Akik megpróbálják üres szavak alá temetni az igazságot, azok hazudnak?

Mostanában nap mint nap világmegváltók, bérhőbörgők, kamatostorozók írásait olvasom, videóit nézem és egyre szkeptikusabban próbálom megemészteni az elméleteiket, gondolataikat. Próbálkozom, próbálkozom, de egyre nyögvenyelősebben megy nekem ez a dolog.

Ennek a reformközgazdászoknak nevezett gyülekezetnek az érvrendszere engem a legkevésbé sem győz meg. Én ezen a téren nem vagyok szakember, csak régóta kereskedem és némi tapasztalatra már szert tettem ezen a téren. Mivel kíváncsi vagyok a dolgok elméleti alapjaira is, ezért hozzáolvastam ezt-azt.

Egyre inkább az az érzésem, hogy ennek a csoportnak folyamatos támadása a kamat és különösen a kamatos kamat ellen kimondottan figyelem elterelés és a vehemenciájukból ítélve valószínűleg jól is fizethetik őket.
Számomra a probléma megoldása igen egyszerűnek tűnik. Ha egy ingatlant adok bérbe, akkor a tőkémet kamatoztatom. Ha a belőle befolyó bevételemet újra ingatlan építésbe fektetem, akkor kamatos kamatra fektetem be a pénzem. Amikor az ingatlanok mennyisége elérte azt a határt, hogy nem lehet többet kiadni belőlük, akkor nem fogok többet építeni, mert hülye nem vagyok. Exponenciális növekedés egy zárt rendszerben a végtelenségig nincs, mert amikor elérte a rendszer határait, akkor exponenciális zuhanásba kezd. Ugyanolyan gyorsan esik vissza az optimális mértékre, mint amilyen gyorsan túllépte azt. Ugye a sokszor idézett mondás szerint aki egy zárt rendszerben korlátlan növekedést tud elképzelni, az vagy elmebeteg, vagy közgazdász. Nem ez lehet a problémák kulcsa.
Kamat nélkül nincs tőkefelhalmozás, tőkeáttétel, ezek nélkül nincs nagyobb beruházás, enélkül pedig a rendszer működési határai lefele tolódnak. Lehet ezt erőltetni, csak baromság.
-A probléma sokkal inkább az, hogy amikor a növekedés elérte a rendszer határait, akkor a tőkét a rendszer manipulálására használják fel. Egyrészt arra, hogy felesleges fogyasztásra, beruházásokra kényszerítsék a résztvevőket. A másrészt ennél sokkal érdekesebb. A jelzálog hiteleken keresztül először a piacon pénzként meg nem jelenő vagyontárgyakat, az ezekben a hitelkonstrukciókban résztvevők, ezt engedélyező gazdasági közösségek teljes vagyonát pénzzé transzformálják. Az adós szinte bármire vehet fel jelzálog hitelt, szinte mindegy, hogy mi az, a fontos az, hogy ezen keresztül a már meglévő- tőle más módon el nem vehető, piacra nem vihető- vagyontárgy is pénzzé váljon. Az ilyen, teljes egészében jelzálog, vagy jelzálog alapú hitelekre kibocsátott, a hitelezőnek folyósított pénz-aminek a fedezete az egyébként is eleve nehezen, vagy sehogyan sem értékesíthető jelzálog tárgy lenne-, túlhitelezés esetén maga okoz inflációt, veri fel az árakat indokolatlanul és roppantja össze az adott területen a piacot. Ezt a fajta alattomos tönkretételét egy piaci szegmensnek, a szaknyelvben szemérmesen piaci buboréknak hívják. Amikor ezek a jelzálog fedezetre kibocsátott pénzek megjelennek a gazdaságban, azaz az adós elkezd érte vásárolni, akkor ez a pénz saját magával szinte teljesen azonos mértékű inflációt okoz, mivel eladható, piacképes, használati értékkel bíró fedezet nincs mögötte. Nem mellesleg, a sorra bedőlő hitelek miatti kockázat növekedés növeli a bankoknál a kockázati felárakat és ezen keresztül a piaci kamatokat, tehát a rendszer öngerjesztő is egyben.
-Ez a perverz gondolkodásmód mindig ámulatra késztet. Rossz szerződéseket kell kötni, ezek pont az általuk gerjesztett veszély miatt egyre kockázatosabbak lesznek, ez növeli a kockázati felárat, ezért növelhetem a kamatokat, tehát egyre jobban becsaphatom azokat akiket elve is becsaptam. Ha szegény spanyolokon akarnék élcelődni akik az unióhoz való csatlakozásuk előtt az el nem adósodott stabil gazdaság mintapéldái voltak azt mondanám, hogy ezek bizony tényleg feltalálták a spanyol viaszt. Ez az igazi spanyol viasz, nem az a hülye kence amit a padlóra kentünk régen! Ennek a tranzakciónak az a tragikus következménye, hogy az infláción keresztül a gazdasági közösség egyes résztvevőinek,-nem vagy csak igen korlátozott mértékben piacképes vagyonát-,áttranszformáltam készpénzé és az egész közösséggel kényszerűen, kvázi megvetettem. Mivel egy idő után már szinte mindenki többé- kevésbé ilyen fedezetlen, hamis pénzzel fizet, tulajdonképpen mindenki tartozik mindenkinek. A folytatás még ijesztőbb, mert ennek a pénznek a bekövetkező piacösszeomlás miatt semmiféle fedezete nincs, tehát maga a pénz egy fedezetlen, azaz hamis pénz. Ezért a hamis pénzért kapott kamatot beszedik és a tőke visszafizetése, -vagy nem fizetés esetén a végrehajtás- után a kölcsönt, mint megszüntet leírják. A gazdasági közösség szinte egész vagyonát pénzzé tettem, amikor visszafizették a kölcsönt a hamis pénz eltűnt, de az érte kapott kamat az már legális bevételként ott marad a kölcsönt kihelyező banknál. Természetesen az infláció okozta megtakarítási és egyéb értékvesztéseken keresztül a költségeket más-más mértékben, de mindenki fizeti, nem csak az adósok. Megpróbálják minden eszközzel felesleges fogyasztásra kényszeríteni az egyéneket és ha ez már nem megy, akkor következik a korrupt hivatalnokokon és alkalmazottakon keresztül a gazdálkodó szervezetek és az állam túlfogyasztás felé való befolyásolása és a vagyontárgyak pénzzé transzformálása. Így sikerült mostanra az egész világot eladósítani, a tőkét néhány kézbe központosítani és ebben nem kizárólag a kamat a bűnös.

-A jövedelmek és a vagyon szinte teljes elvonása a gazdaságból, mint a minap egy blogra válasz és tanmeseként feltettem, leegyszerűsítve a következő.

-Egy cowboy bemegy a kocsmába és megkéri a csapost, hogy vigyázzon a százdollárosára, mert ő most a hegyekbe megy, ahová veszélyes lenne elvinni és a kocsmáros használja ha akarja. Ő mindössze azt kéri a kocsmárostól, hogy ugyanezt a százdollárost szeretné visszakapni és tíz százalék kamatot kér majd a kölcsönért, ha visszajön. A csapos vár, vár, a cowboy csak nem jön. Renováltatni kellene és a cowboy végül is felajánlotta neki, hogy kölcsönadja neki a pénzét ha szüksége van rá használja. Végül meggyőzi magát, ezt a legényt biztos megölték és ha visszatérne legfeljebb vissza kell adnia a kölcsönt. Felújítja a kocsmát, az asztalos aki pedig a munkálatokat végezte, annak a kerítéséhez kellett a pénz, a kovács kertesíteni akart, a kertész utat akart a házához, és így tovább, valamennyien továbbadták a százdollárost. A lánc végén egy örömapa állt, aki a lányát házasította ki. Nagy bulit csapott a kocsmában és több száz dollárt fizetett.

Azután betoppan a cowboy, aki csodálkozva jegyzi meg: ebből a porfészekből micsoda takaros kis hely lett! Persze kéri a százasát plusz a kamatot. A kocsmáros rezzenéstelen arccal benyúl a kasszába és visszaadja neki százdollárosát, ami a körbefizetés során természetesen visszakerült hozzá, plusz még egy tízdollárost, a tíz százalék kamatot amit a szépen felújított kocsmában megnövekedett forgalomból könnyedén ki tudott fizetni. A cowboy megköszöni, kisétál a kocsmából, zsebre rakja a tízdolláros amit az üzleten keresett és amikor már senki nem látja, a tűzbe dugja az eredeti hamis százdollárost és rágyújt vele, majd hagyja elégni. Hisz hamis volt és ő ezt tudta – de a trükköt nem magyarázza el senkinek, mert még sokáig szeretne jól élni belőle és továbbindul a következő város felé.

Azt hiszem jól látszik, hogy a dolog milyen egyszerű. Ha egy gazdasági egységbe fedezetlen, magyarul hamis pénzt bocsátok ki és ezt kamat fejében kölcsönként kihelyezem, akkor a visszafizetés után a megsemmisített hamis tőkém nyomtalanul eltűnik, a csalás kideríthetetlenné válik, de az érte kapott kamat már igazi pénzben legálisan a birtokomban marad. Ha ezt újra és újra megismétlem, később már a kamatból beszedett igazi pénzzel is bővítve, akkor mint esetünkben tíz dolláronként, lassacskán lépésről lépésre a gazdasági egységek teljes tőkéje az én kezembe kerül.
Az én véleményem szerint a nem pénzben, hanem materiális javakban megtestesült tőke jelzálog hitelekkel történő monetarizálása és az értéktelen, mesterségesen felfújt értékű, vagy csak nagyon hosszú távon behajtható-éppen ezért bizonytalan fedezetű -papírokat fedezetként felhasználva kibocsátott hitelpénzek kamatával a gazdaságból történő folyamatos tőkekivonás az egyik kulcs. A tőzsdéken az egymástól való vásárlással felvert árfolyamú banki részvények, a konszolidációs államkötvények és egyéb fedezetként felhasználható de valójában értéktelen "értékpapírok" az elsődleges eszközök ebben a csalásban. Ha egy hosszabb lejáratú váltót használok fedezetként, mint amennyi a kölcsön futamideje, az ugyanolyan csalás, mert még nem létező javakat állítottam fedezetül a kibocsátott pénz mögé, addig megint csak a közösség egésze hitelez helyettem és én szedem be a kamatot. Ráadásul a frakcionált fedezeti rendszerben ennek az értéktelen fedezetnek, azaz a semminek a többszörösét bocsáthatom ki hitelként.
Ezeken a problémákon semmilyen pénzrendszer, pénzelmélet, helyi pénz és egyéb vajákosság nem segít csak az információ széles körben való terjesztése és az ilyen ügyletekre való felhívások következetes elutasítása.
Ezt kellene a tömegekkel megértetni, ezt kellene terjeszteni és nem csak a kamatot ostorozni.
Bár valószínűleg azt jobban fizetik.

                                                    Melampo