Világmegváltók

Avagy a pénz filozófiája


-Jól nézd meg amit a kezedben tartasz. Az egy darab papír. Nézd meg alaposabban.  Ha még alaposabban megnézted akkor is csak egy darab papír marad. Mitől lenne ennek értéke? Jól látod. Nincs is neki. Csak egy darab papír.

-És most fussunk neki még egyszer. Amit a kezedben tartasz az maga a korlátlan hatalom. Eszköz, amely kezedbe adja a föld minden élőlényének sorsát, a saját jövődet,  a gyermekeid, unokáid jövőjét. Korlátlan uralmat biztosít térben és időben annak akinek a kezében van. Kiadnád ezt a hatalmat a kezedből minden ellenszolgáltatás és feltétel nélkül? Lemondanál róla önként, minden kényszer nélkül örökre? Ugye, hogy nem?
Pedig ezt tetted!

-A papír amit a kezedben tartasz attól válik pénzé, hogy a gazdasági közösség tagjai elfogadják cserébe az általuk készített, birtokolt, de nem saját használatra szánt javakért. Annak reményében teszik ezt, hogy amikor nekik szükségük lesz valamilyen más termékre, ők is elcserélhetik az általuk vágyott termékre ezt a darab papírt.
Bíznak benne, hogy a közösség minden tagja betartja ezt a hallgatólagos egyezséget. A törvények amelyek ezt kodifikálják csak szűk körben, rövid ideig képesek ezt kikényszeríteni. Amikor bármilyen okból csökken  a hajlandóság a közösségen belül a cserére, az azonnali pénzügyi összeomlással jár. Ilyen helyzetekben tudatosul a közösségek tagjaiban, hogy ez a papír nem ehető, nem iható, nem melegít, nem gyógyít. Csak egy darab papír. Ilyenkor szokták az utcán mázsaszám söpörni, gyújtanak be vele, vagy tapétázzák ki a kamrát.

-Ha előállítasz valami amit magad nem tudsz vagy nem akarsz azonnal helyben felhasználni, de tárolni költséges, esetleg az értéke csökkenhet, vagy nem tárolható, érdemes felajánlani a közösség tagjainak, hogy ha közülük valakinek szüksége van rá használja. Ha valamit a képességeid, gyakorlatod, vagy bármi más lehetőséged miatt módodban áll a többieknél gazdaságosabban előállítani, akkor érdemes kizárólag ezt csinálnod. Aki a produktumodat átveszi tőled, ad cserébe egy ígéretet, hogy a közösség bármely tagjától, bármilyen formában ezt az értéket, bármikor visszakérheted. Ez az ígéret egy kis darab papírra van ráírva. Ez a kis darab papír nem ér semmit. Ha bízol benne, hogy a közösség tagjai ezt az ígéretüket betartják, akkor érdemes ezt a kis darab papírt megőrizned, mert erre van ráírva, hogy a közösség tagjai mennyivel tartoznak neked. Az érték az az, amelyet te előállítottál és kölcsönadtál a közösségnek. Amit cserébe kaptál az csak az ígéret, hogy ezt neked visszaadják, ha kéred. Ezek a csereügyletek, ez a munkamegosztás és specializálódás azért jöhet létre, mert a közösségen belül megvan az egymás iránti bizalom, mindenki bízik benne, hogy a közösség összes tagja be fogja tartani ezt a hallgatólagos egyezséget. A munkamegosztás és az árucsere csak azért tartható fent, mert bíztok egymásban. A kis darab papír amit pénznek nevezel csak az információt hordozza, hogy a többiek mennyivel tartoznak neked. Amíg a bizalom töretlen, számtalan ilyen kötelezvényt elfogadsz a közösségtől, bármennyit hajlandó vagy kölcsönözni nekik bízva benne, hogy amikor szükséged van rá vissza is kapod.

-A pénz minden egyes darabja azt jelzi, hogy a közösség tagjai tartoznak a pénz pillanatnyi tulajdonosának a rajta szereplő csereértékkel. A pénz minden egyes darabja egy kötelezvény, ami kötelezi a közösség tagjait, hogy a felmutatójának és átadójának a rajt a szereplő csereértéket átadják. Mivel minden ilyen esetben a kötelezett, akinek a pénzt el kell fogadnia a közösség valamelyik tagja, vagy rajta keresztül a közösség egésze, az tűnik természetesnek, hogy a kötelezvényt amelynek a tartalmáért nekik kell felelősséget vállalniuk ők is állítják ki. A felületes szemlélő számára az is evidenciának látszik, hogy csak annyi kötelezvényt állítanak ki, amennyi terméket tőled átvettek.
A kötelezvényt amelyet átadsz te írtad alá? Az általad megbízott személy a nevedben írta alá? A közösség egésze által megbízott személy írta alá a ti nevetekben? Amit kapsz, azt az írta alá aki a termékedet átvette?  Tudod, hogy ki állítja ki ezeket a kötelezvényeket? Tudod, hogy hány darabot állítottak ki a nevedben?
Egyetlen jó válasz lehetséges ezekre a kérdésekre. Fogalmad sincs.
Ne sértődj meg. Nem is lehet.

- Mivel szinte minden produktumod amit előállítasz elavul, megromlik, kimegy a divatból tehát az idő előrehaladtával az értéke csökken, jobb ha átadod annak aki azon nyomban felhasználja. Cserébe ő pénzt ad neked, amelyet bármikor becserélhetsz arra amire éppen szükséged van anélkül, hogy értékéből veszítene. Ha a pénzre sincs éppen szükséged, azt is továbbadhatod valaki másnak akinek most van rá szüksége, de neki a közösség éppen nem tartozik annyival amennyire az adott pillanatban szüksége van. Így csak az történik, hogy a közösség időlegesen nem neked tartozik, hanem neki és ha neki már nincs rá szüksége visszaadja, hogy a közösség újra neked tartozzon vele. Azért mert időlegesen átengedted neki a közösséggel szemben fennálló követelésedet egy szerény, néhány százalékos használati díjat kérhetsz ennek a jognak az átengedésért.
A forgalomban lévő pénz mennyiségének ezek szerint mindig azonosnak kellene lennie a már előállított és még fel nem használt, javak értékével. Ráadásul te előállítod a javakat és hitelbe odaadod a közösségnek, hogy majd később kérd csak vissza amikor szükséged van rá. Te adsz egy hitelt a közösségnek, cserébe viszont megszabadulsz az általad előállított javakat fenyegető esetleges veszteségektől és ha specializálódsz bizonyos javak előállítására akkor nagyobb gyakorlattal többet és jobbat is fogsz tudni előállítani. Egyszerű és jó megoldásnak tűnik.
Kár, hogy nem így van.

Ha hosszú ideje nem használsz fel annyi pénzt, mint amennyi terméket előállítottál, akkor lehetséges, hogy egyszerre az összes összegyűlt követelésedet nem tudod érvényesíteni, mert pillanatnyilag nincs annyi számodra használható termék mint amennyit szeretnél. Minél több a megtakarításod ez a veszély annál nagyobb. Ezért célszerű lenne a megtakarításait, követeléseit mindenkinek a közösség gazdasági teherbíró képességének pillanatnyi állapotát figyelembe véve érvényesíteni.
Ha valaki nem állított elő még semmilyen terméket, de nyilvánvalóan látszik, hogy rövid időn belül nagy mennyiséget fog produkálni annak bátran átengedhetsz a saját fel nem használt megtakarításaidból, ekkor te hitelezel neki. Ha a közösség előre kifizeti neki a termékei árát és ő csak később szállítja azt a vevőknek, akkor mindannyian hiteleztetek neki. Ennek megfelelően a pénzhasználat ellenértéke, a kamat, vagy neked jár, vagy a közösségnek. Nincs ennél egyszerűbb és érthetőbb. Tehát így kellene  működnie.
Sajnos nem így működik.

-A csereeszköz használata a gazdaság működésében kulcsfontosságú. A megtakarítások felhasználása is ugyanolyan fontos lenne.
De a legfontosabb elem amelyen az egész rendszer nyugszik az a bizalom. Az egymásba és a közösség összetartó erejébe vetett hit. A hit, hogy bízhatunk egymásba.
Ez fogyott el mostanára.
Ezek azok a korlátlan hatalmat biztosító eszközök amelyek a létünket, vagy nemlétünket meghatározzák. A tiédet, az enyémet, a gyermekeidét, az unokáidét, az enyéimét.

A pénzkibocsátást ma magánbankok végzik. A monetáris politikát magánbankok irányítják. A megtakarítások kezelését magánbankok intézik. A pénzkölcsönzést ma magánbankok folytatják. A kötelezettek akiknek a nevében eljárnak és akiknek mindenért fizetniük kell, az a közösség, azok mi vagyunk. Te, én, a gyermekeid, az unokáid, az enyéim.

-Átadtuk a fegyvereinket szinte önként. Elkótyavetyéltük harminc ezüstpénzért. Engedtünk egy kis zsarolásnak, egy kis vesztegetésnek, egy kis rábeszélésnek.
És most itt állunk a csata közepén fegyvertelenül.
Szerinted mennyi az esélyünk?


                                                              Melampo

"Én, egy a fegyvertelenek közül,
egyensúlyozva egyszál hitemen
a félelem szakadéka fölött
énekelek. Magamat bátorítom.
Talán átjutok a halálig."

(Ratkó József)