Aki devizahitelt vett fel az mind felelőtlen, meggondolatlan, racionális gondolkodásra képtelen idióta.
Az ilyeneknek nem, hogy nem kell segíteni de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kilakoltassák.
Hátha akkor végre megtanul felelősen dönteni és addig nyújtózkodni ameddig a takarója ér.
Nehogymá én akinek semmilyen hitele nincs, vagy ha van akkor is legfeljebb csak forinthitele, én fizessem a hülyék nyolc szobás kertvárosi házát, meg az idegenpuki mentes új autóját.

Ezt az irigy, rosszindulatú, zsigerből jövő hörgést olvasom hónapok óta szinte minden fórumon ahol csak felbukkan a devizahitelek problémája. Azt már meg sem próbálom megemlíteni, hogy ezeknek az embereknek nagy része kényszerből, ismerethiányból, gátlástalan "tanácsadóktól" és "jó barátoktól" (akik jutalékot kaptak fennkölt és magasztos cselekedetükért) megvezetve írta alá ezeket a szerződéseket.
Iszonyú, szinte legyőzhetetlen kíváncsiság gyötör minden ilyen bejegyzés olvasáskor. Nagyon szeretnék egyszer élőben is látni egy ilyen tekervénymentes agyú, elemi analizációs és absztrakciós képességekkel sem rendelkező kommentelőt. Ellenállhatatlan vágy él bennem, hogy megtudjam mit gondol egy ilyen habzó szájú hörgökórus tag, ki fogja kifizetni a fizetésképtelen hiteles adósságát.
Aki hitelt vett fel, bármilyen alapú legyen is az a hitel, az az ő saját jelzálogának fedezete alatt új, eddig még nem létező, még soha nem volt pénzt bocsájtatott ki a hitelező bankkal. Ez a pénz amit ő elköltött, kikerült a pénzügyi körforgásba és ez a pénz pontosan annyi inflációt okozott amennyi az értéke volt, egy fillérrel sem kevesebbet.
Azon egyszerű oknál fogva, mert a fedezetéül szolgáló jelzálog tárgy nem került eladásra, így a piacon ezzel a pénzzel szemben megvásárolható érték nincs. Nem is lehet, hisz ez volt a hitelfelvétel alapvető oka és indoka.
A hitelfelvevő pontosan azért vesz fel hitelt, hogy a jelzáloga tárgyát ne kelljen eladnia és olyan pénzzel vásárolhasson aminek a piacon materiális fedezete még nincs, ezt a fedezetet ő majd csak a hitel visszafizetése során fogja megtermelni. A jelzálog tárgya csak arra szolgál, hogy ha a visszafizetés bármilyen okból meghiúsul, annak értékesítésével a gazdaságba már kikerült fedezetlen pénz ellentételezéseként materiális javak kerüljenek a piacra. Ezzel megakadályozva, hogy ez a fedezetlen pénz végérvényesen inflációt okozzon.
Amikor a hitel visszafizetése során a törlesztésre fordított összegeket az adós beviszi a bankba, akkor -mivel a törlesztőrészlet megszerzése során ennek ellenértékét megtermelte- a bank ezt az összeget a számlájáról levonva megsemmisíti, ennyivel csökken a gazdaságban forgó pénz mennyisége.
Amikor a hitelfelvételkor kapott pénzt a hitelfelvevő elkölti, akkor gyakorlatilag a közösség egésze ennyivel szegényebb lett, mert mindenkinek a pénze gy kicsivel kevesebbet ér, mivel ennyivel több pénz került a gazdaságba és egyetlen fillér értékű termék sem jelent meg ezzel szemben a piacon. Ha egy kicsit egyszerűsítem a folyamatot, azt is mondhatnám, hogy a hitelező bank a hitelfelvevő jelzálogtárgyát egy összegben készpénzért eladta a gazdaság összes szereplőjének azzal az opcióval, hogy az adós ezt a szerződésben szereplő feltételekkel visszavásárolja tőlük. Az adós mint eladó megkapta a vételárat, a gazdasági közösség tagjai pedig kifizettek valamit, amit nem kaptak meg és ha az adós nem tud fizetni, nem tudja visszavásárolni, soha nem is fognak megkapni legfeljebb csak részben és azt is hosszas hercehurca árán.
A hitelek kibocsátója nem biztosítja-nem is tudja, de nem is akarja-, hogy a kibocsátott hitel által a gazdaságba kikerülő pénz, a hitel vissza nem fizetése esetén kikerüljön a pénzügyi körforgásból. Neki ugyanis ez nem okoz veszteséget. A hitel kibocsátója abban érdekelt, hogy az egyszeri díjakat beszedje, a törlesztés során minél tovább a kamatokat és a költségeit érvényesíthesse. Mivel a tőke amit kölcsön ad nem az övé, a gazdaságba kikerült pénz okozta inflációs kár ha kismértékben is de mindenkit súlyt, ezzel szemben a kamatok és egyéb bevételei viszont egyes-egyedül az ő zsebébe kerülnek-valamint mivel őt még teljes csőd esetén is kimentik-, ezért nem érdekelt abban, hogy az általa okozott infláció minél kisebb legyen. Sőt miután a felelőtlen, fedezetlen hitelek kibocsátása során befolyó kamat és egyéb bevételek egyedül az ő zsebébe kerülnek, az ezzel okozott infláció okozta kár amit mindenki fizet pedig észrevétlenül eloszlik a gazdaságban, neki annál jobb minél több hitelt helyez ki, függetlenül attól, hogy azt visszafizetik-e, vagy sem.

Ennek fényében számomra elég nehezen érthető, hogy miért lenne az jó bárkinek is a gazdaság egyéb szereplői közül ha a fizetni nem tudó adósokat és hiteleket sorsukra hagyjuk. Ha az adós bármilyen formában de fizetni akar és valamennyit tud is, azzal a gazdaságban a felvett és már elköltött hitellel okozott inflációt csökkenti. Ez bármilyen kevés is a semminél mindenképpen több. A vele szemben fennálló követelés mértékét, jogosságát, illetve jogtalanságát most nem boncolgatva abban mindenképpen megegyezhetünk, hogy ezt a pénzt -mármint a tőkét magát- ő költötte el. Ennek következtében többé-kevésbé jogos elvárás vele szemben, hogy azt ő is fizesse vissza.

Azt nem nagyon értem, hogy a hőbörgők szerint miért jó az a többieknek, ha nem segítünk neki. Biztos van valami magyarázata csak ezek szerint ezt egyedül én nem értem. A forinthiteles is és a devizahiteles is egy hajóban eveznek, csak ha azok akik eddig is becsapták mindkettőjüket rá tudják venni őket, hogy ezt ellenkező irányba tegyék, akkor nem jutnak sehová. Oda is csak nagyon lassan.  Legalább is kicsi az esélye.
Persze nem muszáj megoldást keresnünk, csak ebben az esetben az általa elköltött pénz benne marad a gazdasági körforgásban anélkül, hogy a fedezetéül szolgáló terméket bárki is megtermelte volna. Ez így sokkal igazságosabb? Mert a megnövekedett infláció mindenkit súlyt, mindenki egy kicsivel drágábban veszi a kenyeret, a tejet, a benzint és ezen keresztül kizárólag a többiek fizetik vissza az ő tartozását. Azok is akik folyamatosan acsarkodnak az ellen, hogy próbáljunk segíteni a fizetni nem tudó adósoknak.

Az persze elégtétel lehet az ellenzőknek, hogy az adós közben tönkremegy, kilakoltatják, öngyilkos lesz, széthullik a családja, az élete, hajléktalan lesz és éhen hal. Ez jó érzéssel tölti el az embert. Ezért az euforikus élményért még fizetni is hajlandók az igazságosság bősz harcosai.
Mindjárt nem fáj az annyira ha nekünk csak száraz kenyérre telik és még abból is csak kevesebbre ha láthatjuk, hogy másnak az sem jut.

Hiába, a magyar az mégiscsak magyar!