Avagy hogyan próbálják kilopni a szádból az utolsó falatokat is "helyi" érzéstelenítéssel.

-Tiszteletre méltó fellépésű, fennkölt, az üdvözülést sugalló tekintetű és arckifejezésű emberek ígérik neked, hogy elhozzák számodra a kánaánt. Az ő saját kicsi, kedves, a te közösségedre szabott kánaánjukat amely ők alkottak fáradtságos munkával csak neked és amely mindeddig rejtve maradt a világ szeme elől, de ők ezt most elhozták és átadják neked. Nem kérnek érte cserébe semmit csak azt, hogy előbb te add oda a saját javaidat. Azt a keveset ami még maradt. Az utolsó fillérjeidet. Az utolsó falatot is a szádból. És neked ez jó lesz! De még milyen jó! Csak hallgass rájuk és euforikus örömökben lesz részed! Ők maguk a megtestesült  megváltás!

-Mindig tisztelettel vegyes érdeklődéssel figyeltem a kóklereket. Van bennük, a tevékenységükben valami titokzatos amit nagyon régen próbálok megfejteni. Most rájöttem! Kétféle magyarázata van a jelenségnek. Legalább. Az egyik, hogy fáradhatatlanul próbálkoznak, hátha valakit sikerül megtéveszteniük. Mindenkit körbetapogatnak, mindent kipróbálnak, hisz vesztenivalójuk nem sok van. A másik az, hogy alapjában véve igen kitűnő pszichológusok lehetnek, mert szinte tévedhetetlen pontossággal választják ki áldozataikat. De ez még mindig nem adott mindent kimerítő magyarázatot a jelenségre. A titok harmadik elemét volt a legkatartikusabb és legmegrázóbb felismerni. Ez azonban annak ellenére, hogy nagyon fontos a jelenség megértésében, nem köthető hozzájuk. Mármint a kóklerekhez.
Eleinte én is nehezen akartam elhinni. Pedig ez a legfontosabb.
Hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk!!

-Amikor a sokadik előadást hallgattam, a sokadik cikket és leírást olvastam a helyi pénzekről, egy szörnyű gyanú kezdett motoszkálni bennem. Az a felismerés erősödött bennem egyre jobban, hogy ez az ötlet néhány ritka és tiszteletre méltó kivételtől eltekintve ez egy borzasztó primitív szélhámosság.
-Szinte minden ilyen kezdeményezés legfőképpen arról szólt, hogy forint helyett használjunk más fizetőeszközt. Ezt eddig értettem, de minduntalan azt kérdeztem önmagamtól és időnként az előadóktól, hogy minek? Kérdésemre megkaptam a frappáns választ, hogy a fogyasztást és ezzel a pénzforgalmat helyben tartsuk. Érthető e törekvés, de minek ehhez használt villamosjegyet bevezetni pénz helyett? Erre a forint is tökéletesen alkalmas, csak el kell magyarázni az ütődötteknek, hogy ne rohanjanak a szupermarketbe mint akiket üldöznek amint megkapták a javadalmaikat , hanem vásároljanak a helyi termelőktől, mert ekkor azok is tudnak majd vásárolni és ha ők is helyben vásárolnak ,akkor a pénzt valóban a közösségen belül tarthatjuk. Legalább is egy darabig. Amíg csak valakinek olyan igénye nem keletkezik, amit a helyi termelők nem tudnak kielégíteni. Igaz, hogy ez sem lenne kevés. Ilyen, a pénzt kicsalogató igény persze keletkezik, mert a jó reklámok gondoskodnak róla. Az a gyanúm, hogy ehhez azonban mentalitást, közgondolkodást kellene váltani és nem pénznemet. Ennek a célnak az eléréséhez ez is bőségesen elég lenne.
-A másik, kételyeimet ledorongoló magyarázat az volt, hogy ettől fellendül és fejlődik a helyi gazdaság. Oszt má mé tenné ezt? Ha a helyi asztalosnak babszemmel, vagy konfettivel fizetek attól mi változik? Ha a bevételéből új gépeket vesz, nagyobbítja a műhelyét és felvesz még két alkalmazottat, így olyan volumenű munkákat is el tud vállalni amelyeket eddig nem tudott, azaz többlet értéket állít elő és a munkát nem egy külhoni cég kapja, attól valóban növekszik a helyi gazdaság. De ezt forintból is megteheti, csak azt kellene elmagyarázni neki, az ökörnek, hogy ne egy harmadik új terepjárót vegyen, hanem gépeket. Megint csak oda jutottam, hogy gondolkodást kellene váltani és nem pénzt oda meg vissza. Azt azért hosszas győzködés után beláttam, hogy népnevelés helyett egyszerűbb a racionális döntésre képtelen pórnépet egy ilyen primitív trükkel becsapni.
-Ez valóban indokolhatja egy ilyen lokális fizetőeszköz bevezetését.
Ez ellen nekem sem volt több érvem.

-Azt is megértettem - ha nem is rögtön csak némi idő elteltével, sok-sok  magyarázat után amivel megpróbáltak meggyőzni az ellenkezőjéről-, hogy amíg a bugyuta pórnép az érdekében tevékenykedő szervezettől forintért vásárolt babszemeivel játszik, addig a tőle cserébe beszedett forint a szervezet bankszámláján, neki nem csekély hasznot hajtva kamatozik. Ez tényleg nagyon jó, a bankoknak is, a szervezetnek is aki a rendszert működteti, sőt jó a forintnak is hisz ettől nőnek a megtakarítások. Amíg az értetlen pór a játékkártyájával foglalatoskodik, addig erre a forintbetétre mint fedezetre akár kölcsönt is lehet felvenni. Másnak ez miért ne lenhetne jó? Na jó, mindenki másnak tényleg nem jó. A résztvevőknek a legkevésbé. Mindenkinek nem lehet jó! A visszaváltásért már csak valami egészen elenyésző összeget kell fizetnie annak aki végérvényesen meg akar szabadulni ettől a hasznos újdonságtól.
Az, hogy van olyan változat amelyik még az értékét is folyamatosan veszíti (szegény szerencsétlen Gesell, Ő ártatlan) és ezt a pillanatnyi birtoklójának rendszeresen pénzzel kell megváltania mert csak így marad a vásárlóértéke állandó, már igazán csak az ínyenceket érdekelheti.

-Ilyen szépségeibe a pénzkibocsátásnak mi nem akartunk belemerítkezni, ezekbe a mélységeibe a helyi pénz használatának nem óhajtottunk lemerülni. Mivel egy helyi polgármester a barátom és neki -valami érthetetlen okból-az a fixa ideája, hogy segít az embereken és mindenkinek munkát fog adni, hát belevágtunk. Súlyos hiba volt. Mi egyszerűen csak egy hasznos és használható rendszert szerettünk volna kialakítani. Nem gondoltuk, hogy ez szinte lehetetlen. Álljon itt örök mementóul  mindenkinek! Jót tenni tilos! A világ rendje és a természet megbosszulja ha valaki lelkesen, de hozzáértés nélkül a dolgába avatkozik.

-Az alapelgondolás a következő volt. Az önkormányzat a munkanélkülieket összefogva gyümölcsök, olajtök, bab, kukorica és még néhány növény termesztéséhez és a termények egy részének a feldolgozásához biztosította a szükséges feltételeket. Föld, szerszám, vetőmag stb. Ezekkel az eszközökkel a munkanélküliek valódi piaci értékkel bíró, értékesíthető termékeket termelhettek volna. Viszont ez alatt az idő alatt nem nézhették volna a tévét és nem ülhettek volna a kocsmában.
Ezt nem tudtuk megoldani, illetve bevallom férfiasan, hogy nem is gondoltunk rá. Ez később megbosszulta magát.

-A koordinálási, szervezési, értékesítési feladatokat egy nonprofit szövetkezet felügyeletére szerettük volna bízni, az elvégzett munkát pedig a szövetkezet munkaórában egy cetlin minden dolgozónak igazolta volna. A megtermelt és néhány feldolgozott élelmiszert a szövetkezet maga is értékesíthette volna saját telephelyen és piacokon, valamint a helyi bolthálózat forgalmazza, de nemcsak helyben hanem az összes boltjában, állt az előzetes tervben. Az értékesítő bolthálózat így olyan bevételhez jut ami enélkül nem jött volna létre, ugyanis ezek az emberek ha ezt a termelést nem végzik, értéket nem állítanak elő, jövedelemhez nem jutottak volna a bolthálózaton keresztül, így ezt a jövedelmet nem is vásárolhatták volna le ugyanott. A megnövekedett választék, a friss áruk miatti forgalom növekedés és az alacsonyabb beszerzési költség miatt (nincs szállítás a termelőtől, nincs tőkelekötés stb.)alkalmazható nagyobb árrés ezeken az árukon lehetővé teszi, hogy az értékesítő a munkaórát igazoló cetliket pénzként elfogadva minden vásárlásból még tíz százalék árengedményt is adhat az ezzel vásárlónak.
-A dolgozók a saját munkaigazolásukat természetesen kedvezményes áron levásárolhatják a szövetkezetnél belső forgalomban, de el is adhatják, vagy megtarthatják év végéig. Év végén a szövetkezet összesíti a bevételeit, levonja a költségeket és az év közben kiadott, addig fel nem használt szövetkezeti munkajegyek számával elosztva meghatározhatja a jegyek pénzbeni értékét. Ezután ezt minden tulajdonos tetszése szerint pénzre válthatja, vagy bármilyen más módon felhasználhatja azokat. Nagyon elégedettek voltunk önmagunkkal.
Innen már csak cirka egy évre volt szükség mire a szereplőkkel meg tudtuk értetni, hogy ez még akár jó is lehet. Sőt, ez mindenkinek jó lehet. Ezt mondjuk egy kicsit nehezebben értették meg. Sokáig kérdezgették, hogy hogy lehet ez jó mindenkinek? Itt tényleg nem lehet lopni? Nekünk sem? Nektek sem? Egy kicsit sem? Legalább néha-néha? De miért nem? Akkor ez így senkinek nem lehet jó! Akkor meg mi a jó ebben?
Erre az utolsó kérdésre még mi sem tudtuk a biztos választ, de reménykedtünk.

-Magyaráztuk a jól működő olasz szövetkezeti rendszert, meg a spanyolt, nem is beszélve a svájciról a választott tisztségviselőket, a független könyvelőt, szóval mindent ami meggyőzően hangzott. Nem kevés munkával sikerült odáig eljutnunk, hogy úgy láttuk minden erőfeszítésünk ellenére ez akár még működhet is. Nem mondom azért valószínűleg meglepődtünk volna ha működik, de ez a lehetőség sem volt kizárható.
-Amikor végre elégedetten hátradőltünk, egyszer csak belém hasított a felismerés. De hisz mi feltaláltuk a meleg vizet! Meg a TÉESZT újra. Bár emlékeim szerint az mintha nem lett volna ennyire jó ötlet. Talán a pártpolitika kinevezte vezetők miatt? Az olaszoknál ezeket választják. Ez lehet náluk a baj. Talán ezért működnek jobban az olasz szövetkezetek?
Most már csak abban reménykedhettünk, hogy a többiek nem emlékeznek erre az időszakra. Ha rájönnének végünk van.
Nem jöttek rá. De a véget így sem sikerült elkerülnünk. Váratlan volt és olyan irányból érkezett, amire nem számítottunk.
Az utolsó megbeszélések egyikén felállt egy közmunkás és azt kérdezte:

-No jóvan, eszt értem, de nyáron a melegbe ki fog ott dógozni?-

Nem tudtunk neki válaszolni. Igaza volt. Erre nem gondoltunk.

-Az előző pógármesterné nem kölött a segélyé dógozni.-

Fejezte be a gondolatmenetet. A képviselő testület feloszlatta magát, a polgármestert leváltották és újra a régi polgármestert választották meg.

-Én pedig azóta is egyre csak csodálkozok magamon.
Mennyivel hülyébb vagyok mint a kóklerek?
És mennyivel szegényebb!!

                                                          Melampo