HTML

Világmegváltók

Tényleg szeretnél egy jobb világban élni? Akkor hagyd abba a hazudozást, ne lopj többet és kezdj el végre dolgozni!

Friss topikok

A FOSZTOGATÁS ANATÓMIÁJA III.

2012.09.11. 08:58 Melampo

A pénz kétféle funkciója.jpg
3. A pénz kétféle funkciója

"Ha végigolvastad és még mindig nem kaptál dührohamot, kezd el elölről és olvasd el újra, mert valamit nem értettél meg."

-Az a lényeges jellemzője a hitelpénz működésének, hogy a gazdaság egészének a tőkéjét (tulajdonosának hozzájárulása nélkül) kikölcsönözve egy még meg sem termelt, vagy nem piacképes gazdasági produktumot hoz kereskedelmi forgalomba abból a célból, hogy a kamattal a majdan termelődő hasznot, amit a keletkezésének pillanatában azonnal beszed,(vagy legalább is annak egy jelentős részét) kivonja gazdaságból nem tűnik fel a mindennapi tevékenységünk során.
Ezt természetesen az követi, hogy a következő tevékenység megkezdéséhez az előzőleg elvont tőkét már eleve hitelből kell pótolni és ekkor már a hitel kamatjának a kamatját is fizetni kell, így azután a kör lassanként bezárul és néhány tíz tranzakció után a tevékenység teljes jövedelmét tetszés szerint elvonhatom a gazdaság szereplőitől a kamat mértékének a szabályozásával.

-A váltó-amit mi hitelpénznek nevezünk-legfontosabb jellemzője, hogy csak a leszámítolhatóságot biztosító határidő lejártával válik teljes értékűvé amikor kiegyenlítették. Tulajdonképpen pénzként forgalomba hozni a hitelpénzt, csak a hitelszerződés lejártakor szabadna, addig korlátozottan forgalomképes értékpapírként kizárólag erre a bizonytalan ügyletre szakosodott pénzügyi intézményekben(jelesül leszámítoló bank) szabadna forgalmazni illetve beváltani. Az ilyen ügyletek bizonytalanságát a leszámítolás alkalmával az azt végző le is szokta vonni az elméleti értékből. Egy a váltók kibocsátáskori, annak azonnali leszámítolását végző bank nem szabadna, hogy azonos legyen a kibocsátó bankkal. Nézetem szerin ugyanis ellenérdekelt felek kellene, hogy legyenek.
Ez ma a gyakorlatban nem így van, ez a megkülönböztetés nem létezik. Ez a hitelpénz teljes értékű pénzként kerül forgalomba. Az ügylet bizonytalanságából eredő veszteségeket nem a bank -aki a kibocsátó és leszámítoló is egyben- szenvedi el, hanem a gazdaság összes szereplőjére hárítja,-akiknek pedig sem a kibocsátásban, sem a leszámítolás bizonytalanságának megítélésében semmiféle szerepük nem volt-, vagy mint inflációt, vagy mint bankkonszolidációs költséget, ha csőd fenyegetné.

-Azonban a kétféle pénz szétválasztás nem is feltétlenül szükséges, mindössze arra lenne szükség, hogy a hitelpénz forgalomba hozatalából keletkező nyereség-merthogy a kölcsönt a gazdasági közösség nyújtotta-a pénzkibocsátás monopóliumával rendelkező, a pénzt kibocsátó gazdasági közösségek, egységek, államok, államszövetségek közösségi kasszájába kerüljön vissza. Azaz egyedül arra lenen szükség, hogy kölcsönt kizárólag a nemzeti bankok folyósíthassanak, a kereskedelmi bankok ezt csak közvetíthessék és a betéti kamatokat a kvázi betétesek, a hitelnyújtó gazdasági közösség bankjába, az adott nemzeti bankba fizessék be amely így jogos tulajdonosaihoz kerülhetne.

-Szintén nem térnek ki az ezzel foglalkozó ismertetők arra a problémára (vajon miért?), hogy a pénz univerzális használhatóságából eredő nehézségeket hogyan lehet megszüntetni. Mivel a pénz egyszerre csereeszköz és értékmegőrző is univerzalitásánál fogva mindig kisebb veszély a tőkét pénzben tartani mint materiális javakban. Jóval egyszerűbben tárolható, mobilizálható, bontható, használható fel, ha a szélsőséges esetektől eltekintünk-esetleges katasztrófák, háborúk- mint a materiális javak nagy része.

-Azt be kell látnunk, hogy erre a célra alkalmasabb eszközünk nincs tehát a pénznek ez a funkciója kiiktathatatlan, a feladat megoldása megkerülhetetlen.
A kétféle funkció szétválasztására a történelem folyamán történt kísérletek(bélyeg, felülbélyegzés stb.) nem igen váltak be, erre úgy látszik tökéletesen csak a kamat alkalmas.

-Ha a gazdaságban csereszközként használom a pénzt akkor az nem hoz hasznot, kizárólag az eszköz funkciója a mérvadó. Amikor időben, vagy helyileg pillanatnyilag fel nem használható tőke keletkezik azt a gazdaságból ki is kell vonni, mert lokálisan a pénztöbblet inflációt, válságot okozna. Ennek a többletnek a gazdaság más szegmensében kamat fejében történő felhasználása logikus lépés. Mivel a kamat nagysága szabályozza azt, hogy a gazdaság szereplőjének érdemes-e a tőkéjét visszaforgatnia, vagy mivel több kamatot hoz mint amennyi a tevékenységének nyeresége lenne-mert más jobb hatásfokkal tudja hasznosítani-, érdemesebb betétként kamatra kihelyezni, a döntést neki magának kellene meghoznia.
-Csakhogy megint visszajutottunk az eredeti problémához, nevezetesen, hogy a már megtermelt javak tulajdonosai ezen javaikat értékesítve "igazi", materiális fedezettel rendelkező pénzhez jutnak az árujuk értékesítése folyamán. Elsősorban ezen materiális javak megtermelői kellene, hogy kapják a kamatjövedelmeket akik valódi fedezettel rendelkező betéteikből a tőkét biztosítják, mert az ő betétjeikből kihelyezett kölcsön nem növeli a gazdasági közösség általános eladósodottságát. A kamat természetesen arányos kell legyen a gazdaságban elérhető haszonnal, hisz ha kevesebb, nem lesz aki kölcsön adjon, ha több nem lesz érdemes termelni.
A hitelpénzből létrehozott, kibocsátott kölcsön csak másodlagos kölcsönként szabadna, hogy megjelenjen a hitelpiacon, mivel ez a gazdasági közösség általános eladósodottságát és így a bizonytalanságot nagymértékben növeli, még abban az esetben is ha központi-nemzeti bank-bocsátja ki. Nem lényegtelen ugyanis az a szempont sem a hitelpénzből létrehozott tőke esetében, hogy csőd etén a kárt az egész közössége viseli. A tőke kétféleségének nyilvántartása, értékének megkülönböztetése elkerülhetetlen, mert a rossz döntések alapján hozott befektetések, csődök kára ez esetben nem teríthető szét automatikusan a gazdaságban, annak következményei betétből képzett magántőke esetén kizárólag a döntéshozót terhelik.
-Ha egy épületet megépítve azt bérbe adom, azt természetesnek tartjuk. A tőke egy univerzális épület amit bármilyen célra bérbe lehet adni. Aki bérbe adja annak bérleti díjat fizetünk, aki közvetít és segít abban, hogy találjunk egy bérbeadó épületet vagy segítsen bérbe adni a mi meglévő ingatlanunkat , annak közvetítői jutalékot  adunk és ezen senki nem háborodik fel.
Abban a pillanatban amikor ezt egy univerzális épületért, a tőkéért kellene kifizetnünk akkor azonnal  uzsorát kiált mindenki.
Pedig a probléma nem a bérleti díj- a kamat maga-, hanem, hogy kinek az épületét béreljük ki, ki kapja ezt a bérleti díjat, egyáltalán kapjon-e, vagy mivel éppen olyanok a piaci viszonyok ő kell, hogy fizessen azért, hogy az épületének állagát megőriztük.
Ha valaki nem a saját ingatlanát adja bérbe, hanem a gazdasági közösség közös tulajdonát amit azok együtt építettek fel és az érte kapott bérleti díjat zsebre teszi anélkül, hogy a többieknek erről tudomásuk lenne, na az az igazi probléma. Hogy ezt még tetézi azzal is, hogy a költségeket velük fizetteti meg ,valamint ha a bérlő nem fizetne, akkor tőlük kér támogatást az őt ért veszteségek pótlására az már egyszerűen groteszk.
 A jutalék kérdése jóval egyszerűbb, az annak jár aki közvetít. Ez egy normálisan működő bankrendszer kellene, hogy legyen.
A tőke esetében is szét kellene választani a kétféle tőkét.  A fedezettel rendelkező, már megtermelt javakkal ellentételezett a tulajdonosának irányításával és annak felelősségére bérbe vett tőke kellene, hogy elsődleges legyen a tőkepiacon. Aki ezt rosszul fekteti be az ugyanúgy el kell, hogy veszítse mint aki bármi más gazdasági tevékenységbe fektetve veszteséget szenved.
A hitelből bérbe vett tőke-amit természetesen csak egy nemzeti bank által kibocsátva  szabadna  bérbe adni-csak másodlagos szerepet szabadna, hogy betöltsön, lévén az irányítása áttételeken keresztül történik és ez már eleve veszélyesebb, valamint veszteség esetén a gazdasági közösség egészét éri a kár.  Ez az arány ma pont a fordítottja a hitelből kihelyezett tőke a sokszorosa a betétekkel fedezett tőkének.
Ha a gazdaságban túl sok tőkét fektetek be egy területre azonnal csökken a megtérülés nem fognak több tőkét oda befektetni, csökken az igény a hitelre és ez leszorítja a kamatokat. A kamatoknak tükrözniük kellene a gazdaságban elérhető hasznot, mindig kisebbnek kellene lennie és ha a haszon csökken, nem érdemes beruházni, nem kell hitel senkinek és csökkennek a kamatok.
 Nem a kamat maga a problémák forrása, hanem elsősorban az, hogy a tőke tulajdonosai helyett tudtuk nélkül bébe adják  a tőkéjüket, a kamatot más szedi be helyettük és ellopja.
Nem a kamat a problémák forrása hanem a hitelpénznek nevezett, a fedezetlen váltók leszámítolásával forgalomba hozott hamis pénz.
-A problémát nem az jelenti, hogy a forgalomba lévő pénz is és a tőke is kétféle és a csereszközként használt forgalomban lévő pénz nem kamatozik a bankban lévő pedig igen, hanem az, hogy a forgalomban lévő csereeszköznek mindig arányosnak kell maradnia a forgalomban lévő javak értékével. Ebből logikusan az következik, hogy a bankban elhelyezett tőkét megengedhetetlen szabadon hozzáférhető módon kezelni.
-Nem vonhatok ki csereeszközt egy piacról, illetve nem dönthetek kontroll nélkül számolatlanul csereeszközt egy piacra. Aki a pénzt ami az adott időpontig csereeszköz volt kivonja a piacról és másik funkciójában mint értékmegőrző eszközt kívánja használni, annak tudomásul kell vennie, hogy a piacra történő visszavezetés csak a piac akkori, vissza helyezéskori állapotának megfelelő tempóban történhet és nem az ő igényei szerint.
-Valamint azt is tudomásul kell vennie ennek a piaci szereplőnek, hogy a tőkéje ezek között a feltételek között nem biztos, hogy gazdára talál a beruházók között és kamatozik neki, előfordulhat, hogy el kell vinnie máshová, vagy neki kell fizetnie a megőrzésért. Ez ma furán hangzik, de sokszor volt már ilyen, a svájci frank esetében pl. nem is olyan régen. Természetesen kereskedelmi bankon keresztül fogyasztási hitelezésre kihelyezheti, de ennek a veszélyei sokkal nagyobbak és adósok csődje esetén elbukhatja.
-A globális kereskedelem miatt az adott piacra bevitt áruk ellentételezését is biztosítani kell, tehát ha valaki bevisz egy a piacra árut, annak ugyanennyi árut onnan ki is kell vinnie, különben kivonja a piacról a csereeszközt. A tőke számára ugyanis szinte mindegy, hogy monetáris, vagy materiális javakban testesül meg lévén ő maga egy viszonyrendszer a szereplők között.

-Ha ezt nem irányítjuk, nem ellenőrizzük folyamatosan, akkor értelemszerűen a tőke kezelőjének a kezébe korlátlan hatalmat adunk, mert bármikor képes lesz a gazdaságban akár hiányt, akár inflációt előidézni. Ha magas kamattal a tőkét magához vonzza kereslet csökkenést generál a gazdaságban és tönkreteszi a termelőket, ha alacsony kamatot kínál a tőkére akkor rászabadít a piacra egy akkora pénzmennyiséget amit a termelők nem tudnak áruval ellátni és így a szűk kínálat miatt az árak mennek feljebb inflációt okozva.

-Magyarul egy központi pénzügyi szervnek-nemzeti bank-korlátlan jogokat kell adnunk nemcsak a pénzkibocsátás terén, de abban az értelemben a betétek felett is , hogy a betétek mobilizálhatóságát nagyságtól függően szabályozhassa. Mint ahogyan ez katasztrófahelyzetben így is történik.

Önmagában a pénz kibocsátásának monopóliuma nem biztosít korlátlan hatalmat a pénzpiac irányítása felett, mit az a történelem folyamán már többször bebizonyosodott.
A pénz akkumuláló szerepe miatt a pénztőke kialakulása kiiktathatatlan, mozgásának totális ellenőrzése nélkül a pénzpiac kontrollja megvalósíthatatlan. Ráadásul ez nem is elég, mert mint az argentinok mostanában rájöttek, párhuzamosan az áruk mozgását is kontrollálni kell, különben ugyanaz következik be mint a pénzpiac kontrollálatlanságának esetén.
A tőke számára ugyanis indifferens, hogy monetáris, vagy materiális javakból áll-e, legfeljebb ez utóbbi kissé kevésbé mobil és kezelése macerásabb.

-Ahogyan a pénzt kétfélesége alapján-mint fedezettel bíró csereeszköz és hitelpénz, azaz váltó- is meg kell, hogy különböztessük, ugyanúgy funkciója alapján-mint csereeszköz és tőke, mint a javak univerzális akkumulálója-is különbséget kell tennünk pénz és pénz között.

-A legnehezebb probléma a tőke helyzetének a tisztázása. Keletkezése, kezelése, kontrollja mind-mind újabb és újabb megoldhatatlannak tűnő feladatokat állít az elemző elé. A gazdasági közösségekben a tevékenység folytatása közben óhatatlanul aránytalanságok lépnek fel (tudás, tapasztalat, eszköz, tehetség stb. különbözőségéből fakadóan) és a közösség egyes tagjainak a keletkező bevételeiket nem kell teljes egészükben a termelő tevékenységbe visszaforgatniuk annak fenntartása érdekében. Az így keletkező többlet amit a gazdasági folyamatból elvonhatnak valamilyen formában akkumulálódik. Az így keletkező tőke szabadon felhasználható, illetve önmaga is önálló árucikként értékesíthető. A bérbeadásából, illetve értékesítéséből származó kamat, vagy jutalék egyáltalán nem ördögtől való. Ilyen formájában ő ugyanis egy eszköz, egy szerszám aminek a használata teljesen természetes és hasznos is lehet.
Az, hogy a tőkét nem a tulajdonosa használja csak egy további transzformációja források hasznosítása során kialakuló különbségekből következő viszonyrendszernek. Aki jobb hatásfokkal eredményesebben tudja használni az eszközt, a szerszámot annak érdemes a használat jogát biztosítani.
-A folyamatosan a kamat ellen kampányoló reformközgazdászokkal a legkevésbé sem tudok egyetérteni.  Mint az első írásomban is utaltam rá , fogadjuk már el, hogy létezik pénzügyi veszteség, nulla és negatív kamat is. Ha valamit nem gazdaságos működtetni akkor azt nem is fogják működtetni. Egy zárt rendszerben az elérhető növekedés nulla. Ugye a sokat idézett szöveg szerint aki egy zárt rendszerben exponenciális növekedést tart elképzelhetőnek, az vagy elmebeteg, vagy közgazdász.
Itt van valahol az eb elhantolva ,mert végeredményben a rossz befektetésekből, csődökből eredő veszteségek és normális gazdálkodás esetén az időnként előforduló negatív kamatok, valamint az esetleges infláció egyik irányból, a pozitív kamatok a másik irányból a nulla felé kellene, hogy konvergáljanak.
Ez azonban a pillanatnyilag exponenciálisan növekszik a csalással, a fedezetlen hitelpénzekkel történő folyamatos termelőtőke kivonással, felelőtlen fogyasztási hitelekkel, piacmanipulálással és egyéb eszközökkel kikényszerített nagy összegű pozitív kamatok miatt.
Ha ezeket kiiktatnák a kamat azonnal a nulla közelébe csökkenne.
Az én nézetem szerint nem a kamatot kellene megszüntetni, hanem a tőke hozadékainak összege, eredője kellene, hogy nulla legyen. A tőke kölcsönzésének kamatait nem csökkenthetem a nullára, mert ezzel a pénzben manifesztálódó univerzális eszközöm képződését szüntetem meg.
 A különböző okokból bekövetkező tőkeveszteségeket valahogyan pótolni kell, különben felélem az eszközeimet.

-A tőke tulajdonságai között is van azonban egy nagyon lényes. Mivel a gazdaságban felhasználhatósága szempontjából univerzális, ezért hatása a gazdaságra semmivel össze nem hasonlítható. Tulajdonlásának, vagy kezelési jogának a birtoklása korlátlan befolyást biztosít a gazdaság egésze felett. Éppen ezért érthetetlen az a gyakorlat, hogy felhasználását nem vonjuk közösségi felügyelet alá, a tőke keletkezése pillanatától nem követjük nyomon annak működtetését. Számomra teljes rejtély, hogy pl. a magánszemélyeknek a bankokban elhelyezett pénzük felhasználásáról halovány fogalmuk sincs és a közösséget sem ruházzák fel az ellenőrzés jogával.
Azok a hitelek amelyek a gazdaságban beruházási céllal kerülnek felhasználásra egy hihetetlen méretű nemzeti banki és kormányzati ellenőrzés nélküli befolyást tesznek lehetővé a választók pénzéből az ő hozzájárulásuk nélkül a tőke kezelőinek számára.
Nem tudok másképpen fogalmazni mint, hogy ez a helyzet egyszerűen szürreális. Ilyen egy normális világban csak nagyon csúnya gonosz mesékben képzelhető el, a valóságban ilyen nem szabadna, hogy lehetséges legyen.
-Itt nem csak, -bár elsősorban- a pénzről van szó, ugyanez az anomália fennáll a materiális javak esetében is pedig van ennek gyakorlata ( közraktárak) ott ahol szintén kiemelkedően fontos és elkerülhetetlen. Üdítő kivételek egy vagyonelem közösségi szabályok szerinti hasznosítására mint például az erdőgazdálkodás ritkán fordulnak elő és persze ott sem tökéletesek.

-A globálisan szinte teljesen szabad tőkemozgás, a pénz és ezen keresztül a tőke kétféleségének az összemosása kaotikus tisztázhatatlan viszonyokat eredményez. A világon nagyon széles skálán mozgó törvényi, etikai, politikai normák lehetetlenné teszik a pénzpiaci szabályok egységesítését és a betartatásukról már szót ejteni is kár. Nem is beszélve arról, hogy egyes helyi gazdasági érdekcsoportoknak ezek betartása nem feltétlenül kell, hogy előnyös legyen és megfeleljen. A rengeteg ellenérdekelt féltől elvárni, hogy a lokálisan esetenként hátrányos szabályokat betartsa egy globális, számára elvont közösségi előny érdekében képtelenség.

-Amikor valaki egy magánbanktól felvett hitelből folytat egy gazdasági tevékenységet, mivel ő ekkor egy váltóval fizet, akkor esetleg a következő történhet.
-A valahol a világ másik végén felvett kölcsönből vagy az ottani pénztulajdonosok tőkéjéből - ami hitelpénz esetén csak egy ígéret, aminek az ellenértékét, a valós materiális javakat az ottani gazdasági szereplők már megkaptak és megígérték, hogy majd egyszer ennek az árát le fogják dolgozni -itt megvalósított befektetés esetén a helyi itteni termelők hitelbe odaadják javaikat valakinek, aki valakinek valahol megígérte, hogy majd valahol, valamikor, valahogyan, valakinek ki fogja egyenlíteni ezt a tartozást. És ezért mi kamatot fizetünk! Nem is keveset!
-Követhető volt? Ezt hívják külföldi működőtőke behozatalnak. Mi adjuk oda most a javainkat, és ezt az adósságot majd valaki, valahol, valamikor, valakinek le fogja dolgozni. Addig itt van biztosítéknak egy darab papír. És nagyon el vagyunk keseredve, ha nem jön ide a külföldi működőtőke.
Hát ne legyünk. Köszönjük szépen nem kérjük, ígérgetni  mi is tudunk. Annyira szegények soha nem leszünk, hogy még ígérni se tudjunk. Az nem kerül semmibe.
-Minden közösségnek vannak lokális gazdasági, kulturális, természeti adottságai és az ideális az lenne ha ezeket a viszonyokat figyelembe véve mindenki maximálisan kihasználná a saját helyi adottságokból következő, azzal összehangolt lehetőségeit. Ez azonban a legkevésbé sem esik egybe a globalizáció érdekeivel, így a konfrontáció sajnos ezen a téren is elkerülhetetlennek látszik.

A tőke és az áruk szabad mozgásának elve az ezeket mozgató, irányító szervezetek korlátlan uralmához vezet.

4.része következik

4 komment

Címkék: gazdaság hitel pénz életmód fejlődés (1) (2) fenntartható pénzrendszer devizahitel ökonómia bankrendszer környezettudatosság (8) (11) (10) fenntarható fejlődés permakultúra fenttartható fejlődés CRMPI Jerome Osentowski

A bejegyzés trackback címe:

https://melampo.blog.hu/api/trackback/id/tr664754903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vomit 2012.11.18. 22:12:10

oh, tenyleg szorod itt a disznok ele a gyongyoket. kar belejuk, aki a mai napig nem ebredt fel, az remenytelen. :o

Melampo 2012.11.18. 22:37:51

@vomit: Azt nem hiszem, de amikor valaki blogot mer írni és leírja ezeket az égbe kiáltó baromságokat, mint pl. az MNB pénzkibocsátása, akkor sikítani szeretnék.
Sok esetben nem tudom eldönteni, hogy ezek az emberek fizetett manipulátorok, vagy tényleg ennyire buták.

vomit 2012.11.19. 09:17:15

@Melampo: igy tanitjak oket. nem csak hogy fingjuk nincsen, de ismereteik a negativ tartomanyba lendulnek at. valaki nagyon sokat kolt arra, hogy igy idomitsak oket. egy nemet csavo mondja az eloadasaban, hogy pont annak van konnyebb dolga a valosag megismereseben, akibe nem vertek bele a hivatalos kamuzast a penzrol.

talaltam valamelyik nap valami elcseszett magyar egyetemi jegyzetet arrol, hogy mi a penz. mar kb. a masfeledik oldalnal bemagolando keplettel kezdi kabitani a dolgozokat, arrol viszont egy budos szo sincsen benne, hogy:
-ki bocsatja forgalomba
-milyen rejtett feltetelekkel.

Melampo 2012.11.19. 10:27:39

Igen, ez a legszörnyűbb, de engem az irritál a legjobban, hogy még amikor a pénz hitel voltát kénytelenek magyarázni, mert más elterelések már nem váltak be, akkor is úgy próbálják manipulálni a hallgatóságot mintha nem a használati értékkel rendelkező javakat előállító hitelezne a közösség tagjainak és ennek az általa nyújtott hitelnek az elismerése lenne a pénz, hanem fordítva. Mintha a javak előállítója nem értéket teremtene és odaadná ezt egy elismervény fejében, hanem ő venne fel hitelt az égből ahol az igazi értékek találhatók és ezért a papírért amit hitelbe kap-természetesen tisztes kamat fejében-, megvásárolhatná a saját maga által előállított javakat. Mindig röhögnöm kell, amikor ezt a fajta előadást hallgatom.
süti beállítások módosítása