"Ne olvass összeesküvés elméleteket. Hülyeség. Szart sem érnek. Csak silány utánzatai a valóságnak."
-Ha én elvégzek egy napi munkát, készítek egy terméket, ezt valakinek átadom és erről az elkészített és átvett termékről az átvevője kiállít egy elismervényt, hogy ő tartozik nekem egy napi munkával-amit alkalomadtán viszonozni fog nekem ha kérem-, akkor nekem van egy váltóm.
-Előfordulhat, hogy nekem az ő munkájára közvetlenül nincs szükségem és én ezt a váltót arra szeretném használni, hogy valaki olyannak adjam aki azt valami számomra szükséges dologgal tudja viszonozni és a váltó kiállítója így majd neki kell, hogy elvégezzen egy napi munkát. Ebben az esetben csak azt kell elérnem, hogy az én nevem helyett az szerepeljen a váltón, hogy a kiállítója elvégez egy napi munkát a váltó felmutatójának.
-Ha én a munkát nem személy szerint egy embernek végeztem, hanem egy nagyobb csoportnak és a csoport nevében állították ki a váltót olyan feltételekkel, hogy a csoport tagjaira az egy napi munka elvégzésének kötelezettsége egyenként is egyaránt érvényes, bármikor érvényesíthető és a kiállított váltó mindenkori felmutatója számára kell elvégeznie azt az egy napi munkát akkor már egy olyan, értékcserére általánosan használható váltót állítottunk elő amelyet pénznek nevezhetünk. Hogy ez a papír igazán pénzzé váljék, mindössze arra van szükség, hogy kikössük azt is, hogy a csoport tagjainak csak akkor kell ezt az ígéretet betartaniuk ha az ő érdekükkel is egybe esik.
-Ha én elvégzek egy napi munkát, készítek egy terméket és erről az elkészített termékről az átvevője kiállít egy elismervényt, hogy ő tartozik nekem egy napi munkával amit alkalomadtán viszonozni fog nekem ha kérem, akkor nekem van egy ígéretem, neki pedig van egy kézzel fogható materiális tulajdona amit tőlem kapott egy ígéret fejében.
-Ha nekem az ő munkájára közvetlenül nincs szükségem és én ezt a tőle kapott váltót arra szeretném használni, hogy valaki olyannak adjam aki azt valami számomra szükséges dologgal tudja viszonozni és a váltó kiállítója majd neki kell, hogy elvégezzen egy napi munkát, akkor ennek a megoldása nagyon egyszerű. Ebben az esetben csak azt kell tennem, hogy az én nevem helyett az szerepeljen a váltón, hogy a kiállítója elvégez egy napi munkát a váltó felmutatójának. Ha ezt a váltót én ilyen módon felhasználom, akkor ennek a harmadik személynek van egy ígéret a birtokában, nekem és a váltó kiállítójának egy-egy kézzel fogható materiális tulajdonunk van. Neki az amit tőlem kapott amit tőlem kapott egy ígéret fejében, nekem pedig az amit a harmadik személytől kaptam a továbbadott ígéret fejében.
-Ha én a munkát nem személy szerint egy embernek végeztem, hanem nagyobb csoportnak és a csoport nevében állították ki a váltót olyan feltételekkel, hogy a csoport tagjaira a napi munka elvégzésének kötelezettsége egyenként is egyaránt érvényes, bármikor érvényesíthető és a mindenkori felmutatója számára kell elvégezni azt az egy napi munkát akkor már egy olyan, értékcserére általánosan használható váltót állítottunk elő amelyet pénznek nevezhetünk.Hogy ez a papír igazán pénzzé váljék, mindössze arra van szükség, hogy kikössük azt is, hogy a csoport tagjainak csak akkor kell ezt az ígéretet betartaniuk ha az ő érdekükkel is egybe esik.
Ha tehát én vagy bárki más nem egy személynek végez el egy napi munkát hanem egy nagyobb csoportnak és ennek fejében kap egy ilyen megtekintésre szóló váltónak nevezett pénzt, akkor neki van egy ígérete a váltót kiállító csoporttól, hogy majd egyszer beváltják ezt az ígéretet ha az ő érdekük is ezzel egybe esik. A csoportnak, a váltó kiállítójának pedig van egy kézzel fogható materiális tulajdona amit tőlem kapott egy ígéret fejében.
-Tehát ha valaki elvégez egy napi munkát és pénzt kap érte, akkor neki van egy ígérete, hogy egy napi munkabérnek megfelelő értékkel tartoznak neki.
-Ha a logikánk nem vezet félre minket, akkor azt kell látnunk, hogy akinél a pénz van, az odaadott hitelbe egy napi munkával előállítható értéket annak akitől a pénzt kapta.
-Ezek szerint akinél a pénz van, az egy hitelező.
-Ha én hitelt veszek fel, odaadom érte cserébe a jelzálog tárgyamat, azzal a megkötéssel, hogy alkalomadtán azt részletekben visszavehetem. Adtam egy használati értékkel bíró tárgyat és kaptam cserébe egy köteg készpénz, azaz egy rakás ígéretet, hogy valaki majd egyszer le fogja dolgozni ennek a pénznek az ellenértékét. Megint csak az történt, hogy valaki adott egy használati értékkel bíró instrumentumot és kapott helyette cserébe egy csomó ígéretet.
Tehát ha én egy jelzálog hitelt veszek fel, akkor addig amíg el nem költöm én vagyok a hitelező.
-Ezek az ígéretek mivel személyhez nem kötöttek, saját személyében senki felelősséget nem vállal a betartásukért, a csoport tagjaira nézve csak annyiban jelentetnek kötelezettséget, hogy saját jó szántukból betarthatják amennyiben az ő érdekük is ezt kívánja. Amennyiben én egy személyben nem rendelkezem eszközökkel, hogy a csoport tagjait kényszerítsem az ígéretük betartására, akkor az ígéret betartása kizárólag a csoport jó szándékán múlik.
-Ebből egyetlen következtetést tudok levonni. Ha nekem rengeteg pénzem van, akkor nekem semmi kézzel fogható, használható, értéket képviselő, ehető, iható, materiális javam nincs, mert azt odaadtam pénzért, pontosabban mint az előzőekből kiderült ígéretekért cserébe.
-Ezek szerint ha nekem rengeteg pénzem van, akkor én nem gazdag vagyok hanem hülye.
-Első pillanatra ez a következtetés helyesnek tűnik. Vizsgáljuk tovább ebből a nézőpontból a helyzetet.
Minél régebb óta van nálam a pénz, annál tovább hitelezek azoknak akik a valódi használati értékkel bíró javakat tőlem átvették és esetleg már régen el is fogyasztották. Érzésem szerint nekem ezért a hitelezésért kamatot illene kapnom, azaz az én pénzemnek egyre többet kellene érnie. Ez csak egyféleképpen lehetséges. Az áraknak folyamatosan csökkenniük kellene, hogy egységnyi egyre értékesebb pénzemért egyre több árut kaphassak. Ha én nagyobb gyakorlatra teszek szert, ügyesebb leszek, jobb szerszámokkal dolgozom akkor ugyanannyi idő, egy nap alatt több terméket fogok előállítani. Az egy napi munka ellenértéke több termék lesz. Ha a pénz értéke az egy napi munka, akkor egy napi munkáért egyre több terméket kellene kapnom. A pénzemnek mindenképpen egyre értékesebbnek kellene lennie.
-Ehhez képest megdöbbenve tapaszthatjuk, hogy az árak nemhogy csökkennének egyre csak felfele mennek. Egy napi munkáért már két napi munka árát kell adni. Mivel egy napi munka az egy napi munka, ez csak úgy lehetséges, hogy valaki olyan munka elvégzését igazoló váltót használ, amelyért nem végzett egy napi, de egyetlen percnyi munkát sem. Vagy ígért valamit egy terméket átvételekor és azt nem tartotta be és már nem is fogja, vagy nem is vettek át tőle semmilyen terméket hanem ő maga kiállított önmagának egy váltót amelyen el nem végzett munkát igazolt magának.
- Ha nem tartotta be az ígéretét és már nem is fogja, akkor egy egységnyi pénzzel több van a birtokunkban mint amennyi munka elvégzésre került. Ha felhasználja és valódi árura cseréli a váltót amelyért nem is vettek át tőle semmilyen terméket hanem ő maga kiállított amelyen el nem végzett munkát igazolt magának ugyanaz történik, tehát egy egységnyivel több pénz lesz a birtokunkban mint amennyi munka elvégzésre került. Ezt az ígért munkát később még elvégezheti, de addig ellentételezés nélkül használja a más tulajdonát és a helyzet eddig az időpontig nem is változik.
-Amikor az árak emelkednek akkor ezek szerint az történik, hogy olyan pénz kerül hozzánk amelyért senki nem végzett munkát. Amikor egy darab ilyen pénz kerül hozzánk, akkor száz egyégnyi pénzünkért már csak kilencvenkilenc napi munkát kaptuk, illetve kapunk majd. Azaz a pénzünk egy százalékát elveszítjük. Az árak emelkedése azt jelzi, hogy az ritkán fordul elő, hogy valaki elvégez egy napi munkát és nem kér érte cserébe semmit. Az viszont a jelek szerint jóval sűrűbben, hogy nem végez semmilyen munkát csak megígéri, vagy hamisan igazolja magának.
-Ebből megint csak az következik, hogy aki elvégez egy munkát és az érte kapott ellenértéket huzamosan megtartja az a be nem tartott ígéreteken minden esetben annak egy egy részét mindig elveszíti. Aki nem tartja be az ígéretét vagy csak jóval később, az vagy véglegesen, vagy eddig az időpontig a más munkájának gyümölcsét használja.
-Ezek szerint ha nekem rengeteg pénzem van és nem materiális javaim, akkor én tényleg nem gazdag vagyok hanem hülye.
-Azt hiszem a félmegoldások tényleg nem vezetnek sehová. A pénzrendszerünk toldozgatása, foldozgatása, megreformálása teljesen reménytelen feladat.
Mégis csak Cato-nak volt igaza.
"Ceterum censeo Carthaginem esse delendam"
Marcus Portius Cato
