"Amit magad körül látsz és valóságnak hiszel, az egy összeesküvés eredménye. Amiről azt hiszed, hogy egy összeesküvés elmélet, az a valóság!"
1. A martalócok
-A hajnali ködben a hajók néma csendben siklottak a part felé. Az evezősök lassan, megfontoltan eveztek, alig emelve a víz fölé lapátjaikat, hogy még a lehulló vízcseppek se csapjanak zajt. A fedélzeteken egyetlen pisszenés sem hallatszott. A kormányosok feszülten az előttük meredező ködfalra meredtek, várva a pillanatot amikor a szinte áthatolhatatlan ködből kibukkan a part és inteniük kell az evezősöknek, hogy hagyják abba az evezést. A harcosok a mellvédek mögött guggolva várták, hogy érezzék a talpuk alatt a fedélzet rándulását ahogyan a hajók gerince finoman kifut a parti fövenyre. Fegyvereik rongyokba csavarva, hogy se a derengő hajnali fény ne csillanjon meg rajtuk, se zajt ne csapjanak ha véletlen odaütődnének valahová.
Hirtelen, szinte az összes hajón egyszerre a kormányosok karlendítése jelezte az evezősöknek, hogy állj. A víz fölött megmerevedett evezőikkel, lendületüket fokozatosan elveszítve egyre lassabban siklottak a hajók a ködből homályosan kibukkanó part felé. Enyhe rándulás és halk, szinte hallhatatlan csikorgó hang jelezte ahogyan a hajók gerince a homokra felfutott. A harcosok csendben, szinte semmi zajt nem csapva, egyenként ereszkedtek a sekély vízbe és óvatosan lépdelve megindultak a part felé. A parton minden utasítás nélkül fegyelmezetten csatasorba rendeződtek és hangtalanul közeledtek a derengésben alig kivehető házak felé. Jól begyakorolt mozdulataikon látszott, hogy összeszokott harcosok, már nem először indulnak együtt ilyen akcióba.
A falu még utolsó, mély,hajnali álmát aludta és csak néhányan hallották félálomban a felriadt gázlómadarak rémült rikoltásait. Mire felébredhettek volna csatakiáltás hasított a csendbe és a martalócok megrohanták az éppen csak ébredező védtelen falut. Nem kíméltek senkit. Nekik csak az értékek kellettek.
-Ugye így képzeltek el egy rablótámadást? Az ókorban, vagy a kora középkorban valóban így, vagy legalább is nagyon hasonlóan játszódott le egy-egy nép, vagy népcsoport kifosztása. Manapság a módszerek és az eszközök is egészen mások, egyedül talán a csendben lopakodás a változatlan. Az sem teljesen. No meg az irgalmatlanság, a gátlástalanság és a telhetetlenség. Úgy látszik ezek örök emberi tulajdonságok.
A mai martalócok már régen nem igazi fegyvert szorongatnak a kezükben. Bár legveszélyesebb fajtáik személyesen, régen sem fegyvert forgattak. Amit ma használnak a fosztogatás eszközeként, az csak egy darab papír. Ezt a papírt úgy hívják, hogy pénz. Amikor ezt valaki a kezébe fogja azt hiszi, hogy amit a kezében tart az valóban pénz. Szerencsétleneket megtéveszti a látszat. Mert amit a kezükben tartanak csak úgy néz ki mintha pénz lenne. Amit a kezükben tartanak az egy másik fajta papír, ami megtévesztően hasonlít a pénzre.
Ezt a másik fajta papírt úgy hívják, hogy váltó.
Kreatív manipulátorok mindenféle egyéb néven próbálják nevezni ezt a papírt, hívják hitelpénznek, kamatos pénznek és még sok egyéb fantáziadús néven. Ez azonban nem sokat változtat a lényegén. Ettől ez a papír továbbra sem válik pénzzé. Ez továbbra is csak egy váltó!
-A ma általunk használt hitelpénzrendszernek egyetlen hibája van. Hogy nincs másmilyen pénzrendszer. Nem is lehet. Ez egy kissé megnehezíti az ezzel a pénzrendszerrel kapcsolatos reformpróbálkozásokat.
Bármilyen hihetetlennek hangzik is, maga a pénz egy hitel. Ugyanis aki bármit is vásárol, az általa átvett termékért egy ígérvénnyel, egy adóslevéllel fizet. Ez az adóslevél amelyet a gazdasági közösség bocsát ki, azt biztosítja az elfogadója számára, hogy a gazdaság bármely szereplője bármikor kiegyenlíti neki ezt a kölcsönt, azaz újra árura cseréli ezt az ígérvényt, amikor neki szüksége van rá, ez a pénz. Tudom, hogy megdöbbentően hangzik, de ez a pénz.
Eredetileg, nagyon régen a történelem előtti időkben, amikor még nem kizárólag a másik ember kifosztása volt a cél, ezt az eszközt arra találták fel és arra használták, hogy az értékek cseréjét megkönnyítsék vele, lehetővé tegyék a szélesebb körű munkamegosztást és ezzel megsokszorozzák a gazdasági teljesítőképességet.
Az érték az a használati értékkel bíró termék, az áru volt aminek az átvételét igazolták a pénzzel. Mivel a terméket lehetett megenni, meginni, felvenni, melegedni mellette, ezt tekintették értéknek. Aki a saját termékét egy átvételi elismervény fejében átadja másoknak, az adott kölcsön a többieknek. Tehát akinél ez az átvételi elismervény, vagyis ígérvény, azaz a pénz van, az egy kölcsönt adott a közösség egészének.
És nem fordítva!
Ennek az ígérvénynek, a pénznek azok a legfontosabb jellemzői, hogy egyrészt a közösség egésze elismeri kibocsátásakor a kibocsátással egyidejűleg magára nézve kötelezően kiegyenlítendőnek az adósságot, másrészt nem kötődik sem a kiállító, sem az elfogadó személyéhez. Ez az ígérvény azt jelzi, hogy a közösség egésze tartozik a mindenkori felmutatójának, mert az valamit adott a közösségnek és ennek a közösségnek bármely tagja hajlandó is ezt maradéktalanul ellentételezni.
Ha én egy darab papírra ráírom, hogy az általam majdan megtermelt javakat át fogom adni ezen papír felmutatójának, akkor én egy váltó állítottam ki. Aki ennek a papírnak az ellenében átadja nekem a javait, az nekem hitelezett.
Ennek a papírnak pedig az a jellemzője, hogy ugyan továbbadható, így a követelő személye változhat, de a kötelezettje csak az a személy lehet aki ennek a papírnak az ellenében a javakat átvette. Ez az ígérvény azt jelzi, hogy az azt kiállító egyetlen személy tartozik a mindenkori felmutatójának és hajlandó is azt maradéktalanul ellentételezni.
Ez a papír személyhez kötöttsége miatt általános csereeszközként nem használható, erre a célra alkalmatlan.
Ez a papír semmilyen körülmények között nem válik pénzé. Ez továbbra is csak egy váltó.
A fentiekből felületes olvasásra úgy tűnhet, hogy rossz irányba ülünk a lovon. Pedig nem, mi jó irányba ültünk fel és jó irányba is szeretnénk haladni. Csak fordítva van alattunk a ló.
2. része következik
