Permakultúra
Édenkert: Jól hangzik, de milyen a gyakorlatban ? Szívesen gondolunk az erdőkertre, mint az Édenkert újrateremtésére, de valójában lehetséges egy ilyen bőséget árasztó és kis karbantartási igényű kert kialakítása?
Igaz, az erdőkert gondolata sok szempont ősi, de a modern nyugati kultúrában egészen új keletű. A trópusi Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek ősi, hagyományos többszintű mezőgazdálkodási rendszerei egységbe foglalják a fákat, bokrokat, házi állatokat és lágyszárú növényeket. A legelőiken takarmányfák nőnek, amelyek szélfogók, takarmányt és árnyékot nyújtanak. Némelyik a légköri nitrogén megkötésével a talajt javítja. Erdősávos rendszerekben nitrogénmegkötő és gyümölcsfák sorai váltakoznak egynyári terményekkel, mint pl. kukorica és burgonya. A trópusokon több helyen is megtalálhatóak többszintű "gyümölcs-erdő" rendszerek szintjei a trópusi esőerdőt utánozzák, és olyan növényeket termesztenek bennük mint kókusz, olajpálma, banán, kávé, kakaó, ananász és gyömbér. Jáván már legalább 10. évszázad óta léteznek faluközösségi és házi trópusi erdőkertek, és ezek a falu megművel területének 15-50 % -át borították. A trópusokon az erdőkertek jól és hosszú ideje működnek.
Meggyőző bizonyítékok mutatnak arra, hogy évszázadokkal ezelőtt hasonló rendszerek voltak megtalálhatók hideg klíma alatt is. Pl. egyes mérsékelt égövi erdei fák visszavágás után tőről nagy erővel újra tudnak sarjadni. Ezeket a tősarjakat fajtától függően tüzelőnek, rostanyagnak, takarmánynak és mulcsnak használták. A középkori Angliában és Európa más részein a sarjerdők földhasználati és építkezési rendszert alkottak, ahol a farönköket, rudakat, gallyakat és hajtásokat mind felhasználták. A sarjerdők a vadállatoknak és madaraknak fontos élőhelyet nyújtottak, valamint a belőlük bőségesen szedett félvad gyümölcsök és gyógynövények a középkori konyhának alapvető részét képezték.
Némelyik folyamatosan vágott törzs 500 -800 évet is megélt, bizonyítva, hogy a sarjazás meghosszabbítja a fák élettartamát. Ezek a nagyon stabil és fenntartható mezőgazdasági rendszerek évszázadokon keresztül működtek, mielőtt az ipari forradalom beköszöntével hanyatlani kezdtek, és majdnem teljesen eltűntek. Másrészt, minél többet tudunk az észak-amerikai indiánok kultúrájáról és földművelési szokásaikról, annál jobban megértjük az erdőkezelési stratégiájuk kifinomultságát. Ezek a feljegyzések egyértelműen mutatják, hogy az erdőkert jellegű rendszerek életképesek és gyakorlatban használhatóak a mérsékelt égövön. Mi nem csinálhatnánk ezt most már sokkal jobban, ha úgy szívvel lélekkel nekilátnánk?
Egy kicsiny, de növekvő csapat fejleszti ezeket az eszméket hűvös éghajlat alatt a jelen korra. Először J. Russel Smith 1950-es alapműve, az "A fás termények: A permanens mezőgazdaság" (Tree Crop: A Permanent Agriculture) keltette fel az érdeklődést a mezőerdészet lehetőségei iránt a mérsékelt égövön valamint trópusi és szubtrópusi klíma alatt egyaránt szerte a világon. Azonban leginkább a trópusi országok és a nagyüzemi fás terményrendszerek nyertek legtöbbet a kutatási eredményeiből.
Robert Hart kertje Robert Hart a kiskerttulajdonosok szempontjából kezdett foglalkozni a témával az "Erdőkertészet" (Forest Gardening) című lelkesítő könyvében, amit először 1991-ben adtak ki Nagy Britanniában. Hartnak a mérsékelt övi erdőkeltekről alkotott látomása a trópusi mezőerdészeti rendszereken végzett munkájának, a Gandhi-szerű hitének és kiskerti kísérletének az eredménye volt. Az angliai Shopshire-ben nevelt erdőkertje a látomásának egy hihetetlenül szép öröksége, és egyben a legidősebb ismert mérsékelt övi erdőkert a világon. (1981-ben alapította.) Robert Hart könyvét Patrick Whitefield a gyakorlatiasabb "Hogyan csináljunk erdőkertet" (How to Make a Forest Garden) könyvével folytatta. Megbízható könyv brit nézőponttal. Ez két könyv, összekapcsolódva Bill Mollison és David Holmgren permakultúrájával, (permakultúra, azaz permanens kultúra), Nagy Britannia szerte érdeklődést keltett, és erdőkertek ültetését ihlette. Az első kertek az erdőkertek lehetőségeit bizonyítják, ha a hasznosságukat nem is feltétlenül.
Észak-Amerikában az erdőkertek lassabban terjedtek. Kevesen hallottak az ötletről, a megvalósult példák is ritkábbak, de léteznek. Erdőkerteket telepítettek tengerparti Washington állam óceáni éghajlata alatt, 2000 méter felett a hideg és száraz Sziklás Hegységben, a száraz és csapadékos észak-karolinai Greensboro városban és a fagyos déli New Hampshire -ben, és legalább valamennyire mindegyik sikeres. Az erdőkertek életképesek kis városi udvarokon, nagy parkokban, külvárosi telkeken vagy egy vidéki farm valamelyik sarkában. A látott példák mérete az egy hektáros kísérleti kerttől, 1000 négyzetméteres dzsungelkerten keresztül egy építkezés töltése mögötti 10x15 méteres sűrűn beültetett percelláig terjedt. Bizonyára kisebb változatok is lehetségesek, amelyekkel már talán az erdő fogalmának a határait feszegetjük, de ugyanazokat az elveket és ötleteket lehet alkalmazni. Dacára az "erdőkert" névnek, a napos helyszín a legalkalmasabb hozzá, de természetesen egy árnyékos és fás földön is használhatod az erőkertészet elveit, adatait és növényeit.
sistvan
