás hagyományos rendszerei az egyesített és az elválasztott hálózat.
A szennyvíz- és csapadékvíz-gazdálkodás fenntartható gyakorlatának elérése érdekében célszerű a különböző minőségű vizeknek a keletkezés helyén történő szétválasztása. Ez nem csupán javítja a tisztítás hatásfokát, de hatékonyabb újrahasznosítást is lehetővé tesz.
Egyesített rendszer esetén a szennyvíz-tisztító telep túlterhelésének megelőzésére záporkiömlőket építenek be, mely higított szennyvizet bocsát be közvetlenül a befogadóba. Ennek a felszíni vízpótló szerepe pozitív, azonban a vízfolyás vízminőségére gyakorolt hatás negatív.
Az elválasztott rendszer két hálózatból áll, melyek közül a szennyvízcsatorna a települési szennyvizet, míg a csapadékcsatorna a település vízgyűjtőjére hullott csapadékvizet vezeti le, függetlenül attól, hogy igényel-e tisztítást. Ebben a rendszerben a csapadék felszíni vízbe vezethető, vagy későbbi hasznosításra tározható, illetve a szennyezettség mértékétől függően megtisztítható (pl. gyökérzónás tisztítással)
A hagyományos rendszerek továbbfejlesztéseként jelentek meg a javított rendszerek:
Javított egyesített rendszerű csatornázás (a csapadéknak csak a lemosó hányadát vezeti a szennyvíztelepre)
Javított elválasztó rendszerű csatornázás (a tisztítást igénylő csapadékhányadot a csapadékvíz-tisztítóba vezetik. A tisztítást nem igénylő csapadékvizet tárolás, beszivárogtatás, vagy használat útján csökkentve, közvetlenül vezetik a befogadóba.
Csapadékvíz elvezetés és kezelés
Az elmúlt évtizedben megváltozott a csapadékvíz mennyiségi kezelésének szempontja, a „szabaduljunk meg tőle minél gyorsabban” szemléletet felváltotta az „amilyen lassan csak lehet” nézet, természetesen az elöntési problémák elkerülésével.
Ezzel egyidejűleg felértékelődött a csapadékvíz, mint készlet. Helyi felhasználása nem ivóvíz minőséget igénylő célokra ma már terjedőben van, és a jövőben minden bizonnyal jelentősége növekedni fog. A belvárosi területeken a burkolt felületekről a csapadékvíz túlzott elvezetése következtében a növekvő talajvízmélység miatt is megoldást kell találni a talajvízpótlásra, a növényzet vízellátásának javítása céljából. Ehhez lehetővé kell tenni a csapadékvíznek a korábbinál nagyobb arányú beszivárgását.
Az éghajlatváltozás során az összességében kevesebb csapadék intenzitása megnövekedett, emiatt a talajba beszivárogni képes hányada csökken, a lefolyásé növekszik, amely mind a belterületeken, mind a külterületeken jelentős elöntéseket, és egyéb gondokat eredményezhet.
Ha a talajvíz csapadékvíz általi utánpótlódásának egyensúlya a csapadékvíz-beszivárgás megszűnte miatt felborul, a talajvíz trendszerű süllyedése a vízellátást, a vegetáció fejlődését, az épületek süllyedését, stb. is befolyásolja.
Az elöntések elkerülése érdekében, a beszivárogtatás lehetőségének megteremtésén túl -az egyre hevesebb csapadéktevékenységet figyelembe véve- a csapadék bizonyos részének elvezetésére is szükség van.
A csapadékvíz-elhelyezés lehetőségei és előnyei:
Szikkasztás » talajvíz dúsítás
Tározás » párolgás mikroklíma alakítás
Vízfolyásba vezetés » vízkészlet növelés
Bár vízháztartási szempontból előnyös a csapadékvíz lehető legnagyobb arányú helyben tartása, de mint minden hasonló kérdésnél nem csak a vízmennyiségi, de a vízminőségi szempontok is nagy hangsúlyt kell, hogy kapjanak. Ennek figyelembe vételével megfontolandó, hogy a nagyobb forgalmú útszakaszok jelentős szennyezésnek kitett felületeiről lefolyó csapadékvizek esetében a szikkasztás (beszivárogtatás) talajvízkészlet növelő hatása, vagy ugyanennek szennyező hatása a jelentősebb. Meg kell vizsgálni a felszíni befogadóba vezetés lehetőségét, illetve vízminőségi követelményeit. A döntéshez a várható szennyezések mértékét, a talajvíz szintjét, a lejtési viszonyokat célszerű figyelembe venni.
A csapadékvíz-elvezető hálózat optimális méretezése érdekében lefolyás-szabályozási módszereket célszerű alkalmazni. Ugyancsak megfontolásra érdemes a csúcs-vízhozamok csökkentése céljából csapadéktározók kialakítása.
A keletkezés helyén történő szabályozás
Beszivárogtatás gyepes, bokros területen, ahol a víz a gyökérzet által is segítve szivárog a talajba. Tetőkről, utakról lefolyó vizeket szikkasztanak ily módon általában
Teknős beszivárogtatás házsorok között 
Beszivárogtatás nyílt árokban, A csatornafenék zúzott kővel való kiépítése javít a módszer hatásfokán, de a döntő tényező a talaj vízáteresztő képessége és a talajvíz-szint mélysége a terepszint alatt.
Bioszűrő vápák. Fűvel, vízinövényekkel beültetett mélyedések kiválóan alkalmasak a szennyezőanyagok kiszűrésére. Ezek a sekély csatornák, minimális, vagy éppen nulla fenékszélességgel kiváló biofilterek, és a gyökérzetnek is köszönhetően beszivárogtató hatásuk is van, ezért mennyiségi és minőségi szabályozást is jelentenek
Beszivárogtató tó. A tófenék vízáteresztő kell legyen. A vízszint veszélyes méretű megemelkedését a csatornahálózatra csatlakozó vészkiömlő akadályozza meg. Lényeges a tófenék rendszeres kotrása, az üledék eltávolítása céljából.
Felszín alatti szivárogtató tározás. Nagy hézagtérfogatú anyaggal (pl. zúzott kővel) kitöltött, föld alatti tározótér. A vízzáró felületekről ide vezetik a lefolyó vizet, ahol az tározódik, majd lassan elszivárog a talajvíz felé. Nagy porozitású talaj esetén a lefolyó vizek tározótér kiépítése nélkül, közvetlenül vezethetők a talajba.
Csapadékvíz beszivárogtatás
Porózus, vízáteresztő burkolat. Főleg fejlett infrastruktúrájú országokban alkalmazzák, ahol a nagy csatornasűrűség miatt a talajvíztükör lesüllyedt a városok alatt. Talajvízdúsításon kívül vízminőség-védelmi szerepe is lehet, megfelelő szerkezeti kiépítés esetén.
A keletkezés helyén (decentralizáltan) történő beszivárogtatás tervezésénél nagy gondot kell fordítani a talajvízvédelmi követelményekre. Különösen a közlekedési pályákról lefolyó csapadékvíz szennyezettsége miatt, a talajvíz károsodása is előfordulhat
A csapadékelvezető-rendszerek gazdaságilag optimális kiépítése szükségessé teszi a nagy intenzitású csapadékok lefolyás-szabályozását.
A felszíni lefolyás kiegyenlítése lehetséges az összegyülekezési idő megnövelésével. Ennek egyik módja a felszíni lefolyás érdességének növelése, kockakő, vagy kőlap burkolat alkalmazása aszfalt helyett. A megoldás másodlagos előnye a beszivárgó vízmennyiség növekedése.
A közművi szabályozás lassító műtárgyak beépítésével valósítható meg. A nyelő, vagy csatlakozó műtárgy szűkítése révén a csapadékvizet tárolhatjuk olyan vízzáró burkolatú felületeken, ahol a tócsásodás nem okoz kellemetlenséget. Így például:
Lapostetős épületeken néhány centiméteres tározás érhető el az ejtőcső szűrőkosara köré ültetett korlátozott átbocsátású gyűrű segítségével. Természetesen ehhez a tető megfelelő szigetelése szükséges.
Az előbbinél ökologikusabb módszer a városi zöldtetők létesítésével a csapadék részleges megkötése.
Gépkocsi parkolók tározásra történő igénybevétele megfelelő áramlásszűkítő beépítése és a terület kialakítása révén bár ez a gépkocsik megközelítését nehezíti a tározás ideje alatt.
A záportározó tavak, illetve medencék lényege, hogy a belépő csatornák vízszállító képessége nagyobb a kilépőkénél. Tározásra épp úgy alkalmazhatók zárt medencék, mint nyitott, a fenéken burkolt, vagy burkolatlan tavak. A tározás jellege szerint megkülönböztethető:
átmeneti tározás, ami „száraz” tározóban valósul meg. Ez lehet medence, de nyílt, mélyen fekvő terület, pl. park is;
vízvisszatartás, amelynek létesítménye a „nedves” tározó. Ebben állandóan van víz, és gyakran szolgál rekreációs célra is, és igen esztétikus tud lenni, ha jól illeszkedik a városképbe.
Kistelepüléseken a csapadékvíz elvezetésére az ingatlanok és a közterületek határán - általában a járda és az úttest között – vezetett, beszivárogtatásra képes, füvesített vagy esztétikus burkoló-elemekkel fedett árokrendszer javasolható. A csapadék-elvezető árok vagy a vízfolyás betonburkolata helyett a természetes mederkialakítás, a visszafüvesítés a kellemes megjelenésen túl a víz öntisztuló képességén is javít.
A zárt szelvényű csapadékcsatorna szakaszok a városokban és a belvárosi beépítettségű településrészeken alkalmazhatók. Ezen kívül ilyenek lehetnek a település műemléki részei, illetve azon útszakaszok, ahol a nyílt árok kialakítására nem áll rendelkezésre megfelelő terület.
Kistelepüléseken a lefolyó csapadékvíz általában kevésbé szennyezett, mint a városokban, ezért tisztítás nélkül a befogadóba vezethető. Amennyiben szükséges, a csapadékvíz és belvíz tisztítására is alkalmas a tájba illeszthető növényzettel telepített tó.
A városi vízgyűjtő a mindennapi városi tevékenység következtében szennyezett. Ezért a csapadékvíz a lefolyás első hullámában -különösen hosszabb száraz időszakot követően- a felszínről felszedett anyagoktól szennyezett lehet,. A lebegőanyagon kívül nehézfémek és állati ürülékek képeznek jelentős szennyezőanyag-forrást a városi lefolyásban. További terhelést jelent a befogadóra nézve a ritkább csapadékesemények során bekövetkező, egyesített csatorna-rendszerekből történő átbukás. Ehhez járul még a csatornában korábban leülepedett anyagok felkeverődése, továbbá a csapadék által átöblített atmoszféra nedves kiülepedéséből származó szennyezés. Az összhatás a lefolyás első időszakában azt eredményezi, hogy a csapadékvíz a háztartási szennyvíz mértékét meghaladóan szennyezett. Ennek terhelése stressz-szerűen érheti a csak kisebb hígítást biztosítani képes befogadót, ezért a csapadékvíz kezelése minőségi szempontból is szükséges. A mennyiségi kezelés, illetve gazdálkodás (tározás) jól kiegészítheti a minőségi jellegű beavatkozást.
A csapadékvíz minőségi kezelésére számos fizikai, kémiai és biológiai eljárás létezik. Az első fokozatban a domináns folyamat a darabos szennyezés fizikai szűrése, illetve a gyors ülepítés. Ez eltávolítja a beérkező szemetet és durva hordalékot. A második fokozatban is az ülepítés és a szűrés dominál. Ez javítja a lebegőanyag eltávolítását és bizonyos mennyiségű tápanyagot és fémet is eltávolít. A harmadik fokozat uralkodó folyamata az intenzív ülepítés és szűrés: biológiai felvétel és adszorpció. Ekkor a tápanyagok és fémek további eltávolítására kerül sor. A legtöbb esetben a különböző módszerek kombinációja szükséges az eredmény elérése érdekében.
A gyökérzónás tisztítási rendszer elsődleges célja a finom hordalék és a tápanyag eltávolítása. Előnye, hogy viszonylag jó eltávolítási hatásfokkal működik a csapadékesemények széles tartományában. Élőhelyet, rekreációs lehetőséget és esztétikai értéket egyaránt képvisel, így a több-szempontú tervezés egyik eszköze lehet. A stabil vízborítás fenntartásához „megbízható” hozzáfolyás kell, illetve a talajvíz megfelelő magassága biztosíthatja, hogy ne száradjon ki a rendszer. Ez egyben a talajvízzel való kölcsönhatást is jelzi. Kialakítását tekintve általában legalább két egységből áll. Egy mélyebb felvízi tározótóból, ahol legfeljebb a parti sávban található vízinövény és egy sekélyebb alvízi vizenyős területből, ahova vízi, mocsári növényeket telepítenek. Ez a tulajdonképpeni „épített gyökérzóna”, vagy makrofita zóna
Csapadékvíz hasznosítási lehetőségek
A csapadékvíz, mely ellentétben a felszín alatti vízzel, nem köztulajdon, alkalmas különböző háztartási és ház körüli vízigény kielégítésére, és mivel kezelése nem igényel különleges képzettséget, alternatív vízkészletet jelenthet az ingatlan tulajdonosa számára. Az ivóvíz minőségű víz igénybevétele számos esetben (pl. mint szállítóeszköz) nem indokolt, ezért a csapadékvíz helyben történő hasznosítása komoly tartalékokat jelent. Ennek egyszerűbb esete (öntözés) már tapasztalható, a házon belüli felhasználás technikája pedig kialakulóban van. Megvalósításához elengedhetetlen bizonyos szemléletváltás és technológiai fegyelem, tehát a lakosság tájékoztatása, ill. tudatformálás. A hasznosítás mellékhatása a csatornahálózat és a szennyvíztisztító telep tehermentesítése.
A csapadékvíz felhasználási lehetőségeit a gyűjthető mennyiség, a tárolás/tározás formája és a tisztítás mértéke határozza meg.
A házi ciszternákban tárolt csapadékvíz kertöntözési és háztartási vízként hasznosítható. A közterületekről lefolyó csapadékvizek tározásával a felszíni vízkészlet növelhető. A közösségi csapadéktározó-tó rekreációs célokra is alkalmas lehet. A vízfelületek a környező táj-település arculatának részei, azok klímájára is hatással vannak.
Az ingatlanonkénti csapadékvíz gyűjtésére ciszternák létesíthetők. Kertöntözésre való felhasználásához csak a mechanikai szennyeződések (por, falevél, stb.) szűrésére van szükség. Háztartási célú (vezetékes) felhasználáshoz homokszűrőn való tisztítás is elengedhetetlen.
Kavicsszűrő és homokszűrő
Különösen sokcélú felhasználási lehetőséget nyújt a tetőfelületekről összegyűjthető csapadékvíz akkor, ha nem csak a mechanikai tisztításra kerül sor, hanem (egy egyszerű szerkezet közbeiktatásával) megoldják, hogy az úgynevezett „lemosó csapadékrész ne kerüljön a gyűjtőtartályba. Lemosó csapadéknak az eső kezdeti szakaszában lefolyó mennyiséget nevezzük amely a tetőfelületek szennyeződésének jelentős részét magával sodorja. A csapadékvíz többcélú hasznosításához homokszűrős, vagy egyéb (pl. aktív szenes) tisztítási megoldást kell alkalmazni. A tetőfelületekről gyűjtött csapadékvíz átlagos esetben a háztartásonkénti használati vízigény mintegy 25-30 %-át tudja fedezni. A tárolókból túlfolyó víz a házi kertekben kialakított tavacskákba vagy a csapadékelvezető hálózatba vezethető.
Kerti tó kialakítása
Tanulmányok 45 liter/fő/nap csapadékvíz használati lehetőséget mutatnak ki. Erre elsősorban családi házak, nyaralók esetén nyílik lehetőség, ahol WC-öblítésre, mosásra, bel- és kültéri burkolatok tisztítására, öntözésre, kerti díszmedencék feltöltésére, vízpótlására lehet használni az ily módon nyert vizet. 600 mm-es évi csapadékmagasságból kiindulva és 75%-os kihozatalt feltételezve 67,5 m3/év felhasználható mennyiség adódik. A kielégítés biztonságához, természetesen tározóra van szükség. Célszerű két külön ciszterna építése a ház és a kert igényeihez alkalmazkodva. Egy havi tartózkodási időt feltételezve kb. 5 m3-es tározóra van szükség a ház számára, míg a kerti locsoláshoz szükséges mennyiséget a vegetációs időszak figyelembe vételével célszerű ciszternában tárolni. A csapadékvíz megfelelő előtisztítását biztosítani kell, melyre számos megoldás létezik (előszűrő akna, csőszűrő, szűrőkosár, stb. Algásodás veszélye miatt a felszín alatti ciszterna kiépítése javasolt
Esővíz hasznosítás sémája
Tetőfelületről gyűjtött esővíz tárolása és házi hasznosítása
Vízrendezés és vízkárelhárítás (vízfolyások, állóvizek)
A szélsőséges meteorológiai és hidrológiai jelenségekre és folyamatokra (árvizek, özönvízszerű zivatarok, stb.) a jövőben is biztosan számítani lehet. Ezek jelentős, környezeti, gazdasági, szociális károkat, problémákat okozhatnak, melyeket megelőzni, mérsékelni szükséges.
A vízgazdálkodás komplex értelmezése szerint a vizek kártételeinek megelőzése, valamint a károk lehetséges csökkentésére való felkészülés elengedhetetlen része a fenntartható vízgazdálkodás koncepciójának. Az elővigyázatosság és a megelőzés nagyságrendileg kisebb költségekkel jár, mint az általuk elkerülhető folyamatok által okozott károk.
A törvény által előírt önkormányzati feladatok és a támogatási források szabta keretek között saját települési/kistérségi vízgazdálkodási stratégia kidolgozására van szükség. A stratégia kidolgozása során figyelembe kell venni a klímaváltozás kutatásának legújabb eredményeit. Ez csak a polgárok részvételével lehet hatékony, ezért e területen is a helyi részvételi folyamat követése célszerű. A folyamat minden lépése a nyilvánosság előtt és a polgárok részvételével valósítható meg.
A települési vízrendezési feladatok tekintetében extrém intenzitású esőzések során kialakuló helyi „özönvizek”, és (lejtős területeken) sárlavinák kártételeinek csökkentése érdekében fejleszteni szükséges a csapadékelvezető hálózatot. Tározók, hordalékfogók, állékony medrű csapadékcsatorna-hálózat lehetnek a legfontosabb megoldások.
A települési vízrendezés sajátos feladata a belterületi állóvizek, kezeletlen medrek rendezése. Gondozatlanságuk nem csupán esztétikai probléma, de sok esetben közegészségügyi gondokat is felvet. Ezek a vízfelületek számos hasznosítási lehetőséget nyújtanak, melyet célszerű a településrendezés során kihasználni. Lényeges hatás a víz klímaszabályozó szerepe, mely különösen a települések belterületein érvényesül.
Medgyasszay Péter
fenntarthato.hu
A cikk tartalma Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-úgy add tovább! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
